Ma Amália, Bekény névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Választási manipuláció vagy a demokrácia ünnepe?
Mire készül Vučić október 25-én?
A voksolás igazi tétje ezért nem feltétlenül a választás éjszakáján dől el. Ha a kormányoldal győz, a társadalmi elégedetlenség aligha tűnik el. A tiltakozások mögött ugyanis olyan mély bizalmi válság alakult ki, amelyet egy választási győzelem önmagában nem oldhat meg. Ha viszont az ellenzéki vagy diákok által támogatott politikai erők kerülnek többségbe, akkor még nagyobb kihívás következik. Egy esetleges új kormány egy súlyosan meggyengült állami intézményrendszert, gazdasági problémákat és egy erősen polarizált társadalmat örökölne. Ráadásul szembe kellene néznie egy olyan politikai hálózattal, amely az elmúlt években jelentős gazdasági és intézményi pozíciókat épített ki. Ezért az esetleges hatalomváltás nem egyszerű kormánycsere lenne. Inkább rendszerváltási kísérlet.
Aleksandar Vučić előrehozott parlamenti választást írt ki október 25-re. A döntést a demokrácia és a polgárok akaratának tiszteletben tartásaként állítja be, ellenfelei szerint azonban éppen ellenkezőleg: egy olyan rendszer újabb választási hadművelete kezdődik, amely már a kampány hivatalos megkezdése előtt egyenlőtlenné tette a pályát. A kérdés ezért nem pusztán az, ki nyeri a választást, hanem az is, hogy lesz-e egyáltalán olyan választási eredmény, amelyet a társadalom többsége legitimnek fogad el.
Vučić számára az október 25-i választás egyszerre jelent lehetőséget és kockázatot. Lehetőséget arra, hogy a több mint másfél éve tartó társadalmi válságot egy választási eredménnyel próbálja lezárni, és kockázatot arra az esetre, ha a választás nem a hatalom által kívánt eredményt hozza.
A szerb elnök a választások kiírását elsősorban a világban zajló háborúkkal, a nemzetközi rend felbomlásával, Szerbia külső fenyegetettségével és az ország belső stabilitásának szükségességével indokolta. Üzenete lényegében változatlan: a bizonytalan világban ő a stabilitás, a béke és a folytonosság garanciája.
Csakhogy ezúttal már nem egy szokványos választási kampányról van szó. A szerb társadalmat hónapok óta nem elsősorban a pártok közötti hagyományos politikai verseny foglalkoztatja, hanem az állam működésének kérdése. A diákmozgalom és a tömegtüntetések mögött ugyanis nem egyszerűen kormányellenes politikai indulat áll. A tiltakozás kiindulópontja a 2024. november 1-jei újvidéki tragédia volt, amikor a vasútállomás előtetőjének leomlása 16 ember halálát okozta.
Vučić beszédében azonban ezt a hátteret alig érintette. A belpolitikai válságot inkább „turbulenciaként” írta le, és jelentős szerepet tulajdonított a külföldi beavatkozásnak.
Ez nem új politikai reflex. Ha egy rendszer nem akar szembenézni a tiltakozás belső okaival, sokkal egyszerűbb külső erőket keresni a háttérben. Így a korrupcióból geopolitikai összeesküvés, az intézményi működésképtelenségből külföldi destabilizáció, a társadalmi elégedetlenségből pedig „ellenséges beavatkozás” válhat.
A háború mint kampányeszköz
Rastislav Dinić szerint Vučić már a választás meghirdetésével megkezdte kampányát: saját szerepét a béke és a stabilitás őreként határozza meg, miközben a polgárok előtt a háború és a regionális instabilitás rémképét idézi fel.
A párhuzam, amelyet Dinić Viktor Orbán magyarországi kampányával von, politikailag kézenfekvő. Orbán is arra építette választási üzenetének egyik legfontosabb elemét, hogy ellenfele győzelme veszélybe sodorná az ország békéjét. A félelemre építő kampány logikája egyszerű: a választás nem arról szól, hogy melyik kormány tudna jobban működni, hanem arról, hogy kitől kell megvédeni az országot.
Vučić számára ez különösen fontos fegyver lehet. A szerb elnök ugyanis olyan választási helyzetben találja magát, amelyben a korábbi, szinte kizárólagos politikai dominanciája már nem magától értetődő.
A diákmozgalom megváltoztatta a politikai térképet. Az ellenzék számára most az a legnagyobb kihívás, hogy képes lesz-e egységes alternatívát kínálni, és mindenekelőtt képes lesz-e megakadályozni, hogy a választási rendszerben rejlő egyenlőtlenségek semlegesítsék a társadalmi változás iránti igényt.
A választás előtt már eldőlt a választási verseny?
Zoran Lutovac politológus szerint a választás csak akkor képes feloldani egy társadalmi válságot, ha valóban szabad választásról beszélhetünk. Ehhez pedig szabad média, átlátható választói névjegyzék, a választókra nehezedő nyomás megszüntetése és a választási folyamatot ellenőrző független intézmények kellenek.
Szerinte Szerbiában ezek a feltételek nem állnak fenn.
Ez azért lényeges, mert a választások legitimitása nem a szavazás napján kezdődik. Ha az egyik politikai szereplő ellenőrzése alatt tartja az állami erőforrások jelentős részét, dominálja a televíziós nyilvánosságot, és a pártállami logika szerint működő intézményekkel rendelkezik, akkor a szavazófülkében leadott szavazatok egyenlősége önmagában nem jelent valódi politikai egyenlőséget.
Éppen ezért különösen beszédes Stefan Janjić megállapítása: a választások kiírása nem Vučić ajándéka a polgároknak, hanem alkotmányos kötelezettsége.
A demokráciát ugyanis nem az bizonyítja, hogy egy vezető választást ír ki. Hanem az, hogy hajlandó-e elfogadni annak eredményét akkor is, ha az számára kedvezőtlen.
A „választási manipuláció” valódi tétje
Nedim Sejdinović ennél is keményebben fogalmaz. Szerinte a választások már kiírásuk előtt szabálytalanná váltak, mindenekelőtt Vučić állami tisztségből folytatott, gyakorlatilag folyamatos kampánya miatt.
A szerb politikai rendszer egyik legfontosabb sajátossága éppen az állam és a párt határainak elmosódása. Vučić egyszerre jelenik meg államfőként, a hatalom politikai vezetőjeként és a kormánypárt legfontosabb kampányszereplőjeként. Ez a szerepösszemosás pedig olyan előnyt biztosít számára, amelyet egyetlen hagyományos ellenzéki párt sem tud ellensúlyozni.
Sejdinović szerint ismét előkerül majd az úgynevezett „választási manipulácó”. A kifejezés mögött olyan technikák egész sora húzódik meg, amelyek célja nem feltétlenül a nyílt választási csalás, hanem a választói akarat fokozatos torzítása: a szavazók megfélemlítése, a részvétel visszaszorítása, az állami és párterőforrások összekeverése, a média egyoldalúsága és a választási folyamat ellenőrzésének korlátozása.
A rendszer számára ugyanis már az is siker, ha a választópolgár arra a következtetésre jut: nincs értelme szavazni, úgysem változik semmi.
És ez talán a legfontosabb kampánycél.
A választás utáni nap lehet fontosabb, mint maga a választás
Az október 25-i voksolás igazi tétje ezért nem feltétlenül a választás éjszakáján dől el.
Ha a kormányoldal győz, a társadalmi elégedetlenség aligha tűnik el. A tiltakozások mögött ugyanis olyan mély bizalmi válság alakult ki, amelyet egy választási győzelem önmagában nem oldhat meg.
Ha viszont az ellenzéki vagy diákok által támogatott politikai erők kerülnek többségbe, akkor még nagyobb kihívás következik. Egy esetleges új kormány egy súlyosan meggyengült állami intézményrendszert, gazdasági problémákat és egy erősen polarizált társadalmat örökölne. Ráadásul szembe kellene néznie egy olyan politikai hálózattal, amely az elmúlt években jelentős gazdasági és intézményi pozíciókat épített ki.
Ezért az esetleges hatalomváltás nem egyszerű kormánycsere lenne. Inkább rendszerváltási kísérlet.
Aleksandar Ivanović, a Narodni pokret Srbije tisztségviselője szerint a kérdés már nem pusztán az, hogy ki váltja Vučićot. A valódi kérdés az, hogy a szerb társadalom elfogadja-e továbbra is egy kriminalizálódott politikai rendszer uralmát.
A félelem és a remény között
Az október 25-ig hátralévő másfél hónap tehát nem egyszerű kampányidőszak lesz. Vučić számára ez annak bizonyítása, hogy a hatalom még mindig képes uralni a politikai napirendet, meghatározni a közbeszédet és a bizonytalanságot saját legitimációjának szolgálatába állítani.
Az ellenzék számára viszont az a kérdés, hogy képes-e a félelem politikájával szemben egy másik narratívát felépíteni: nem azt, hogy mi fenyegeti Szerbiát, hanem azt, hogy milyen országot lehetne létrehozni Vučić rendszere után.
A választási kampányban így két politikai logika csaphat össze.
Az egyik azt mondja: a világ veszélyes, ezért maradjon a jelenlegi vezetés.
A másik pedig azt: éppen azért kell változtatni, mert az ország intézményei már nem képesek megvédeni a polgárokat.
Október 25-én ezért nem csupán a parlament összetétele dőlhet el. Az is kiderülhet, hogy a Vučić-féle rendszer még képes-e a társadalmi elégedetlenséget választási technikákkal, médiatúlsúllyal és félelemkeltéssel politikai többséggé alakítani.
És ha erre már nem képes, akkor a szerbiai politikai korszakváltás nem a választás napján kezdődik majd – hanem azon a napon, amikor a hatalom először kénytelen lesz elfogadni, hogy a választási eredményt nem lehet többé politikai manipulációval felülírni.
Forrás: Danas
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A magyar nemzetiségű polgárok egy része nem a VMSZ-re, hanem a Diáklistára fog szavazni
Az lesz a nagy kérdés, hogy a VMSZ úgy dönt-e, hogy Vučićtyal együtt süllyed el, vagy >
Legyen merszünk
Október 25-éig tehát két lehetőségünk van. Az egyik: filmeket, sorozatokat nézünk, könyveket olvasunk, megöleljük és megcsókoljuk >
Elindult a Sólyom a Belgrád–Budapest útvonalon, de utasok nincsenek
Vitézy szerint biztos, hogy a rendszert nem lehet üzembe helyezni, és a beruházást sem lehet teljes >
Szerbiai választások és az amerikai nézőpont: Az Atlanti-óceán felől fúj a szél?
Bárkivel beszél is az ember Washingtonban, egyértelmű, hogy Oroszország és Kína a két legnagyobb „mumusa” az >
Két október, két különböző csata: Felvirrad-e október 26.?
Arra a felvetésre, hogy sokak szerint október 6-a annak idején nem virradt fel igazán, és vajon >
Az SNS belső kampánya
Sokan közülük nem járnak be dolgozni, sőt azt sem tudják pontosan, hol vannak alkalmazásban: mindössze egy >
Hol van a fókusz?
Ezek a választások nem programok párbeszédéről szólnak, és a tét még csak nem is a politikai >
Nehéz függetlennek lenni Vučićtyal szemben. Nehezebb, mint Koszovóval szemben
Ők talán tudják, hogy ez nincs így. Talán van tervük arra, hogyan védjék meg a koszovói >
OLVASÁS MAGUNKBA ÉS MAGUNKNAK: Az a rettenetes és idegen part
Ragyogó stílusban, amely kompromisszumot nem ismerve kérdez rá mind a személyes helyzetre, mind a hovatartozás sokkal >
Vučić utolsó napja a hatalomban
Ha az összecsapások az a választás utáni forgatókönyv, amelyet a volt elnök elképzelt, tudnia kellene, hogy >
Ne dőljünk be a hamis optimizmusnak
Nem szabad naivnak lenni és egyszerűen csak reménykedni. Kapcsolatba kell lépni azokkal az emberekkel, akik szükség >
Miért döntött úgy Vučić éppen most, hogy „átlagember” lesz?
Vučić lemondásának fontos célja lehet az is, hogy csökkentse a részvételt nemcsak a parlamenti, hanem a >