Ma Paszkál, Ditmár, Rezeda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Az amerikai hadsereg elveszítette előnyét. Irán után ezt már mindenki tudja.
„…Miközben Trump elnök láthatóan tárgyalásos tűzszünetre törekszik, Irán vezetői nem. Valahogy a gyengébb nemzet van erősebb alkupozícióban” – írja a New York Times szerkesztősége.
A jó hír az, hogy a Kongresszus, a kormányzat és a Pentagon most már tisztában van a hadsereg gyengeségeivel. A rossz hír az, hogy az ellenfelek is látják ezeket. Washington nem elégedhet meg többé azzal, hogy beszél a katonai reformról – cselekednie kell, különben fennáll a veszélye, hogy az iráni háború csalódásai egy még súlyosabb jövő előképévé válnak.”
„Ez a valóság rávilágít az amerikai hadviselés sebezhetőségeire. A taktikai sikerek nem hoztak győzelmet. Ennek egyik oka Trump felelőtlen háborúvezetése. De a probléma túlmutat bármely egyetlen főparancsnokon. Az Egyesült Államok felkészületlen a modern hadviselésre.
Amerika több száz milliárd dollárt költött hajókra és repülőgépekre, amelyek jól teljesítenek más országok hasonló eszközei ellen, de hatástalanok az olcsó, tömeggyártott fegyverekkel szemben. Az amerikai gazdaság nem rendelkezik elegendő ipari kapacitással ahhoz, hogy előállítsa a szükséges fegyvereket és felszereléseket. Ráadásul az ország nehezen kezeli ezeket a problémákat a nehézkes kormányzati működés és az összpontosult védelmi ipar miatt, amely ellenáll a változásnak.
Három hónappal azelőtt, hogy Trump úr megtámadta Iránt, figyelmeztettünk: fennáll a veszélye, hogy az Egyesült Államok alulmarad a jövő háborúiban. Az elmúlt két hónap bebizonyította, hogy ez az aggodalom megalapozott volt. Az iráni háború – bármennyire elhibázott is – figyelmeztetés kell legyen az amerikai biztonságot fenyegető növekvő veszélyekre, és ösztönzés azok kijavítására.
„A történelemben még soha nem semlegesítettek ilyen gyorsan és hatékonyan egy nemzet hadseregét” – állította Pete Hegseth védelmi miniszter március 26-án. Másnap Irán drón- és rakétatámadást indított egy amerikai támaszpont ellen Szaúd-Arábiában, amely több mint egy tucat katonát megsebesített, megsemmisített egy radarfelderítő repülőgépet, és legalább két légi utántöltő gépet megrongált.
Hegseth úr túlzó kijelentésének azonnali cáfolata rámutat arra a reformprogramra, amelyre az amerikai hadseregnek szüksége van. Négy fő prioritás van.
Először is, az Egyesült Államoknak be kell fektetnie drónellenes technológiákba, hasonlóan azokhoz, amelyeket Ukrajna fejlesztett ki az Oroszország elleni háborúban. Az ilyen védelem hiánya az egyik oka annak, hogy a nagy hírű amerikai haditengerészet nem tudta megakadályozni egy kulcsfontosságú vízi útvonal, a Hormuzi-szoros lezárását.
Másodszor, az Egyesült Államoknak több saját, olcsó, eldobható fegyverre van szüksége, például egyirányú támadó drónokra és pilóta nélküli hajókra. Miközben az ukrajnai háború jelentős részét tömeggyártott drónokkal vívják, a Pentagon sokkal bonyolultabb rendszerekbe önti a pénzt, például pilóta nélküli „kísérőgépekbe”, amelyek egy pilótával repülő repülőgép mellett repülnek.
Harmadszor, az országnak nagyobb és rugalmasabb ipari kapacitásra van szüksége. Nemrég még egyetlen gyár gyártotta az összes Tomahawk manőverező robotrepülőgépet, és folyamatos hiány van Patriot rakétaelhárítókból. A Kongresszusnak olyan törvényeket kellene elfogadnia, amelyek segítik a magánszektort a gyártási kapacitás bővítésében. A Pentagonnak pedig fel kell hagynia azzal, hogy fegyvereinek többségét mindössze öt nagy gyártótól vásárolja, és inkább dinamikus technológiai cégekre kellene támaszkodnia, amelyek gyorsan alkalmazkodnak.
Végül az Egyesült Államoknak együtt kell működnie más iparosodott demokráciákkal. Trump úr felhívásai a segítségre – hogy újranyissák a Hormuzi-szorost – éppen azokhoz a szövetségesekhez szóltak, akiket a háború elején elutasított, ami újabb bizonyíték arra, hogy Amerika nem boldogul egyedül. A jövőben Kína gazdasági és katonai terjeszkedésével való lépéstartás együttműködést igényel a hasonló gondolkodású demokráciákkal.
Ezek a lépések nem csupán a következő háború megnyeréséről szólnak. Segíthetnek annak megelőzésében is – azáltal, hogy az ellenségek elhiszik: bármilyen háborút elveszítenének, amit elindítanak.
Ezzel szemben az iráni háború útmutatót adott minden olyan országnak, amely a jövőben ellen akar állni az Egyesült Államoknak, köztük Oroszországnak és Észak-Koreának. Kína számára – amely a legnagyobb potenciális kihívója az amerikai katonai erőnek – a háború megerősíti az új hadviselési formákra, például a drónokra, valamint a kibertérre és az űrre helyezett hangsúlyt.
Az amerikai hadsereg helyzete azonban nem teljesen sötét. Az iráni háború megmutatta, hogy elképesztő képességgel rendelkezik az ellenséges célpontok felderítésére és megsemmisítésére. A konfliktus első hat hetében az amerikai hadsereg több mint 13 000 katonai és ipari célpontot támadott. A veszteségek – bár tragikusak – korlátozottak maradtak a támadás mértékéhez és Irán erőforrásaihoz képest: legalább 13 katona halt meg, és több mint 300 megsebesült.
Trump tett néhány pozitív lépést a katonai reform irányába. Kormánya több intézkedést hozott, hogy megtörje a nagy beszállítók befolyását a Pentagon fegyverellátásában, és nyomást gyakorolt rájuk a szükséges rakéták gyártásának növelése érdekében. A hadsereg minisztere, Daniel P. Driscoll lépéseket tett elavult és sikertelen programok megszüntetésére.
Ugyanakkor Trump úr kaotikus és romboló kormányzási stílusa aláásta e fejlődés nagy részét. Elrendelte egy drága új flottatípus, a „Trump-osztályú” csatahajók építését, noha ezek sérülékenyek a légi támadásokkal szemben. Hegseth úr menesztette a reformerek egy csoportját, és konfliktusba került Driscoll-lal. Áprilisban a kormányzat egy 1,5 billió dolláros költségvetést javasolt, amely valószínűleg inkább felerősíti a hiányosságokat, mintsem az erősségekre építene.
A jó hír az, hogy a Kongresszus, a kormányzat és a Pentagon most már tisztában van a hadsereg gyengeségeivel. A rossz hír az, hogy az ellenfelek is látják ezeket. Washington nem elégedhet meg többé azzal, hogy beszél a katonai reformról – cselekednie kell, különben fennáll a veszélye, hogy az iráni háború csalódásai egy még súlyosabb jövő előképévé válnak.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy ráccsal kevesebb
A fideszesek egyelőre óvják magukat az önmegsemmisítéstől, annak tudatosításától, hogy politikai pályájuk és tekintélyes vagyonuk nem >
A „kisebbik rossz” elvéről
Az ellenzéki szavazók szemszögéből a „kisebbik rossz” elve azt diktálja, hogy arra a szereplőre adják a >
Út a börtönbe
Túl kellene lépni a Fidesz-éra tizenhat évén, de azért nehéz, mert csak Orbánék bukása után látható >
Uglješa Bokić: Veselin Milić ugyanannál az asztalnál ült a lelőtt személlyel, majd segített eltüntetni a nyomokat
A Danas újságírója és a szerb belügyminisztérium (MUP) egykori tagja, Uglješa Bokić az N1 televíziónak azt >
A magyar üzleti elit a szerb piacon is milliárd eurókat forgat
Szerbia tudatosan vált a történet részévé, amikor a jelenlegi hatalom úgy ítélte meg, hogy politikailag előnyös >
Putyin megmentésére kérni Ukrajnát
Ma már az a vita, hogy Ukrajnát be kell-e engedni a NATO-ba, átadta helyét annak a >
A vallomás szégyene és nehézsége
A fideszesek egyelőre óvják magukat az önmegsemmisítéstől, annak tudatosításától, hogy politikai pályájuk és tekintélyes vagyonuk egyaránt >
Fordul a kocka Oroszország ellen Ukrajnában?
Mindez azt jelenti, hogy most van itt az idő fokozni Ukrajna támogatását, hogy tovább növelhesse a >
Amikor a balkáni háborús bűnösök bocsánatot kérnek, kevesen akarják meghallgatni őket
„A szerb Állambiztonsági Szolgálat egykori vezetője, Jovica Stanišić a múlt héten megbánását fejezte ki bűnei miatt >
Szodoma százhúsz Ferrarija
Semmi mással nem lehetne ez ellen érvelni, mint hogy ezek valamiért különleges emberek, egészen mások, mint >
Mit tett a VMSZ értünk, vajdasági magyarokért?
A felszín alatt, még ha nem is látszik kezdetben, megmozdult valami. A víz lassan fodrozódik, az >
Az amerikai hadsereg elveszítette előnyét. Irán után ezt már mindenki tudja.
A jó hír az, hogy a Kongresszus, a kormányzat és a Pentagon most már tisztában van >