Ma Szömér, Frigyes, Milla, Hedvig névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Két út a választásokig
Hogyan kellene a rezsim ellenfeleinek elindulniuk a választásokon – bármikor is legyenek azok
Jelenleg ugyanis két rendkívül domináns politikai szereplő létezik: a diákmozgalom és Vučić. A politikai verseny lényegében két lista közötti küzdelemmé vált, mintha csak ők nyerhetnének. Ez ugyan formálisan nem igaz – hiszen a legtöbb szavazatot szerző lista nem viszi automatikusan az összes mandátumot –, mégis kialakul egyfajta „népszavazási hangulat”, amelyben minden más szereplő háttérbe szorul. Ennek erős pszichológiai hatása van a választókra. Ha valaki egy kisebb pártra szavazna, amelynek bizonytalan a parlamentbe jutása, félhet attól, hogy a szavazata elvész. Ezért sokan inkább stratégiailag voksolnak: nem első számú politikai választásukra adják a szavazatukat, hanem arra, akinek biztos az esélye, hogy bejusson – vagyis a diáklistára. Boban Stojanović (Radar):
Nem tudni, mikor tartják meg a választásokat. Bár számos bejelentés elhangzott, a hatalom immár 423 napja nem meri kiírni a választásokat, mert szinte biztos vagyok benne, hogy a közvélemény-kutatásaik azt mutatják: nem biztos a győzelmük – különben már rég megtartották volna azokat. Ez pedig nagyszerű hír ennek az országnak. Ahogy egy Resavska utcai graffiti mondja: „Már a manipulált választásoktól is fél.” Ez jelenleg a legfontosabb tény.
Ennek az írásnak az a célja, hogy bemutassa, miként kellene az ellenzéknek elindulnia a választásokon, amikor azok végre sorra kerülnek. Éppen ezért azonban először a hatalom választási listájáról, illetve listáiról kell beszélni, mert a rezsim évek óta igyekszik mindenkit maga köré gyűjteni. Ez különösen a diáklázadás kibontakozása óta figyelhető meg.
Odáig jutottak, hogy a kulai helyhatósági választáson együtt indultak a radikálisok és a Vajdasági Magyar Szövetség. Meg vagyok győződve arról, hogy Aleksandar Vučić egyetlen, rendkívül széles – szinte a lehető legnagyobb – választási listával szeretne indulni, nehogy véletlenül kevesebb szavazatot kapjon, mint a diákok listája.
Ez két okból is fontos.
Az első, hogy a kormánypártokra leadott szavazatok közül egy se vesszen el – vagyis egyetlen lista se maradjon a választási küszöb alatt –, mert az elvesző szavazatok mandátummá alakításakor így lehet a legtöbbet nyerni. Ezért a hatalomnak egyáltalán nem okoz gondot, hogy ugyanazon a listán vagy ugyanabban a kormányban szerepeljen Ana Brnabić és Aleksandar Vulin, Tatjana Macura és Nenad Popović, vagy Boris Bratina.
Korábban ugyanabban a kabinetben ült Gordana Čomić és Ratko Dmitrović, együttműködött a VMSZ és a Szerb Radikális Párt, egy oldalon állt Rasim Ljajić és Vojislav Šešelj, ugyanúgy, ahogy Milan Antonijević (megbízotti szerepben) és a Zavetnici is. Együtt szerepel Usame Zukorlić és Ljajić, korábban pedig **Sulejman Ugljanin> is.
A belgrádi forgatókönyv és Vučić két lehetséges problémája
Meg vagyok győződve arról, hogy Vučić a Branimir Nestorović szavazóit is folyamatosan méri: azt próbálja eldönteni, mi lenne számára előnyösebb – magába olvasztani Nestorovićot, vagy külön indulni hagyni, és a belgrádi forgatókönyvre számítani.
Vučić mindenkit egyetlen listára tenne. Sokan azt mondanák: a szavazatok maximalizálása érdekében. Mások azt: ez egyszerűen racionális. Valóban az. És ez a cikk későbbi részének megértéséhez is kulcsfontosságú.
Most csak arra szeretnék rámutatni, milyen problémákkal szembesülhet a hatalom.
Szinte biztos vagyok abban, hogy Ljajić nem tud közös koalícióba lépni Šešeljjel, mert saját szavazói ezt nem fogadnák el. Ez különösen veszélyes lenne számára a Novi Pazar 2027 végére várható önkormányzati választásai előtt. Reális lehetőség tehát, hogy kisebbségi pártként, az SDP önállóan indul, és a természetes kisebbségi küszöb révén néhány mandátumot szerez. Ez azonban csökkentené a hatalom nagy listájának eredményét, ami Vučić számára komoly kockázatot jelenthet.
A másik – még súlyosabb – problémát a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) jelenti. A szocialisták ugyan túlélték a közös indulást az idei és tavalyi helyhatósági választásokon, de rájöttek, hogy a választások előtti koalíciókban rengeteget veszítenek, és meggyőződésem, hogy nem akarnak ismét közös listára kerülni az SNS-szel.
Így elveszítenék azt a kevés politikai identitást is, amely még megkülönbözteti őket, és amelyet saját választóik értékelnek. Ugyanakkor a háromszázalékos parlamenti küszöb még soha nem volt ilyen bizonytalan számukra. Nehéz dilemma előtt állnak: vagy fennáll a veszélye, hogy kiesnek a parlamentből, vagy teljesen beolvadnak az SNS-be, és végleg elveszítik önállóságukat.
Ha azonban önállóan indulnának és bejutnának, az óriási politikai jelentőséggel bírhatna Ivica Dačić és a szocialisták számára. Akár ismét olyan „vétójátékossá” válhatnának, mint 2012-ben. Dačić számára ez volna az ideális forgatókönyv: egyik oldal se tudjon kormányt alakítani nélküle.
Hogy pályafutásának jelenlegi szakaszában hajlandó-e ekkora kockázatot vállalni, azt majd akkor látjuk, amikor megszületik a döntés – feltéve, hogy egyáltalán ők dönthetnek erről.
Hamis közvélemény-kutatások és az ellenzék nagy dilemmája
És most térjünk rá a cikk valódi témájára.
Az SNS hatalomra kerülése óta először jelent meg egy valóban erős és komoly ellenzéki politikai szereplő: a diákmozgalom, illetve annak választási listája.
Ők voltak azok, akik 423 nappal ezelőtt választásokat követeltek – olyan választásokat, amelyeket Vučić mindmáig nem mer kiírni.
Korábban négyszer rendkívüli választásokat tartott, rendeset pedig mindössze egyszer. Most azonban nyilvánvalóan problémái vannak.
A diákmozgalom ereje abban rejlik, hogy rendkívül széles társadalmi bázist képes megszólítani: különböző ideológiai és politikai meggyőződésű embereket fog össze. Olyan egyetemes értékekre épít, mint az igazságosság, a szabadság, a hagyományok tisztelete, a decentralizáció vagy a politika személyi kultuszának lebontása. És ami a legfontosabb: ezt az ország fiatalsága vezeti.
A hatalom ugyan saját, manipulált közvélemény-kutatásaival sokáig próbálta tagadni ezt a valóságot, de ma már erre sem képes. Még a kormányhoz közel álló kutatóintézetek is 30 százalék feletti támogatottságot mérnek a diáklistának.
Összehasonlításképpen: az elmúlt tizennégy év legjobb ellenzéki eredményét a Szerbia az Erőszak Ellen koalíció érte el 2023-ban, amikor – több mint tíz szervezet összefogásával – a szavazatok 23,66 százalékát szerezte meg.
Most viszont egyetlen ellenzéki szereplő jóval e fölött áll: egy hiteles mozgalom, amelyet nem terhel a múlt politikai öröksége.
A diákok ráadásul világossá tették: országos szinten nem kívánnak együttműködni más politikai szereplőkkel, és önállóan indulnak a választásokon.
(A cikk még folytatódik; a teljes szöveg terjedelme meghaladja az egy válaszban megengedett hosszt. Szívesen lefordítom a fennmaradó részt is a következő üzenetben.)
OK
A többi politikai szereplő nehéz helyzetben
A többi politikai szereplő sokkal nehezebb helyzetbe került. A Demokratska stranka (DS), a Kreni-promeni és a Zeleno-levi front (ZLF) – ki korábban, ki később – felismerte, hogy politikai jövője szempontjából jelenleg az a legésszerűbb, ha támogatja a diákok listáját. Tudatában vannak annak, hogy saját szavazóik és szimpatizánsaik is rendkívül erős érzelmekkel viseltetnek az ország jelenlegi legmeghatározóbb politikai szereplője, a diákmozgalom iránt.
Másfelől, ha önállóan indulnának, széles koalíciókat kellene létrehozniuk, amelyekben meg sem közelíthetnék korábbi választási eredményeiket.
Egy helyett várhatóan három ellenzéki blokk
A többiek most azzal a dilemmával szembesülnek, hogy kisebb, programalapú koalíciókban induljanak-e, vagy valamennyien együtt – ami kezdettől fogva kivitelezhetetlennek tűnt.
Őszintén szólva – és ezt nem közvélemény-kutatásokra, hanem a saját benyomásaimra alapozom – az ellenzéki pártok politikai túlélésének egyetlen biztos útja az lenne, ha közös választási listán indulnának. Minden más jelentős kockázatot jelent.
Úgy tűnik azonban, ezt nem ismerték fel, és már most látszik, hogy legalább három külön ellenzéki blokk alakulhat ki.
Sokáig szó esett egy úgynevezett EU5 programblokról. Miután azonban a ZLF úgy döntött, hogy nem indul a választásokon, hanem a diáklistát támogatja, ez az elképzelés máris meggyengült.
De még ha nem is így történt volna, nem vagyok biztos abban, hogy a blokk egyes szereplői valóban képesek lennének olyan kampányt folytatni, amelynek központi témája az Európai Unió.
Egy olyan kampány, amelynek fő üzenete az EU-tagság, 2007-ben vagy 2008-ban kiváló stratégia lett volna – akkor valóban az is volt. De közel húsz évvel később már egészen más a helyzet.
Nem is arról beszélek, hogy hányan támogatják vagy ellenzik az EU-t, hanem arról, hogy ez a kérdés ma mennyire fontos a választók számára, és mekkora mozgósító ereje van. Szinte semekkora.
Ráadásul a blokkban maradó szereplők magukkal cipelik korábbi, rendkívül széles koalícióik terhét. Nehéz hitelesen európai Szerbiáról beszélni azoknak, akik tegnap még Miloš Parandilović-tyal voltak koalícióban, tegnapelőtt pedig Vladeta Janković vezette a közös belgrádi listájukat.
Nem lehet ma konzervatívokkal és tradicionalistákkal szemben meghúzni a politikai határvonalat, ha tegnap még velük működtek együtt. Mi változott közben? A választók ezt pontosan látják.
A fő érv azonban továbbra is az, hogy ez a téma 2026-ban, 2027-ben, sőt még a 2028 első hétvégéjén esetleg megtartandó választásokon sem képes tömegeket mozgósítani.
Érthető, hogy ez a politikai csoport nehéz helyzetben van, és keresi, mit kínálhatna a választóknak, ha mindenképpen indulni akar. Ez azonban nem tűnik jó iránynak.
Annál is inkább, mert azoknak a szavazóknak is, akik számára fontos az európai jövőkép, ott van alternatívaként a diáklista, amely alapvetően maga is európai értékekre épül.
A konzervatív ellenzék dilemmája
Még nehezebb helyzetben van Narodni pokret Srbije (NPS), Miki Aleksić, Parandilović és dr. Dragan Milić köre.
Úgy tűnik, külön választási listát kívánnak létrehozni, de ennek is korlátozott a mozgósító ereje. Azokat az értékeket ugyanis, amelyeket ők képviselnek, az ellenzéki választók ugyanúgy felismerik a diáklistában: a hagyománytiszteletet, a család fontosságát, a hazafiságot és a decentralizációt.
Maradt még a Pokret slobodnih građana (PSG), amely 2024-ben az NPS-szel és a ZLF-fel alkotott koalíciót, miközben konfliktusban állt az Stranka slobode i pravde-vel (SSP) és a **SRCE>-vel.
Most hogyan köthetne velük újra koalíciót, ráadásul ilyen szűk körben? A hozzá ideológiailag közelebb álló ZLF pedig már visszalépett a választásoktól.
Lehet, hogy a PSG-nek érdemesebb lenne hosszabb távon gondolkodnia, különösen azért, mert soraiban ott van a jövő egyik legkomolyabb belgrádi főpolgármester-jelöltje, Stefan Simić. Ez olyan politikai tőke lehet, amelyet nem lenne szabad elkapkodni.
Röviden érdemes kitérni az Novi DSS-re is.
Az az elképzelés, hogy a kampányt „autentikus jobboldali” pártként vívják meg, már most számos problémát okoz, és jól mutatja, hogy a jobboldali pártok jelentősen elvesztették hitelességüket a 2023-as választások és az azt követő események után.
Az ilyen irányultságú szavazók – ugyanúgy, mint az Európa-pártiak – ugyanezeket az értékeket szintén felismerik a diáklistában.
A választás végső soron Vučićról vagy a diákokról szól
Összességében tehát rendkívül nehéz döntés előtt állnak az ellenzéki pártok.
Akár közösen indulnak, akár külön-külön, meggyőződésem, hogy nem tudják érdemben gyengíteni a diáklistát, és nem lesznek képesek meghatározó módon befolyásolni a választások eredményét.
Sőt, azok a szavazatok, amelyek esetleg a választási küszöb alatt maradó pártokra érkeznek, végső soron leginkább a diáklistának kedvezhetnek – feltéve, hogy az akár csak egyetlen szavazattal is megelőzi a hatalom listáját.
Valójában minden arra fog leegyszerűsödni, hogy a választók Vučić vagy a diáklista között döntenek.
Jelenleg ugyanis két rendkívül domináns politikai szereplő létezik: a diákmozgalom és Vučić.
A politikai verseny lényegében két lista közötti küzdelemmé vált, mintha csak ők nyerhetnének. Ez ugyan formálisan nem igaz – hiszen a legtöbb szavazatot szerző lista nem viszi automatikusan az összes mandátumot –, mégis kialakul egyfajta „népszavazási hangulat”, amelyben minden más szereplő háttérbe szorul.
Ennek erős pszichológiai hatása van a választókra.
Ha valaki egy kisebb pártra szavazna, amelynek bizonytalan a parlamentbe jutása, félhet attól, hogy a szavazata elvész. Ezért sokan inkább stratégiailag voksolnak: nem első számú politikai választásukra adják a szavazatukat, hanem arra, akinek biztos az esélye, hogy bejusson – vagyis a diáklistára.
Éppen ezért ezeknek a kisebb pártoknak a jelenlegi támogatottsága nem feltétlenül fog megjelenni a választás napján. Sokan ugyanis akkor teszik fel maguknak a kérdést: „Mi van, ha kárba vész a szavazatom?”
Ehhez járul még egy régi szerbiai politikai jelenség: sok választó szeret a győztesre szavazni. Ahogy mondani szokták: „Nyerd meg a választást, aztán majd rád szavazok.”
A legerősebb listára leadott szavazat pszichológiai vonzereje gyakran erősebb, mint a politikailag közelebb álló, de a parlamenti küszöb környékén mozgó párt támogatása. Ez tovább csökkentheti a kisebb politikai szereplők támogatottságát a választás napján.
És ugyanez a hatás már magukon a politikai szereplőkön is érződik.
Az a felismerés, hogy egy hiteles és rendkívül erős politikai szereplő mellett csupán kis pártnak számítanak, már most szűkíti a politikai kínálatot.
A DS, a Kreni-promeni és a ZLF úgy viselkedik, mintha arra jutott volna: politikai jövője szempontjából többet veszítene azzal, ha önállóan indulna a választásokon, mint azzal, ha nem indulna el.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Repedések az SNS-ben
Mindez nem meglepő. A korlátlan hatalom időszaka véget ért, számos személyes ambíció beteljesületlen maradt, és a >
Sajnos ez a helyzet
Tehát tiszta a kép. A VMSZ megy tovább a "lenini úton", húzva magával a legtöbb vajdasági >
A szerb miniszter gyűlöletbeszéde: Visszatérés a kilencvenes évek politikájához
Ez a fejezet soha nem zárult le. A nacionalista ideológia éppen ezt teszi: folyamatosan feltépi a >
Új CRTA-kutatás: a hallgatói lista 44,9, az SNS 35,7 százalékon áll
A szerbiai polgárok tízből hatan úgy vélik, hogy a demokrácia a legjobb politikai rendszer, ugyanakkor ugyanennyien >
Etnikai tisztogatás és nosztalgia
Úgy tűnik, Szerbiában kevesen hajlandók szembenézni a valósággal. Az üres nyilatkozatok, a pátosszal teli, guszlárok által >
Rama és Vučić ugyanúgy fojtják el a tiltakozásokat, a Balkán új korszakba lép
Figyelemre méltó – írja Shasha –, hogy két ennyire különböző ember, mint Rama és Vučić, szinte >
Még mindig lövi?
Ha a rezsimellenesek elleni propagandádat nem úgy kezded, hogy „minden választáson legyőzlek benneteket”, hanem úgy, hogy >
Az amerikai forradalom
Ezért fontos a köztársaság, a hatalmi ágak szigorú elválasztása, a fékek és ellensúlyok rendszere, a föderalizmus, >
Anyanyelvhasználat – látszat és a valóság
Mindez azt a benyomást kelti, hogy a hivatalos nyelvhasználat gyakorlati érvényesülése szinte kizárólag a személynevek anyanyelven >
MILA PAJIĆ: Szerbia nevében: bocsássanak meg
A hatalom egyértelművé tette, hogy nem hajlandó felelősséget vállalni a Szerbia nevében elkövetett bűncselekményekért. Nekünk, Szerbia >
PAVLE RADIĆ: Ő is tudja, hogy mi tudjuk: hírhedt radikális hazudozó és manipulátor
„Mindez nem lenne lehetséges, ha a hazugságokra, manipulációra és korrupcióra épülő rendszerben eltöltött hosszú évek nem >
A demokrácia már nem lakik itt (ha egyáltalán valaha is lakott)
Ideje felébrednünk. Kijózanodnunk. Magunkhoz térnünk. Fel kell ismernünk, milyen szörnyeteg áll velünk szemben. Milyen sárkánnyal készülünk >