Ma Ilona, Rajnald névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Kiállni a vonalra
A szerb választói társadalom nem egyszerűen két „népszavazási” táborra szakadt, amelyek egymással szemben menetelnek. A biztos pártválasztók között jelenleg a Diáklista vezet az SNS előtt: 44,9 százalék – 35,7 százalék arányban. Ugyanakkor a választók 12 százaléka még mindig nem döntötte el, kire szavazna, további 9 százalék pedig azt mondja, egyáltalán nem menne el szavazni. Ez pedig hatalmas szabad tér a manipuláció és a szavazatvásárlás számára – különösen egy olyan politikai pillanatban, amely éppen tömeges társadalmi részvételt követel. Úgy tűnik, elsősorban ezen kell dolgozni, valamint azon, hogy megakadályozzák a nyílt választási csalást. Aleksej Kišjuhas (Danas):
A CRTA (Kutatási, Átláthatósági és Elszámoltathatósági Központ) civil szervezet nemrégiben közzétett kutatása alaposan felkavarta a közvéleményt általában, a szerb Twitter-világot pedig különösen. Röviden összefoglalva: a diákok vezetnek, a széttagolt ellenzéki pártok rendkívül gyengén szerepelnek, a bizonytalanok száma pedig jelentős. A Haladó Párt még mindig életben van.
Köztársasági elnökünk számára – akinek támogatottsága történelmi mélypontra süllyedt – a felmérés „szakszerűtlen, komolytalan és propagandisztikus”, miközben a CRTA szerinte „az erőszakot és a rossz értékeket népszerűsíti”. A rezsim elemzői és megmondóemberei azonnal ellepték a televíziókat, hogy elmagyarázzák – „hogy a nép is megértse” –, valójában csak egy ember pötyögött össze néhány százalékot a számítógépén, hogy ezzel bátorítsák egymást és vállon veregessék a „blokádpártiakat”. De vajon valóban így történt? Aligha.
Bár minden közvélemény-kutatásnak megvannak a maga korlátai és hibái, e sorok szerzője – szociológusként és publicistaként – mélyen hisz a józan módszertanban és a kutatók tisztességes szándékaiban. Sokan ugyanis figyelmen kívül hagyják, hogy ezt a kutatást valójában a világhírű Stanford Egyetem tudósai és professzorai – a Demokrácia Akció Laboratórium (Democracy Action Lab) kutatói – rendelték meg, finanszírozták és szervezték. A sanghaji világrangsor szerint a Stanford jelenleg a Föld második legjobb egyeteme, közvetlenül a Harvard mögött, és aligha kockáztatná a hírnevét egy komolytalan kutatással.
A kérdőívet maguk a stanfordi kutatók állították össze a CRTA közreműködésével, hogy az megfeleljen a szerbiai viszonyoknak. E sorok szerzője személyesen is ismeri a Stanford két professzorát (A. D.-t és B. J.-t), akik kidolgozták ezt a kutatást. Egyikükkel alig két hete kávézott az újvidéki Bulevar Books könyvesbolt kávézójában, ahol éppen erről a sokat vitatott felmérésről és annak módszertanáról beszélgettek. A professzor különösen amiatt aggódott, hogy a minta valóban megfelelően reprezentálja-e a lakosságot – és igen, reprezentálta. A másik kollégával sajnos nem sikerült találkozni, bár ő is Szerbiában tartózkodott. (B., elnézést!)
És hogyan zajlott maga a kutatás?
A módszertani rész az olvasók egy részének talán száraznak tűnhet, de érdemes ismertetni, tekintettel a rezsim részéről érkező relativizálási kísérletekre és a propagandisták állításaira.
A kérdőív a demokráciához való viszonyra, a politikai véleményekre és attitűdökre, az intézményekbe vetett bizalomra, a korrupcióra, a külpolitikára, a pártpreferenciákra, valamint több olyan kísérleti modulra terjedt ki, amelyek a „demokratikus alku” jelenségét vizsgálták – vagyis azt, hogy az emberek pontosan miért lennének hajlandók feláldozni vagy „eladni” a demokráciát.
A terepmunkát a Pulse Research (PulsR) végezte 2026. június 10. és 24. között, személyes interjúkkal, összesen 2324 nagykorú szerbiai állampolgár reprezentatív mintáján. A mintavétel háromlépcsős, rétegzett véletlen mintavételi eljárással történt, amely Szerbia egészére (Koszovó kivételével) reprezentatív volt.
A rétegzés régiók szerint történt (Belgrád, Vajdaság, Šumadija, Nyugat-Szerbia, Dél-Szerbia és Kelet-Szerbia), továbbá figyelembe vették a település típusát (városi vagy falusi), a mintavételi egységek véletlenszerű kiválasztását, a háztartásokat (véletlen útvonal módszerrel), valamint a válaszadókat (az úgynevezett „utolsó születésnap” módszerrel).
Az adatok feldolgozásakor utólagos súlyozást alkalmaztak régió, településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerint. A kérdőív kitöltése átlagosan harminc percet vett igénybe, a válaszadási arány 24 százalék volt, a becsült országos hibahatár pedig mindössze 2,08 százalék.
A kutatás módszertanát és az elemzési tervet előzetesen regisztrálták az Open Science Foundation rendszerében, az etikai megfelelőséget pedig a Stanford Egyetem Kutatásetikai Intézményi Bizottsága (IRB-81600, IRB-82688) jóváhagyta, és a kutatást a mentesített vizsgálatok kategóriájába sorolta.
Mint minden ilyen tudományos kutatás esetében, valamennyi résztvevő szóban hozzájárult a részvételhez, az adatokat pedig még az elemzés előtt anonimizálták.
Maga a felmérés egy szélesebb körű, folyamatos tudományos projekt része volt, amelynek címe „The Democracy Trade-off” (A demokráciával kapcsolatos kompromisszumok). A kutatás valódi célja tehát nem az volt, hogy megkérdezze: „Kire szavazna?”, hanem hogy feltárja, milyen körülmények között lennének hajlandók az emberek lemondani a demokratikus elvekről.
A Stanford Demokrácia Akció Laboratóriumának (DAL) projektje nyolc országra terjed ki: Brazíliára, Chilére, Kolumbiára, Costa Ricára, Mexikóra, Perura, Salvadorra és – kontrollországként – Szerbiára. Összesen közel 18 000 válaszadó vett részt benne.
Hat latin-amerikai országban a terepmunkát már lezárták az Ipsos közreműködésével, Salvadorban pedig az Analítika Centroamerica segítségével a kutatás az utolsó szakaszban jár. Szerbia a nyolcadik ország, amely bekerült ebbe a kutatási programba, a CRTA és a PulsR pedig a Stanford akadémiai partnerei voltak, akik ugyanazt a kérdőívet alkalmazták, amelyet a többi országban is használnak – természetesen a helyi politikai és intézményi viszonyokhoz igazítva.
Vagyis mindez meglehetősen komoly és – hogy úgy mondjam – „szexi” vállalkozás, nem igaz? Elvtársak, pártkatonák, komoly kutatást követeltetek – hát tessék, itt van.
És mit tudtunk meg?
Elsősorban azt, hogy tíz szerbiai állampolgárból hat úgy véli, a demokrácia a legjobb politikai rendszer. Ez nem kiemelkedő eredmény, de nem is tragikus. Ugyanakkor ugyanekkora arány gondolja azt is, hogy Szerbiában a demokrácia már nem működik.
Vagyis – szerencsére – az emberek nem magában a demokráciában veszítették el a hitüket, hanem abban, hogy a Szerb Köztársaság valóban demokratikusan működik.
A korrupció toronymagasan a legfontosabb problémának számít, a tiltakozó megmozdulások támogatottsága pedig egyáltalán nem csökkent.
A kutatás ugyanakkor azt is megmutatta, hogy a szerbiai polgárok mintha két külön országban élnének. Amikor a válaszadókat politikai hovatartozás szerint bontották, óriási különbségek rajzolódtak ki.
A Diáklista támogatóinak 85 százaléka szerint a demokrácia a legjobb politikai rendszer, míg a Szerb Haladó Párt (SNS) híveinek mindössze 38 százaléka gondolja ugyanezt.
Az Európai Unióval való szorosabb kapcsolatok mellett a Diáklista szavazóinak 75 százaléka áll ki, míg az SNS hívei közül csupán 15 százalék.
A demokrácia és az Európai Unió iránt főként a nyugdíjasok, az alapfokú végzettségűek és a rezsim médiájának rendszeres fogyasztói mutatnak csekély érdeklődést.
Ugyanez a szakadék jelentkezik annál a kérdésnél is, hogy korlátozni kell-e az államfő hatalmát.
Összességében a polgárok mintegy kétharmada úgy véli, hogy igen. Ám amikor a válaszokat politikai hovatartozás szerint bontják, egészen más kép rajzolódik ki:
az SNS híveinek körülbelül 80 százaléka elfogadhatónak tartja a korlátlan elnöki hatalmat, míg a Diáklista támogatói közül mindössze 2 százalék gondolja ezt.
Ez már nem egyszerű politikai nézetkülönbség vagy vita, hanem két, egymással összeegyeztethetetlen világszemlélet ütközése arról, hogy mi a hatalom, és mire kellene szolgálnia.
Mi derült ki még?
Az elnökbe vetett bizalom lassan, de folyamatosan csökken, és három év alatt csaknem a felére esett vissza: a 2023-as 60 százalékról mára 35 százalékra.
A bizalom azonban nem tűnt el mindenütt. A diáktüntetéseknek is köszönhetően a szerbiai állami egyetemekben ma már a polgárok 71 százaléka bízik.
És talán ez a legfontosabb adat ennek az egyetemista és rendszeres publicistának: az egyetem ismét „menő” lett, a diáknak lenni ismét „menő” lett.
Nem is olyan régen a népszerű technofeudális narratíva azt hangoztatta, hogy az egyetemek többnyire hagyományőrző, lomha és elmaradott intézmények. Hiszen – mondták – Bill Gates és Steve Jobs sem fejezték be az egyetemet, „és nézzük meg, hol tartanak”.
A valóság azonban más.
A Google, a PayPal, az Instagram, a YouTube, a Netflix és más vállalatok alapítói éppen azon az egyetemen szereztek diplomát, a Stanfordon, amely mellesleg a CRTA-val együtt a szerb közvéleményt is kutatta.
Mindezek ellenére a szerb választói társadalom nem egyszerűen két „népszavazási” táborra szakadt, amelyek egymással szemben menetelnek.
A biztos pártválasztók között jelenleg a Diáklista vezet az SNS előtt:
44,9 százalék – 35,7 százalék arányban.
Ugyanakkor a választók 12 százaléka még mindig nem döntötte el, kire szavazna, további 9 százalék pedig azt mondja, egyáltalán nem menne el szavazni.
Ez pedig hatalmas szabad tér a manipuláció és a szavazatvásárlás számára – különösen egy olyan politikai pillanatban, amely éppen tömeges társadalmi részvételt követel.
Úgy tűnik, elsősorban ezen kell dolgozni, valamint azon, hogy megakadályozzák a nyílt választási csalást.
Az SNS sátras társadalma, amely hátat fordított a demokráciának mint eszmének, nehezen lesz meggyőzhető demokratikus, társadalmi és gondolkodásbeli változásokról.
De az a társadalom, amely továbbra is hisz a demokráciában, ám már nem hiszi el, hogy a jelenlegi hatalom ezt a demokráciát képviseli – az a társadalom készen áll a változásra.
A demokrácia áll szemben a személyes uralommal.
Erről van szó.
Úgyhogy végre álljunk ki arra a vonalra. (A szerb cím szójátékára utal: „Izaći na crtu” egyszerre jelent „kiállni a sorba/vonalra”, illetve „szembeszállni valakivel, megmérkőzni vele”.)
Következő cikk: Nincsenek új szellemi mozgalmak
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Amerika szocialistái előretörnek
A politikai környezet mindenesetre kedvez a progresszív baloldal további erősödésének: Trump elnök népszerűsége tartósan mélyponton van, >
A plénumtól a választásokig
Ha a mozgalom nem épít hidat a politikai cselekvés e két formája között, fájdalmas felnőtté válást >
„Hol ég?”, azt nem kérdezte Vučić
Szerbia elnöke tehát nem ment el meglátogatni a tűz által sújtott lakosságot, a tűzoltókat, az önkénteseket, >
Mi értelme a nemzetállamnak, ha nem lehet benne elnyomni a kisebbségeket?
Nem nehéz sem elképzelni, sem megtudni, hogyan érzik magukat a kisebbségek ezekben a mi országainkban. A >
Szerb trójai faló
De ha a képzeletbeli néző maga az EU, akkor mi van? Az üzenet valami ilyesmi lehetne: >
„Vučić barátja, mint egy egyszerű szerb paraszt”: Orbán Viktor látogatása a gučai trombitásfesztiválon
Ez azért fontos, mert Magyarországon korrupciós, bűnügyi és politikai korrupcióval kapcsolatos vádemelések várhatók, és nagyon rossz >
Pásztor Bálint ára
Felszólítjuk Pásztor Bálintot, hogy hagyjon fel az olcsó politikai üzletelés nagy szavak mögé rejtésével, és végre >
A feltételezett gengszter, aki fejfájást okoz Kushner albániai üzlete miatt
A falusiak azt állítják, hogy figyelmeztették Trump vejét: tengerparti földjüket Artur Shehu lopta el, aki ellen >
Az olvasás a király
Hosszú távon valójában csak a könyvek számítanak. A filmek, podcastok és TikTok-videók képesek felkelteni a figyelmet >
Mi köze a közelgő szerbiai választásoknak Zelenszkij látogatásához?
A fegyverkereskedelem, vagyis az Ukrajnának történő fegyvereladás Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerbiai látogatásának legfontosabb aspektusa – >
Vučić „Olujája”
A szerbiai nép nem tudja leváltani a horvátországi hatalmat, amely az Oluját ünnepli, és nem tudja >
„Aco, a szerb” nehéz helyzetben
A hatalom uralmának tizenötödik éve kockázatos időszakba lépett. Slobodan Milošević például politikailag nem élte túl ezt >