Ma Amália, Bekény névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Ratko Mladić temetése: állami tiszteletadás, uniós nyomás és Szerbia múltjához való viszonya
„Szerbiában nincs olyan kisebb város, ahol ne lenne legalább egy, Ratko Mladićot dicsőítő falfestmény. Az a narratíva, miszerint igazságtalanul ítélték el, évek óta jelen van. Most pedig megjelent az az állítás is, hogy meggyilkolták, függetlenül attól a ténytől, hogy 85 éves korában halt meg, több agyvérzés után” – mondta Lazović a DW-nek. Mint hozzáteszi, ezek a narratívák megfelelnek az állami vezetésnek, amely Szerbiát olyan országként mutatja be, amely kizárólag védelmi háborúkat vívott. Azokról a háborúk következményeiről és az általuk hátrahagyott áldozatokról azonban nincs elegendő szó sem a médiában, sem az oktatási rendszerben, sem az igazságszolgáltatás intézményeiben. Sanja Kljajić / Deutsche Welle:
Ratko Mladić temetése ismét felvetette a kérdést, hogyan viszonyul Szerbia a kilencvenes évek háborúihoz, a háborús bűnökhöz és az esetleges állami tiszteletadáshoz.
A Boszniai Szerb Köztársaság hadseregének egykori parancsnoka, Ratko Mladić holtteste megérkezett Szerbiába. Mladić a múlt héten halt meg a hágai börtönben, ahol a Bosznia-Hercegovinában elkövetett népirtás és más háborús bűncselekmények miatt kiszabott életfogytiglani büntetését töltötte.
A szerb zászlóval letakart koporsót a Szerb Hadsereg tagjai vitték a repülőgéptől ahhoz a járműhöz, amely a holttestet boncolásra a Katonaorvosi Akadémiára (VMA) szállította – írja a Deutsche Welle.
A repülőtértől a VMA-ig vezető út mentén több csoport gyűlt össze. A felüljárókon „Köszönjük, tábornok!”, „A hősök soha nem halnak meg!” és hasonló feliratú transzparensekkel üdvözölték a Mladić holttestét szállító menetet.
A kormánypárti bulvárlapok percről percre követték az eseményeket, és olyan üzeneteket közöltek, amelyekben Mladićot „szerb tábornoknak” nevezték, illetve azt állították, hogy „Hágában meggyilkolták”.
Temetés a legmagasabb állami tiszteletadással?
Ratko Mladićot a hágai Nemzetközi Törvényszék életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a srebrenicai népirtás miatt, amelyben több mint 8000 muzulmán férfit és fiút gyilkoltak meg, továbbá Szarajevó több éven át tartó ostromáért az 1992 és 1995 közötti háborúban, valamint más háborús bűncselekményekért, köztük nem szerb civilek és hadifoglyok fogva tartására szolgáló táborok létrehozásáért.
A belgrádi sajtó szerint Mladićot szeptember 7-én, hétfőn temetik el Belgrádban. Nenad Vujić igazságügyi miniszter korábban bejelentette, hogy a temetés a legmagasabb állami tiszteletadás mellett zajlik majd.
Aleksandar Vučić szerb elnök azonban azt mondja, erről a család dönt majd, ugyanakkor a biztonsági szervek becslése szerint több tízezer ember lesz jelen a temetésen.
„Mi azért leszünk ott, hogy mindenféle logisztikai és szállítási támogatást biztosítsunk, valamint hogy fenntartsuk a közrendet és a biztonságot. Ez nagyon nehéz feladat, ha mindenkinek a biztonságát garantálni és szavatolni akarjuk” – mondta Vučić.
Évtizedek óta tartó glorifikáció
Jasmina Lazović, a háborús bűnök feltárásával, az átmeneti igazságszolgáltatással és a múlttal való szembenézéssel évtizedek óta foglalkozó Humanitárius Jogi Alap ügyvezető igazgatója szerint mindez nem meglepő. Emlékeztet arra, hogy Ratko Mladić személyének és tetteinek dicsőítése már évek óta zajlik.
„Szerbiában nincs olyan kisebb város, ahol ne lenne legalább egy, Ratko Mladićot dicsőítő falfestmény. Az a narratíva, miszerint igazságtalanul ítélték el, évek óta jelen van. Most pedig megjelent az az állítás is, hogy meggyilkolták, függetlenül attól a ténytől, hogy 85 éves korában halt meg, több agyvérzés után” – mondta Lazović a DW-nek.
Mint hozzáteszi, ezek a narratívák megfelelnek az állami vezetésnek, amely Szerbiát olyan országként mutatja be, amely kizárólag védelmi háborúkat vívott. Azokról a háborúk következményeiről és az általuk hátrahagyott áldozatokról azonban nincs elegendő szó sem a médiában, sem az oktatási rendszerben, sem az igazságszolgáltatás intézményeiben.
„Több százezer áldozatról van szó Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában és Koszovóban. Mindenekelőtt olyan bűncselekményekről, amelyeket civilek ellen követtek el, és amelyek nyomán a térség országainak etnikai szerkezete teljesen megváltozott, mindenekelőtt Bosznia-Hercegovinában” – mondja Lazović.
Hozzáteszi, hogy az áldozatok között vannak azok is, akik nemi erőszakot vagy kínzást szenvedtek el, illetve akiket erőszakkal telepítettek át.
„Hosszú a lista, a tudásunk pedig korlátozott” – mondja Lazović.
Tábornok, rang nélkül
Arra a bejelentésre, hogy Mladićot esetleg a legmagasabb állami tiszteletadás mellett temethetik el, gyorsan reagált a nemzetközi közösség.
„A háborús bűnösök dicsőítése ellentétes az európai értékekkel. Ennek nincs helye sem az EU tagállamaiban, sem a tagjelölt országokban. Remélem, hogy a belgrádi kormány ezzel tisztában van” – figyelmeztetett Marta Kos, az Európai Unió bővítési biztosa.
Aleksandar Vučić erre azzal válaszolt, hogy a Nyugat és a hágai törvényszék a bűncselekményekért kizárólag a szerbeket teszi felelőssé, és nem szolgáltat igazságot a szerb áldozatoknak. Azt azonban, hogy Mladićot állami tiszteletadással temetik-e el, egyelőre hivatalosan Mladić családjára bízta.
Jasmina Lazović úgy véli, hogy Vučić ebben az ügyben is pragmatikusan jár majd el, és a végső döntés attól függ majd, hogy a hatalom számára mi jár nagyobb kárral, illetve mi hoz nagyobb hasznot. Ugyanakkor emlékeztet arra, hogy ez a kérdés nem csupán politikai, hanem jogi természetű is.
„Itt figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy Ratko Mladić valóban tábornok volt, de életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A hadseregről szóló törvény szerint pedig mindenki, akit valamely bűncselekmény miatt egy évnél hosszabb szabadságvesztésre ítélnek, elveszíti a rendfokozatát, és ezzel együtt az ahhoz kapcsolódó valamennyi kedvezményre való jogosultságát. Ha Ratko Mladićot a fegyveres konfliktusok idején viselt rendfokozatának megfelelően a legmagasabb állami tiszteletadás mellett temetnék el, az közvetlenül sértené ennek az államnak a törvényeit” – mondja Lazović.
Mit szeretne valójában Szerbia?
Erre a kérdésre azok a szerbiai polgárok, akikkel a DW több vajdasági városban beszélt, teljesen eltérő válaszokat adnak – azoktól, akik meg vannak győződve arról, hogy Mladićot igazságtalanul ítélték el, egészen azokig, akik fenntartás nélkül elfogadják a népirtás minősítését.
„Mit kellett volna tennie, hagynia, hogy az összes szerbet lemészárolják? Köszönet neki mindenért” – mondja egy rumai férfi.
„Számomra akkor került pont az ügy végére, amikor megszületett a népirtásról szóló ítélet” – mondja egy újvidéki egyetemista.
A többség azonban csak legyint.
„Elég saját problémám van” – mondja a DW-nek a zrenjanini Svetlana.
Goran, egy újvidéki férfi úgy véli, ez is csupán egy újabb politikai kérdés. „Évek óta hülyét csinálnak belőlünk, most sincs ez másképp.”
Jasmina Lazović, a Humanitárius Jogi Alap munkatársa szerint a szerb társadalom többsége apatikus. És éppen ezt tartja a legnagyobb problémának – még annál is nagyobbnak, mint amit az igen hangos kisebb csoportok vagy néhány, saját politikai napirenddel rendelkező és azt propagáló kormánypárti médium jelent.
„Az állami televíziók azt a képet alakítják ki, mintha Szerbia tábornokként akarna elbúcsúzni Ratko Mladićtól. Én azonban úgy vélem, hogy a szerb társadalom többsége apatikus, és valójában nem érdekli, mi lesz Ratko Mladićtyal. És ez számomra nagyobb vereség, mert éppen itt rejlik a társadalom fejlődésének lényege” – zárja Lazović.
Következő cikk: „Lengyel forgatókönyv” szerb módra: képesek-e a fiatalok az idősebbek segítsége nélkül megváltoztatni a hatalmat?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A magyar nemzetiségű polgárok egy része nem a VMSZ-re, hanem a Diáklistára fog szavazni
Az lesz a nagy kérdés, hogy a VMSZ úgy dönt-e, hogy Vučićtyal együtt süllyed el, vagy >
Legyen merszünk
Október 25-éig tehát két lehetőségünk van. Az egyik: filmeket, sorozatokat nézünk, könyveket olvasunk, megöleljük és megcsókoljuk >
Elindult a Sólyom a Belgrád–Budapest útvonalon, de utasok nincsenek
Vitézy szerint biztos, hogy a rendszert nem lehet üzembe helyezni, és a beruházást sem lehet teljes >
Szerbiai választások és az amerikai nézőpont: Az Atlanti-óceán felől fúj a szél?
Bárkivel beszél is az ember Washingtonban, egyértelmű, hogy Oroszország és Kína a két legnagyobb „mumusa” az >
Két október, két különböző csata: Felvirrad-e október 26.?
Arra a felvetésre, hogy sokak szerint október 6-a annak idején nem virradt fel igazán, és vajon >
Az SNS belső kampánya
Sokan közülük nem járnak be dolgozni, sőt azt sem tudják pontosan, hol vannak alkalmazásban: mindössze egy >
Hol van a fókusz?
Ezek a választások nem programok párbeszédéről szólnak, és a tét még csak nem is a politikai >
Nehéz függetlennek lenni Vučićtyal szemben. Nehezebb, mint Koszovóval szemben
Ők talán tudják, hogy ez nincs így. Talán van tervük arra, hogyan védjék meg a koszovói >
OLVASÁS MAGUNKBA ÉS MAGUNKNAK: Az a rettenetes és idegen part
Ragyogó stílusban, amely kompromisszumot nem ismerve kérdez rá mind a személyes helyzetre, mind a hovatartozás sokkal >
Vučić utolsó napja a hatalomban
Ha az összecsapások az a választás utáni forgatókönyv, amelyet a volt elnök elképzelt, tudnia kellene, hogy >
Ne dőljünk be a hamis optimizmusnak
Nem szabad naivnak lenni és egyszerűen csak reménykedni. Kapcsolatba kell lépni azokkal az emberekkel, akik szükség >
Miért döntött úgy Vučić éppen most, hogy „átlagember” lesz?
Vučić lemondásának fontos célja lehet az is, hogy csökkentse a részvételt nemcsak a parlamenti, hanem a >