Ma Vazul, Elizeus, Herta névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
PAVLE RADIĆ: A rezsim senkiházi figuráinak dühe és epeömlése Mila Pajić ellen
„A Moloch retteg az ilyen elmétől”
Bármennyire is mindenhatónak képzelik magukat a rágalmazók és uszítók, és bármennyire készek minden aljasságra, aligha fogják eltántorítani Mila Pajićot és aktivista barátait a jobb Szerbiáért folytatott küzdelemtől. Inkább csak még elszántabbá teszik őket. Az igaz, hogy a gonosztevők képesek szerencsétlenné tenni az embereket. Hogy mennyi kárt okoztak másoknak, azt nehéz is felmérni. Mindennek ellenére Mila hozzájuk képest felfoghatatlan kozmikus fény. Nemcsak számára, hanem minden tisztességes ember számára is, ők a sötétséget és a rosszat testesítik meg.
Amióta 2024-ben az újvidéki Bölcsészettudományi Karon Mila Pajić a STAV aktivista diákszervezet barátaival együtt azt mondta a hatalmon lévő bandának, hogy „eddig és ne tovább, ez így nem mehet tovább” – amikor a banda erőszakkal próbálta saját embereit beültetni a kari hallgatói parlamentbe –, a diáklány a rezsim azonnal rá (és a STAV-ra) zúduló mocskához és bűzéhez képest úgy ragyog, mint a kozmikus fény a sár és a bűz fölött, elérhetetlen magasságban. Innen ered a rezsim gyűlölete és rágalomhadjárata ellene és társai ellen, különösen ellene, nyílt fellépése és az abból sugárzó optimizmus miatt. Innen erednek a pogromszerű kampányok is, amelyek egyébként minden nyilvánosan megmutatkozó emberségre, bátorságra és méltóságra lesújtanak a Szerbiát rabságban tartó Molochhal szemben.
Külföldi menedékéből Mila Pajić megírta a maga szövegét – „Hogyan tett tönkre bennünket Vuk Karadžić…”. Mondhatnánk, hogy ez egy rövid, ártalmatlan irónia egy öntudatos fiatal nő részéről azzal a valósággal kapcsolatban, amelyben élünk és amely ellen lázad. Olyan fiatalé, akit – mint az elmúlt negyven év valamennyi itt élő nemzedékét – egy torz, klerikális-nacionalista, az észszerűségtől megfosztott közegben szocializáltak, és amelynek következtében társadalmunk mai állapotába jutott.
Mila nyilvánvalóan nem engedett a hamis patriotizmus és a klerikális nacionalizmus alantas szellemének. Nyitott és kíváncsi szemmel nézi a világot, nem félelemmel; a saját fejével gondolkodik, nem másokéval. A Moloch pedig retteg az ilyen elméktől.
A múlt század nyolcvanas éveinek végén és kilencvenes éveinek elején végbement nacionalista – és ebből következően klerikális – ellenforradalom után Szerbia egy viszonylag szilárd modernitásból és civilizáltságból egy végzetes anakronizmusba csúszott vissza, amelynek következményeit évtizedek óta saját bőrünkön érezzük. Érzik ezt a szomszédok is, akikkel valaha közös államban éltünk.
Azóta Szerbia – uralkodó elitjeinek „érdemeiből” – agóniában vergődik, szenvedést okozva önmagának és azoknak is, akikkel a kilencvenes években háborúzott, miközben azt állítja, hogy az 1999-es NATO-beavatkozásig nem is háborúzott. Ezért azonban Vuk Karadžić semmilyen felelősséget nem visel. Saját korában annyit tett a szerb kultúráért és művelődésért, amennyit lehetett. A több évszázados oszmán uralom utáni nemzeti újjászületés nehéz körülményei között, anyagi és szellemi szűkösségben próbálta előmozdítani a fejlődést.
Ha nem Vuk a felelős a mai civilizációs hanyatlásunkért – kérdezi talán Mila Pajić metaforikusan –, akkor ki? Ki építette belénk azt az anakronisztikus kódot, amely miatt a 21. század harmadik évtizedére idáig jutottunk? Biztosan nem Vuk és nem azok a felvilágosítók, akik nehéz történelmi körülmények között fáradságos munkával emelték Szerbiát.
A felelősség elsősorban azokat terheli, akik az elmúlt évtizedek során katasztrofális módon értelmezték és értelmezik nemcsak Vukot, hanem a teljes szerb történelmi örökséget. Mítoszok és nemzeti romantika minden népnél léteznek, de amikor elszabadul a nemzeti megalománia, az előítélet, az önámítás és a tévedés – önmagunkkal és másokkal kapcsolatban egyaránt –, az veszélyes kórkép, amely szükségszerűen kudarchoz és pusztuláshoz vezet.
A társadalom és az állam sorsáért természetesen nem minden nemzeti értelmező felelős. Azok a felelősek, akik hiányos műveltségből, elégtelen felvilágosultságból, szellemi lustaságból, opportunizmusból és felelőtlenségből a kényelmesebb utat választották. Akik pedig nem voltak hajlandók erre – és ilyenek mindig is voltak és vannak közöttünk –, azokat marginalizálták. Ha nem is zárták ki őket teljesen a társadalomból, kizárták őket azokból a pozíciókból, ahol a legfontosabb döntések születnek. Így akadályozták meg, hogy a kritikus gondolkodás, a józan ész és a felelősség befolyásolja a társadalom sorsát.
Szerbia és a szerbek agóniájáért a premodern uralkodó elitek felelősek – politikai, egyházi, kulturális és más elitcsoportok. Az elmúlt negyven évben a nacionalisták és klerikálisok alakították Szerbia (és a térség) sorsát. A szocializmus, a kommunizmus, Jugoszlávia, Tito, a Vatikán, a Komintern vagy a Nyugat démonizálása egyszerű klerikális-nacionalista fecsegés. Még ha igaz is lenne mindez, nem volt elég idő a szocializmus és Jugoszlávia bukása után kijavítani mindazt, ami állítólag „fojtotta Szerbiát és a szerb népet”?
A tévedések kijavítása és a modernizáció helyett azonban őrült nacionalista és klerikális populizmus kezdődött, az „etnikai és történelmi szerb területek” egyesítésének álmával, bármi áron. A számlát még nem számolták ki teljesen, de már most tudjuk, hogy súlyosan megfizetjük.
A rossz kormányzatok a tömegek klerikális-nacionalista megmérgezettségén élősködnek, amely szinte az egyetlen helyi „ideológiává” vált, és amelyet folyamatosan táplálnak. A jó oktatás és a kijózanodás még messze van.
Nap mint nap látjuk a több kilométeres sorokat a tűző napon, ahogy emberek szinte pogány módon várják, hogy megcsókolhassák a Szűzanya övét. Egy állítólag világi társadalomban az iskolák szinte egyházi kirendeltségekké váltak, és az egyház nem is titkolja ambícióit, hogy befolyásolja az oktatási programokat.
A világi hatalom által dédelgetett egyház – amely maga is hedonizmusba süllyedt „állam az államban” – érdekközösséget alkot a politikai vezetéssel. Ennek vezetője a Kremlben, az Ukrajnát pusztító bűnöző előtt rágalmazza saját lázadó fiatalságát, és „színes forradalomnak” nevezi őket.
A Patriarchátus és az Elnöki Udvar azon terve, hogy a Belgrádi Egyetem meglévő Ortodox Teológiai Kara mellett létrehozzák a „Szent Száva” nevű szerb ortodox patrióta egyetemet, csupán azért, hogy fegyelmezzék az engedetlen állami egyetemeket, szerencsére valószínűleg nem fog megvalósulni. De ki tudja? Ezen a vidéken már sok nagy ostobaságba rohantak bele, és rengeteg közpénzt herdáltak el.
Az európai értékeket – a modernizmust és a racionalizmust – itt „európai rothadásként” bélyegzik meg, miközben a hatalom és Aleksandar Vučić látszólag az európai integráció mellett áll ki. A valóságban azonban vazallusként köti Szerbiát a világ autokráciáihoz és despotikus rendszereihez. Zarándokol hozzájuk – mint most Kínába –, és szolgalelkű viselkedésével szégyent hoz országára.
Belföldön a demokratizálást és méltó életet követelő diákok és polgárok tiltakozását brutális rendőri, ügyészségi és bírósági erőszakkal fojtja el, amelyet személyes hatalmának védelmébe állított.
Ez csak vázlatos képe annak az általános tévelygésnek, amelyben Szerbia él. A lázadó diákok és polgárok – akiknek agyát nem mosta át a napi propaganda – nem hajlandók beletörődni ebbe. Változást követelnek. Közülük az első sorokban áll – még száműzetésben is – Mila Pajić, akinek rendíthetetlen álláspontjai és magatartása miatt a rezsimnek égnek áll a haja.
Írásai miatt is, amelyekben a maga módján rámutat hanyatlásunk okaira. Egy huszonhárom éves egyetemistától, aki alig kezdte meg felsőfokú tanulmányait, hajszálpontosan számon kérnek minden mondatot. Eközben a rezsim jól fizetett uszítói nap mint nap rakomány számra öntik a társadalomra a mérget és a hazugságot. Mint a sáskák, pusztítják az országot.
Bármennyire is mindenhatónak képzelik magukat a rágalmazók és uszítók, és bármennyire készek minden aljasságra, aligha fogják eltántorítani Mila Pajićot és aktivista barátait a jobb Szerbiáért folytatott küzdelemtől. Inkább csak még elszántabbá teszik őket.
Az igaz, hogy a gonosztevők képesek szerencsétlenné tenni az embereket. Hogy mennyi kárt okoztak másoknak, azt nehéz is felmérni. Mindennek ellenére Mila hozzájuk képest felfoghatatlan kozmikus fény. Nemcsak számára, hanem minden tisztességes ember számára is, ők a sötétséget és a rosszat testesítik meg.
Mila Vuk Karadžićról szóló ártatlan iróniáját a sötétség és a rossz – ahogy sok minden mást sem – egyszerűen képtelen megérteni.
Következő cikk: Orbán oligarchái idegesek, miközben Magyarország vagyonadó bevezetésére készül
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Orbán bukása és Európa felemelkedése
Veresége nem a szélsőjobboldali politika végét jelenti Európában, hanem annak az illúziónak a végét, hogy a >
„Nukleáris opció”: elismeri-e az EU a választási eredményeket, ha az SNS-rendszer ugyanúgy folytatja, mint eddig
Az Európai Unió viszonya a szerbiai választásokhoz attól függ majd, hogy végrehajtják-e a választási feltételek javítására >
Mindenkit el fog taposni, és a szeme sem rezzen
Minden süllyed. Vučić több bombát dobál, mint valaha. Nem is rejtőzködik. Magának követeli az ég minden >
Hogyan hozott szégyent Vučić Szerbiára
Nyilvánvaló, hogy a szerb államfőnek már régóta nem elegendő támaszt nyújtanak a hivatalos intézmények, ezért minden >
Gyorsvasút, NIS, Wizz Air, Utiber stb.: Miért „recseg-ropog” hirtelen minden a magyarokkal?
Amióta Orbán Viktor elvesztette a magyarországi választásokat, úgy tűnik, hogy Szerbia üzleti kapcsolatai a korábbi közeli >
Putyin és Trump egyaránt a valóság elleni vesztes harc csapdájába estek
Ugyanakkor teret nyit Ukrajna európai szövetségeseinek aktívabb szerepvállalására. Ők sürgetőbbnek érzik a Kreml agressziójának megfékezését, mint >
A magyar forgatókönyv a populisták legyőzésére?
A választások egyik maradandó emléke marad a sok ellenzéki szavazó képe, akik zebramintás kalapokban és jelmezekben >
PAVLE RADIĆ: Emberekről és egerekről az újvidéki egyetemen
A több hónapos küzdelem végül odáig vezetett, hogy a rezsim által támogatott hallgatói parlament megválasztását késő >
A szent ereklyék használata
A személyes hit és annak politikai instrumentalizálása nem zárják ki egymást; sőt, az utóbbi az előbbire >
Hol szégyenkezünk ma?
A Senjak városrészben történt gyilkosság után, amelyben a belgrádi rendőrség immár leváltott vezetője, Veselin Milić is >
Blam, blam, szégyen, szégyen – Tivat
Bizarr és megrázó érzés az, amit ma egy átlagember, aki Szerbiában, Aleksandar Vučić diktatúrája alatt él, >
Aleksandar Vučić montenegrói kalandja
Hogy ki áll e zseniális ötlet mögött, az akkor derül ki, ha választ kapunk arra: ki >