Ma Endre, Elek, András névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Blam, blam, szégyen, szégyen – Tivat
Bizarr és megrázó érzés az, amit ma egy átlagember, aki Szerbiában, Aleksandar Vučić diktatúrája alatt él, átélhet annak kapcsán, hogy ki és milyen módon képviseli őt. Szerbia elnöke – tudom, hogy önök is tudják – 87 férfit, kétes életrajzzal (nem tudjuk, összesen hány évtizednyi börtönbüntetés szerepel a rovásukon), felpakolt egy repülőgépre, hogy Tivatba utazzanak, és olyan transzparenseket bontsanak ki, amelyekre az van írva: „Szerbia győz.” Egy gyáva ember, aki már egyetlen lépést sem mer tenni anélkül, hogy ne vennék körül lojális hívei, erőszakos emberek és félkegyelműek, akiket mindannyiunk pénzéből fizetnek azért, hogy Vučić-imádatot rendezzenek körülötte. És hogy üssenek, ha úgy hozza a helyzet. Hogy mindannyiunknak ártsanak. Hogy a nyomorúságos juttatásukat abból szerezzék meg, hogy az elnök kíséretéhez tartoznak. Minden idők legszégyenteljesebb kíséretéhez. Snežana Čongradin (Danas):
Ezen a rendezvényen az Európai Unió szinte valamennyi államának vezetői és elnökei vannak jelen. Az EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozóról van szó.
Most hagyjuk azt, hogy Vučić azt akarta, „spontán” történjen meg: néhány ember, a Belgrádból Tivatra induló charterjárat férfi utasai, akik éppen a tengerben készültek volna megmártózni a csúcstalálkozó idején, egyszer csak kibontják a „Szerbia győz” feliratú transzparenst, és azt skandálják: „Aco, szerb!”, miközben ő szintén „spontán” mosolyog és üdvözli az állítólag őt éltető és támogató montenegrói népet. Aleksandar Vučić – ez nyilvánvaló – rendkívül ostoba.
Mert azt hitte, hogy észrevétlen marad egy repülőgépnyi ember, akiknek éveket tesz ki a börtönmúltja, és akik dicsőítő transzparensekkel, valamint nagy rendezvények kommunikációjához és koordinálásához szükséges eszközökkel vannak felszerelve.
Bizarr és megrázó érzés az, amit ma egy átlagember, aki Szerbiában, Aleksandar Vučić diktatúrája alatt él, átélhet annak kapcsán, hogy ki és milyen módon képviseli őt. Szerbia elnöke – tudom, hogy önök is tudják – 87 férfit, kétes életrajzzal (nem tudjuk, összesen hány évtizednyi börtönbüntetés szerepel a rovásukon), felpakolt egy repülőgépre, hogy Tivatra utazzanak, és olyan transzparenseket bontsanak ki, amelyekre az van írva: „Szerbia győz.”
Ezen a rendezvényen az Európai Unió szinte valamennyi államának vezetői és elnökei vannak jelen. Az EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozóról van szó.
Most hagyjuk azt, hogy Vučić azt akarta, „spontán” történjen meg: néhány ember, a Belgrádból Tivatra induló charterjárat férfi utasai, akik éppen a tengerben készültek volna megmártózni a csúcstalálkozó idején, egyszer csak kibontják a „Szerbia győz” feliratú transzparenst, és azt skandálják: „Aco, szerb!”, miközben ő szintén „spontán” mosolyog és üdvözli az állítólag őt éltető és támogató montenegrói népet. Aleksandar Vučić – ez nyilvánvaló – rendkívül ostoba.
Mert azt hitte, hogy észrevétlen marad egy repülőgépnyi ember, akiknek éveket tesz ki a börtönmúltja, és akik dicsőítő transzparensekkel, valamint nagy rendezvények kommunikációjához és koordinálásához szükséges eszközökkel vannak felszerelve.
Talán túlértékeljük Aleksandar Vučićot. Néha erre gondolok…
Lehet, hogy csupán egy szánalmas diktátor, aki már nem tud mit kezdeni önmagával, és nem tud megszabadulni annak a tehernek a súlyától, amelyet a korrupt kormányzása nyomán hátrahagyott halottak sorsa jelent. A felelősség elkerülésének terhétől.
Mindannyiunk számára óriási szégyen az, ami a tivati repülőtéren történt.
Az, ahogyan lebuktak. Ahogyan mindannyiukat visszaküldték Szerbiába.
Majdnem kilencven férfi indult a tengerhez fürödni, mert az előrejelzések szerint forró hétvége várható.
Valószínűleg törölközők, fürdőnadrágok, talán búvármaszkok is voltak a bőröndjeikben (miért is ne), a nagy rendezvények kommunikációs eszközei és az Aleksandar Vučićot minden idők legnagyobb uralkodójaként dicsőítő transzparensek mellett.
Talán arra is számítottak, hogy napozhatnak egy kicsit, lazíthatnak a kemény munkanap után. Miután Vučićot éltették.
De nem.
Visszaküldték őket egyenesen a Pionír park felé.
Hiába pakoltak be néhány napos nyaralásra.
Ők is emberek. Arra számítottak, hogy csobbanhatnak egyet a tengerben. Most pedig ki kell pakolniuk, unatkozhatnak… a tengert pedig még csak meg sem érintették.
A probléma persze az, hogy ezután a montenegrói útlevéllel rendelkező hétköznapi emberek szívtak a repülőtéren és a határátkelőkön, mert Vučić hatalma bosszúból akadályozta a belépést Szerbiába. Nyilvánvalóan nem arról a közel kilencven férfiról volt szó, akiknek bűnügyi múltjuk van, és akik nagyon világos céllal utaztak. Hogy például támogassák az Európai Tanács elnökét, António Costa-t, aki éppen azon az estén érkezett Szerbiába.
Hogy azt kiabálják neki: „Costa, európai!”
Hatalmas blamázs Szerbia számára az, amit Vučić megpróbált végrehajtani. Ez a szégyen talán még nagyobb is, mint az a veszély, amelyet az a kilencven körüli, bűnözői múlttal rendelkező férfi jelentett volna, akiknek állítólag Vučić informális testőrségeként kellett volna szolgálniuk Tivatban. Hogy tapsoljanak neki, és azt skandálják, hogy szeretik őt.
Talán még jó is, hogy megállították a repülőgépet a „csácijaival”. Képzeljék el azt a blamát: Vučić megjelenik Tivatban, ahol ott vannak az európai államok elnökei és magas rangú vezetői, ezek a Pionír parkból érkezett figurák pedig elkezdik skandálni, hogy „Aco, szerb!”, meg hasonló jelszavakat.
Talán így jobb, még ha ugyanannyira szégyenletes is. Bárhonnan nézzük, bármennyire is küzdünk ellene, mi mindannyian Szerbia polgárai vagyunk, amelynek elnöke Aleksandar Vučić.
Egy gyáva ember, aki már egyetlen lépést sem mer tenni anélkül, hogy ne vennék körül lojális hívei, erőszakos emberek és félkegyelműek, akiket mindannyiunk pénzéből fizetnek azért, hogy Vučić-imádatot rendezzenek körülötte. És hogy üssenek, ha úgy hozza a helyzet. Hogy mindannyiunknak ártsanak. Hogy a nyomorúságos juttatásukat abból szerezzék meg, hogy az elnök kíséretéhez tartoznak.
Minden idők legszégyenteljesebb kíséretéhez.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Sajnos ez a helyzet
Tehát tiszta a kép. A VMSZ megy tovább a "lenini úton", húzva magával a legtöbb vajdasági >
A szerb miniszter gyűlöletbeszéde: Visszatérés a kilencvenes évek politikájához
Ez a fejezet soha nem zárult le. A nacionalista ideológia éppen ezt teszi: folyamatosan feltépi a >
Új CRTA-kutatás: a hallgatói lista 44,9, az SNS 35,7 százalékon áll
A szerbiai polgárok tízből hatan úgy vélik, hogy a demokrácia a legjobb politikai rendszer, ugyanakkor ugyanennyien >
Etnikai tisztogatás és nosztalgia
Úgy tűnik, Szerbiában kevesen hajlandók szembenézni a valósággal. Az üres nyilatkozatok, a pátosszal teli, guszlárok által >
Rama és Vučić ugyanúgy fojtják el a tiltakozásokat, a Balkán új korszakba lép
Figyelemre méltó – írja Shasha –, hogy két ennyire különböző ember, mint Rama és Vučić, szinte >
Még mindig lövi?
Ha a rezsimellenesek elleni propagandádat nem úgy kezded, hogy „minden választáson legyőzlek benneteket”, hanem úgy, hogy >
Az amerikai forradalom
Ezért fontos a köztársaság, a hatalmi ágak szigorú elválasztása, a fékek és ellensúlyok rendszere, a föderalizmus, >
Anyanyelvhasználat – látszat és a valóság
Mindez azt a benyomást kelti, hogy a hivatalos nyelvhasználat gyakorlati érvényesülése szinte kizárólag a személynevek anyanyelven >
MILA PAJIĆ: Szerbia nevében: bocsássanak meg
A hatalom egyértelművé tette, hogy nem hajlandó felelősséget vállalni a Szerbia nevében elkövetett bűncselekményekért. Nekünk, Szerbia >
PAVLE RADIĆ: Ő is tudja, hogy mi tudjuk: hírhedt radikális hazudozó és manipulátor
„Mindez nem lenne lehetséges, ha a hazugságokra, manipulációra és korrupcióra épülő rendszerben eltöltött hosszú évek nem >
A demokrácia már nem lakik itt (ha egyáltalán valaha is lakott)
Ideje felébrednünk. Kijózanodnunk. Magunkhoz térnünk. Fel kell ismernünk, milyen szörnyeteg áll velünk szemben. Milyen sárkánnyal készülünk >
Orbán veresége intő jel: Szüksége van-e Vučićnak az EU-ra ahhoz, hogy megnyerje a választásokat?
Vučić nagyon jól tudja – és ebben Viktor Orbán közelmúltbeli magyarországi választási veresége komoly figyelmeztetés volt >