Ma Miklós, Csinszka, Gyopár, Gyopárka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Mit jelent Mamdani diadala?
Mamdani személye és az eddig nyilvánosságra hozott programjai jelentős kockázatokat is hordoznak a Demokrata Párt számára: nyílt szocialista önmeghatározása, Izraellel szembeni heves kritikája („apartheid rezsim”, „telepes gyarmatosító”, a gázai népirtás vádja, bojkottfelhívás stb.) mind megosztó üzenetek. Mamdani elsöprő győzelme mérföldkő az amerikai progresszivista politika történetében. De – Amerikából követve az eseményeket – országos jelentőségét viszonylag korlátozottnak tartom. New York City politikailag és társadalmilag kivételes terep: amerikai értelemben liberális fellegvár, ahol a regisztrált demokrata választók hatszor (!) annyian vannak, mint a republikánusok. Ilyen politikai környezetben egy nyíltan „demokratikus szocialista” (európai szóhasználatban: szociáldemokrata) üzenet termékeny táptalajra talál. Mamdani feladata nem a konzervatív republikánusok meggyőzése volt, hanem a bideni kudarcok miatt kiábrándult demokraták mozgósítása és a baloldali frakciók egyesítése, ami sikerült. Dobozi István (Élet és Irodalom):
A harmincnégy éves Zohran Mamdani neve egy éve még keveseknek mondott bármit. Júniusban kezdtek rá felfigyelni, amikor a polgármesteri címért folyó küzdelemben – óriási meglepetésre – győztesen került ki az előválasztásokból. November 4-én pedig fölényesen nyert Andrew Cuomo volt New York állami kormányzó ellen. Egy csapásra Amerika legérdekesebb politikusa, a Demokrata Párt jövőjének egyik jelképe lett. Mi a sikerének titka: ellenállhatatlan karizma, újszerű kampánytechnika vagy a megélhetési gondokkal küszködő városlakók változás iránti vágya? Merész, de reménytelen szélsőbaloldali idealizmusról vagy inkább mélyebb politikai elmozdulásról van szó a Joe Biden alatt tovább gyengült Demokrata Párton belül?
Zohran Mamdani hirtelen, látványos fölemelkedése és mostani győzelme drámai pillanat az amerikai politikában. Annál is inkább, mert a radikális politikus a Demokrata Párt mellett tagja az Amerikai Demokratikus Szocialisták New York-i székhelyű szélsőbaloldali pártjának is, amely a kampánya fő szervezője volt. Mamdani a Demokrata Párt „régi gárdájának” kihívójaként lett sikeres. Kampányának jellemzői: alulról szerveződő mozgalom, progresszivista gazdaságpolitikai üzenetek és a fiatalabb, változatos összetételű szavazórétegek megszólítása. Mit árul el sikere a Demokrata Párt eddig követett irányáról, belső átrendeződéséről, és mit jelez arról, hogy a párt mennyire maradt életképes erő országos szinten Donald Trump 2024-es választási győzelme után?
A lázadó politikai újonc Bernie Sanders-stílusú demokratikus szocialistaként kampányolt, élesen bírálva a demokrata establishment rossznak tartott politikáját, mély szerkezeti reformokat ígérve. A Demokrata Párt Sanders 2016-os elnökválasztási kampánya óta erősödő „progresszív” szárnya immár nemcsak a periférián mozog, hanem képes a pártestablishmenthez tartozó ellenfeleit is legyőzni, legalábbis a demokrata dominanciájú körzetekben. Másodszor, Mamdani kampánya a fegyelmezett, alulról szerveződő választási modell sikerét példázza: ajtóról ajtóra kopogtatás, kis összegű adományok, fiatalok mozgósítása. Harmadszor, Mamdani győzelme felveti a kérdést: mit jelent valójában a bideni kudarc után sokat emlegetett „politikai pragmatizmus” a Demokrata Pártban? Mamdani szerint a választók nem apró, óvatos lépésekre, hanem bátor, rendszerszintű változásokra vágynak, főként ami az elszabadult megélhetési költségeket és a lakhatási válságot illeti.
Kulcskérdés: megfizethetőség
Mamdani kiugró eredményessége azért tanulságos különösen, mert jól tükrözi, hogyan változhatnak a Demokrata Párt mögött felálló koalíciók és a választókat leginkább foglalkoztató kérdések. A polgármester-várományos programja nem magasröptű identitás- és kultúrpolitikai célokra összpontosított. Fő üzenete – „New York az egyszerű emberekért van, nem a kiváltságosokért” – azért hatott, mert közvetlenül a lakhatás, a közlekedés, a megélhetés mindennapi gondjaira fókuszált. Győzelmi beszédében Mamdani kijelentette: „felhatalmazást kaptunk egy megfizethető város megteremtésére”.
Az affordability (megfizethetőség) volt a kampány kulcsszava: a lakbérek átmeneti befagyasztása, államilag támogatott lakásépítés, a minimálbérek emelése, ingyenes buszok, önkormányzati élelmiszerboltok (az árak kordában tartására), ingyenes általános gyermekgondozás és a nagyvállalatokat, valamint a gazdagokat terhelő magasabb adók (a bővítendő közszolgáltatások finanszírozására). Mamdani azokban a körzetekben ért el kiugró eredményt, ahol a lakhatási körülmények különösen rosszak. A politikus máris pozitív demonstrációs hatással büszkélkedhet: a november 4-i kormányzói választásokon Virginiában és New Jersey-ben a demokrata jelöltek a vártnál jóval meggyőzőbben diadalmaskodtak. Mamdani előválasztási sikerén felbuzdulva az ő üzenetük is a megfizethetőség volt, de progresszivista hangvétel nélkül. Az amerikai politikában a „progresszív” kifejezés általában azt a meggyőződést jelöli, hogy a kormánynak proaktív szerepet kell játszania a társadalmi kérdések megoldásában, az egyenlőség előmozdításában, valamint egy demokratikusabb és érzékenyebb társadalom megteremtésében
Mamdani muszlim, indiai és ugandai gyökerei, valamint a sokszínű közösségekben végzett kampánymunkája rávilágított arra, hogy a Demokrata Párt jövőbeli ereje azon múlik, képes lesz-e befogadó, többnemzetiségű választói koalíciókat építeni. Kampánya hatékonyan mozgósította a bevándorlókat, a lakásbérlőket és a színes bőrű közösségeket. A győzelmet azonban döntően a fiatalabb, fellelkesült Z generációs (az ezredforduló környékén született) szavazók hozták meg számára.
Tanulságok a jövőre nézve
Mamdani újrakalibrálta a helyi politikát a munkás- és középosztály felé, valamint az elvont, ideológiai keresztes hadjáratoktól a háztartási matematika felé. Az égető megélhetési és lakhatási gondok előtérbe helyezése újra összekötheti a Demokrata Pártot azokkal a választókkal, akik gazdaságilag kiszorítottnak érzik magukat. A Demokrata Párt történelmileg a munkásosztályt is képviselte, de nagyjából Bill Clinton óta a pártvezetés feladta az osztályalapú választási koalíció építését. A párt egyre inkább a magas képzettségű nagyvárosi professzionális réteg társadalmi és kulturális preferenciáit tükrözi. Alapvetően ez ágyazott meg a trumpizmusnak, amely mindinkább a demokraták és a globalizáció által cserben hagyott társadalmi veszteseknek, fehér fizikai munkásoknak, a kevésbé iskolázottaknak és a vidéknek adott politikai otthont.
Mamdani megmutatta, milyen irányban bővülhet a Demokrata Párt jövőbeli bázisa: sokszínű lehet, fiatal, városi és munkásközpontú. Ha a Demokrata Párt hosszú távon képes lenne országosan is kiépíteni a Mamdani-féle választási koalíciót, akkor a következő évtizedekben számottevő demográfiai előnyt élvezhetne a republikánusokkal szemben.
A megválasztott polgármester nagyratörő – kritikusai szerint megvalósíthatatlan – programjai várhatóan kemény pénzügyi korlátokba ütköznek majd, s fennáll a lehetősége, hogy a jelenleginél is súlyosabb pénzügyi válság következik be a nehezen kormányozható New York városában. A városnak csak meghatározott típusú adókat van joga kivetni, így új bevételi forrásokat találnia jogilag és politikailag is nehéz. Az egymillió dollár fölötti személyi jövedelmekre kivetendő kétszázalékos pótadót az állami parlamentnek és a kormányzónak is jóvá kell hagynia. Utóbbi már jelezte, hogy nem támogatja az ötletet. Trump elnök kilátásba helyezte a szövetségi támogatások visszatartását – amelyek a város költségvetésének hat-hét százalékát adják –, amennyiben a „komcsi” Mamdanit választják meg polgármesternek. A gazdagok fokozottabb megadóztatása a tehetősek eddiginél is nagyobb elvándorlásához vezethet.
Mamdani személye és az eddig nyilvánosságra hozott programjai jelentős kockázatokat is hordoznak a Demokrata Párt számára: nyílt szocialista önmeghatározása, Izraellel szembeni heves kritikája („apartheid rezsim”, „telepes gyarmatosító”, a gázai népirtás vádja, bojkottfelhívás stb.) mind megosztó üzenetek.
Exportálható-e a Mamdani-modell?
Mamdani elsöprő győzelme mérföldkő az amerikai progresszivista politika történetében. De – Amerikából követve az eseményeket – országos jelentőségét viszonylag korlátozottnak tartom. New York City politikailag és társadalmilag kivételes terep: amerikai értelemben liberális fellegvár, ahol a regisztrált demokrata választók hatszor (!) annyian vannak, mint a republikánusok. Ilyen politikai környezetben egy nyíltan „demokratikus szocialista” (európai szóhasználatban: szociáldemokrata) üzenet termékeny táptalajra talál. Mamdani feladata nem a konzervatív republikánusok meggyőzése volt, hanem a bideni kudarcok miatt kiábrándult demokraták mozgósítása és a baloldali frakciók egyesítése, ami sikerült.
Fölöttébb kérdéses, hogy a Mamdani-modell exportálható-e a „billegő” államokba, ahol a Demokrata Pártnak a republikánus középrétegekkel kell versenyeznie. Ha a párt túlságosan balra tolódik, fennáll a veszély, hogy elveszíti azokat a választókat, akik 2020-ban még Bidenre, 2024-ben pedig Kamala Harrisre szavaztak – nem lelkesedésből, hanem mert stabilitást akartak, vagy féltek Trumptól. A választók a radikális ígéreteket gyakran konkrét eredményekhez mérik. A hitelesség legfőbb mércéje nem a karizma, hanem a tényleges kormányzati teljesítmény. Ha Mamdani polgármesterként sikeres lesz – a lakhatás, gyermekgondozás, a közlekedés és pénzügyi stabilitás terén –, országos tekintélyt szerezhet. Ha nem, a kudarcot a republikánusok és centristák országos elrettentő példaként fogják használni ellene, valamint a „progresszív” mozgalom és a Demokrata Párt ellen.
Hasonló következtetésekre jutott a demokratákat támogató New York Times is, amely bőséges adatokkal alátámasztott szerkesztőségi esszében bizonygatta: országos szinten általában, de az ingadozó körzetekben különösen azok a demokrata jelöltek sikeresek, akik az arany középutat képviselik. „A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a Demokrata Párt nagyon baloldali, és túlságosan a megosztó kulturális kérdésekre összpontosít. Ez idáig a választásokat nyerő demokraták főként azok közül kerültek ki, akik mindent elkövettek azért, hogy kevésbé »progresszívnek« tűnjenek, mint a párt általában. Az amerikaiak milliói lelkesednek a progresszivista politikai programokért, de tény, hogy ők túlnyomórészt a fehér és egyetemet végzett szavazók táborából származnak, s olyan erősen demokrata államokból, mint New York és Kalifornia” – szögezte le a cikk.
Lesznek-e párton belüli követők?
Mamdani minden bizonnyal követőkre talál a demokraták körében nemcsak a New York-ihoz hasonló önkormányzati választásokon, de a jövő évi kongresszusi referendumon is, ahol nagy lesz a tét: a szövetségi törvényhozás legalább egyik házának a demokrata megszerzése. A poszt-bideni Demokrata Párt gyengeségét mutatja, hogy a Fehér Házon és a Kongresszus mindkét házán túl republikánus fölény van az állami szintű parlamentekben és kormányzók között, ráadásul konzervatívok uralják a Legfelső Bíróságot is.
A Mamdanihoz hasonló, radikális platformú jelöltek azonban könnyen válhatnak a republikánusok céltáblájává, akik a demokratákat túl radikálisnak, nyakló nélküli költekezőknek vagy egyenesen kommunistáknak tüntethetik fel a politikai középen álló választók szemében, elriasztva a bizonytalan szavazókat. Ez erősen korlátozhatja Mamdani országos vonzerejét, hacsak nem tudja kiszélesíteni politikai üzeneteit.
Mérleget vonva: Zohran Mamdani váratlan, kiugró politikai sikere New Yorkban nem csupán helyi történet, hanem a meggyengült, a trumpizmus ellen eddig hatástalan Demokrata Párt előtt álló megújulási alternatívák egyike. Ő testesíti meg az új, progresszív nemzedék megerősödését, a megélhetési gondok, a gazdasági igazságosság középpontba kerülését és egy új, sokszínű, fiatal választói koalíció megszületését.
A párt számára ez egyszerre biztatás és figyelmeztetés. Egyfelől bizonyítja, hogy képes megújulni, új arcokat, friss politikai gondolatokat és hatékony választási technikákat kínálni. Másfelől azt mutatja, hogy az ideológiai széthúzás, a kormányzati eredmények esetleges hiánya és a középre húzó választók elvesztése tovább gyengítheti a demokraták országos versenyképességét a trumpizmussal szemben. A Demokrata Párt jövője tehát jórészt azon múlik, hogy képes-e egyensúlyt találni a progresszív megújulás és a szélesebb választói vonzerő között: kézzelfogható eredményeket felmutatni és koherens politikai stratégiában összehangolni a belső sokszínűséget.
Következő cikk: Ukrajna korábban a Nyugat védőbástyája volt, mostanra viszont már Putyin ugródeszkája
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pancsova olaja
A nemzetközi szerződéseket írásban kötik. Amit nem írásban kötnek meg, az nem szerződés.1 Annak pedig, hogy >
Pancsova olaja
A nemzetközi szerződéseket írásban kötik. Amit nem írásban kötnek meg, az nem szerződés.1 Annak pedig, hogy >
Évekbe kerülhet Szerbiának az olajfinomító bezárása
A szerb jegybank volt elnöke úgy gondolja, hogy évekre visszavetheti az ország gazdaságát, ha az amerikai >
A trumpi világ azt hiszi, hogy Európa elárulta a Nyugatot
A földrészen a politikai közép kormányai ellenben joggal szimatolnak csapdát. Félnek attól, hogy az elnök ellenségként >
A bazdmeg ugyanis nem kiszólás, ez a kormányzati gondolkodás gyári állapota
A gondolkodásuk indulatszerkezete ez. A mondat ritmusa ez. A politikai reflexeik mélyén ez az egyetlen artikulálható >
Orbán Viktor az agresszort szolgálja
Paul Lendvai úgy ítéli meg, hogy Orbán Viktor az orosz agresszort szolgálja, csakis Moszkvának segít, viszont >
Tükörvádaskodás
Még 4 és fél hónap, hogy utána egy új ügyészséggel ezek a szennylapok és szenny emberek >
Mennyire fitt az amerikai elnök?
Nagyon úgy néz ki, hogy Trump már nem bírja úgy munkatempót, mint korábban, ezért visszavesz a >
A magyar „Hollywood a Dunán” Trump vámfenyegetésével néz szembe
Az egymilliárd dolláros forgalmat lebonyolító magyar filmipart megfektetheti Trump vámfenyegetés. Mint emlékezetes, az elnök kilátásba helyezte, >
„Megváltó úr”– avagy a diktatúra vége
Ezek a pártok (a Momentum kivételével) nem hajlandók szembenézni a valósággal: mekkora az ő felelősségük Orbán >
Orbán a középső ujját mutatta volna fel a földrésznek
A brüsszeli Bruegel agytröszt egyik szakértője úgy érzékelteti Orbán moszkvai tárgyalásainak jelentőségét Európa számára, hogy az >
Tényleg mindegy, ki nyer?
Rémisztő alternatíva. Gyurcsány Ferenc talán nem így látja? A hazafiságát most is hangsúlyozó volt miniszterelnök cinikus >