Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Rend
Öreg Dezső
Csak az egyenes és világos beszédtől elszokott itteni diplomaták körében okozott nagy zűrzavart a német kancellár tiszta beszéde a minap Belgrádban. Ha okozott. Mert nem igaz, hogy nem tudták, miért jött és mit akar mondani. Arra úgy látszik nem számítottak, hogy ilyen nyíltan, protestáns egyszerűséggel és tárgyilagossággal mondja majd szemükbe: uraim, a király meztelen, és hallani sem akarok arról, hogy valaki ezt a pucérságot valótlan, álmodott nemzeti cicomába öltöztetve tagadni, takargatni vagy szépíteni próbálja.
Koszovó Németország számára független állam, Berlin elismerte, tehát eszében sincs úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Nem fog Belgrád óhajára, az itteni választások közeledtére való tekintettel, zavartan, szemlesütve félrepillantani amikor erről a témáról szó esik, vagy amikor ezzel kapcsolatban véleményt kell nyilvánítani, szavazásra kell emelni a kart. Nem azért, mert olyan erős, hogy azt csinál amit akar. Nem azért, hogy önkényeskedjen, hatalmát fitogtassa. Hanem azért, mert olyan komoly dologról van szó, mint az Európai Unió bővítése a Balkánon. Ahol akkor sincs rend, ha rend van. Ahol másképpen szeretik, másképpen látják a rendet mint a kontinens más vidékein. Ahány ház, annyi szokás. Ez az elv nagy-nagy megszorításokkal él is az unióban, de azt már nem tűrik el, hogy vitás legyen meddig terjed a porta, hol ér véget a kert, hol a szomszéd kerítése. Németország nem. Ez mondta a kancellár, amikor azt mondta, hogy folytatni kell a párbeszédet, lehetővé kell tenni az EULEX zavartalan munkáját és Észak-Koszovóban meg kell szűntetni a párhuzamos intézmények rendszerét. És ezt értette Boris Tadić is, aki állítólag a megbeszélések után bevallotta legközelebbi munkatársainak, politikai barátainak, ha vannak ilyenek, hogy ez volt pályafutásának legnehezebb párbeszéde. Két napig gondolkodott Szerbia elnöke a válaszon. Egyesek szerint sokáig. Mások szerint, a helyzet súlyosságához képest túl gyorsan, elhamarkodottan döntött, amikor azt nyilatkozta, szó sem lehet arról, hogy Belgrád megszűntesse az úgynevezett párhuzamos intézményeket Koszovóban. Tehát az Ibar folyótól északra élő szerbek közigazgatásának, oktatási rendszerének, igazságszolgáltatási, egészségügyi intézményeinek és még ki tudja mi mindenének a pénzelését. Na meg az irányítását, működtetését az itteni törvények, rendeletek alapján.
Szerbia elnöke nem politikai kalandor. Nem is a múltban élő, a múlt ábrándjaiból megvalósíthatatlan nemzeti terveket szövögető álmodozó. De politikus. Egyfajta reálpolitikus, aki számol a tavaszi választások kihívásaival, és azzal is, hogy meghozná-e a remélt hasznot a társult tagság és a csatlakozási tárgyalások dátumának meghatározása. Esetleg több kárt okozna, ha arra kényszerítené a Koszovóban élő szerbeket, hogy fogadják el Prishtina fennhatóságát. A számla aláhúzása előtt be kell kalkulálni a biztosra vehető újabb menekülthullámot, ha Belgrád a német kancellár követelése nyomán és értelmében becsukná a kaput a szerbiai porta és a koszovói udvar között. A két napos számítgatás eredménye az elnök csütörtöki bejelentése, mely szerint Szerbia polgárainak fel kell készülniük arra, hogy az idén nem leszünk, esetleg nem leszünk tagjelöltek. A tárgyalások időpontjának kijelöléséről nem is szólva.
Az eddigi reagálásokból ítélve mindez nem rázta meg különösebben Szerbiát. Sem polgárait, sem a politikusokat. Belefásult már ez az ország az unióba meg Koszovóba is. A forró augusztus végi letargián már nem sokat rontott az államfő figyelmeztető beszéde. Mint ahogy a két hágai vádlott kiadása sem okozott különösebb megrázkódtatást. Pedig egyesek tartottak tőle. Most csak az a baj, hogy a dolgok ilyen irányú alakulása mégis nagy károkat okozhat. Még nagyobb lesz a létbizonytalanság, a munkanélküliség, kevesebb a pénz, kisebb a külföldi befektetők már most sem létező bizalma. Ami óhatatlanul belső elégedetlenséget indukál. Az sem lenne azonban meglepő, ha az „egyet mondok, mást csinálok” gyakorlata és a csendes diplomácia hasznos ténykedése valamiféle mentőövet találna Szerbiának. Határidőkről ugyanis nem esett szó. Vagy mi nem tudunk róluk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >