Ma Amália, Bekény névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Útmutató a választóknak a választások túléléséhez/megnyeréséhez
Lényegtelen most Koszovó, Bosznia egyik entitása, az Európai Unió, a srebrenicai népirtás, a háborús bűnök és a gazemberek temetése… És nehogy félreértés legyen: mindez rendkívül fontos. De a választás napján a cél ennél fontosabb. Csak akkor leszünk képesek újra napirendre venni ezeket a kérdéseket, ha győzünk, és megmutatni, hogy arroganciánk, erőszakosságunk és ostobaságunk miatt elveszítettük Koszovót, kiestünk az EU-ból, szégyent hoztunk magunkra a kilencvenes évek háborúiban, majd pedig hősökként ünnepeljük a gazembereket, mert nem tudunk megbirkózni azzal a szégyennel, amelyet saját magunknak okoztunk. A rendszer természetesen minden ilyen témát előtérbe fog tolni, ahogyan ezen a héten is a szégyenteljes temetést állította a középpontba. Azért, hogy egymással veszekedjünk, és kételkedjünk egymásban. A cél a győzelem a választások napján. Ezért mindezt legalább arra az egy napra háttérbe kell szorítani. Dejan Ilić (Peščanik):
Igen, a választóknak szól ez az útmutató, nem a diákoknak és az ő (névtelen) listájuknak, nem az ellenzéki pártoknak és azok szét- vagy összefogott listáinak, hanem éppen nekünk, Szerbia lakóinak. Mert ezek a most kiírt választások mégiscsak számunkra a legfontosabbak. És nem csupán azért fontosabbak nekünk, választóknak, mint azoknak a szereplőknek, akik arra készülnek, hogy ezeken a választásokon képviseljenek bennünket, hanem – az isten szerelmére – valami azért rajtunk is múlik, és a választási eredményért viselt felelősség egy része bizony a mi vállunkat is terheli.
Vagy már beletörődtünk abba, hogy… illetve meggyőztük magunkat arról, hogy képtelenek és tehetetlenek vagyunk (pedig nem vagyunk azok), és hogy majd valaki mindent elvégez helyettünk, állítólag a mi nevünkben és a mi érdekünkben?
Vegyük a kezünkbe a dolgokat – ezt akarom mondani. És lélegezzünk mélyeket.
1. Igen, a tét óriási, és a tét nagyságával arányosan óriási a (mi) felelősségünk is. Ezért az első szabály: félelem nélkül.
A vereségtől való félelem miatt – de attól való félelmünkben is, hogy be kell ismernünk: a vereségért mások mellett mi magunk is felelősek leszünk, igen, éppen mi – hajlamosak vagyunk a figyelmet kizárólag a választások szereplőire áthelyezni. Így aztán később mondhatjuk: tessék, megint ők a hibásak. Ezzel pedig megvédjük magunkat a saját bűntudatunktól és lelkiismeret-furdalásunktól.
Ugyanezt csináltuk a kilencvenes években is. És tessék, nézzük meg, hová jutottunk vele.
2. Miután összeszedtük a bátorságunkat – amennyi még van belőle, és nem maradt túl sok, hiszen az idők során a helyzet félelmetessé vált –, tűzzük ki magunk elé a célt: győzelem a választásokon.
3. A céllal kapcsolatban csak egy dolog számít: a célt elérni. Semmi több – de semmi kevesebb sem –, és semmi más ezen kívül.
Folyamatosan emlékeztessük magunkat arra, mi az egyetlen cél, és ennek megfelelően cselekedjünk.
4. A célhoz igazítva állítsunk fel prioritásokat, és gondoljuk végig, mit kell tennünk a választások napjáig, illetve magán a választás napján.
Ez azt jelenti: mi az, amit feltétlenül meg kell tennünk, és mire nem szabad figyelmet fordítanunk.
5. Amit feltétlenül meg kell tenni:
5a) El kell menni szavazni.
5b) A rendszer ellen kell szavazni.
A rendszer ellen szavazni fontosabb annál, hogy pontosan kire szavazunk. Csak ez áll összhangban a kitűzött céllal és annak megvalósításával.
Nem azért szavazunk, hogy valaki győzzön, hanem azért, hogy a rendszer veszítsen.
Ezt ismételjük el magunknak újra és újra.
6. Amire nem kell figyelni, mert a mi helyzetünkben minden lényegtelen, ami eltereli a figyelmünket a célról, és valami másra irányítja:
6a) Lényegtelen, kik szerepelnek a diákok listáján, és mikor tudjuk meg a lista neveit.
Az a fontos, hogy a diákok megszerezzék a maguk harminc-egynéhány százalékát. Ha pedig negyven százalék fölé kerülnek, az már ok az örömkönnyekre.
6b) Lényegtelen, hány listán indulnak az ellenzéki pártok, egyesültek-e vagy széthúztak, és kik szerepelnek ezeken a listákon.
Az a fontos, hogy minden olyan ellenzéki pártlista átlépje a parlamenti küszöböt, amelyre – ha így döntöttünk – a szavazatunkat adjuk.
Ennek megítélése a mi felelősségünk. Ezért tájékozottnak kell lennünk ahhoz, hogy megalapozott döntést hozhassunk.
Ha tévedtünk, mi vagyunk a hibásak, nem pedig az ellenzéki pártok azért, mert nem egyesültek.
Ha már évek óta azt állítjuk, hogy nem számíthatunk rájuk (ami csak részben igaz), akkor miért éppen a világ legfontosabb dolgában, a választások napján számítanánk rájuk?
Tehát gondoljuk át nagyon alaposan, és döntsünk. Mert lehet, hogy ez lesz az utolsó választási döntés, amelyet valaha meghozhatunk.
6c) Lényegtelenek a programok és a kormányzati tisztségekre pályázó jelöltek.
Ezek nem olyan választások lesznek, amelyeken programokról döntünk. Az sem fontos, ki kerül majd a hatalmi pozíciókba, ha győzünk.
Mert ha győzünk, nagyon hamar újabb választások lesznek, és akkor már a felkínált programok és a bejelentett jelöltek között választhatunk.
Ha viszont nem győzünk, lehet, hogy soha többé nem választhatunk.
6d) Lényegtelen most Koszovó, Bosznia egyik entitása, az Európai Unió, a srebrenicai népirtás, a háborús bűnök és a gazemberek temetése…
És nehogy félreértés legyen: mindez rendkívül fontos. De a választás napján a cél ennél fontosabb.
Csak akkor leszünk képesek újra napirendre venni ezeket a kérdéseket, ha győzünk, és megmutatni, hogy arroganciánk, erőszakosságunk és ostobaságunk miatt elveszítettük Koszovót, kiestünk az EU-ból, szégyent hoztunk magunkra a kilencvenes évek háborúiban, majd pedig hősökként ünnepeljük a gazembereket, mert nem tudunk megbirkózni azzal a szégyennel, amelyet saját magunknak okoztunk.
A rendszer természetesen minden ilyen témát előtérbe fog tolni, ahogyan ezen a héten is a szégyenteljes temetést állította a középpontba. Azért, hogy egymással veszekedjünk, és kételkedjünk egymásban.
A cél a győzelem a választások napján. Ezért mindezt legalább arra az egy napra háttérbe kell szorítani.
6e) A rendszer mindent meg fog tenni azért, hogy megalázottnak érezzük magunkat, majd pedig úgy lépjen fel, mint méltóságunk védelmezője.
Ez volt a mostani temetés célja is.
Úgy visszaélni vele, hogy minden oldalról érkezzenek a kritikák és a felháborodás amiatt, hogy tiszteletadásban részesítettek egy gazembert – majd a rendszer azt mondhassa:
„Nézzétek, gyűlölnek bennünket, el akarják venni a méltóságunkat. De mi ezt nem engedjük. Mi megvédünk benneteket. Meggyőzünk benneteket arról, hogy a szégyen valójában büszkeség.”
Szinte mindig sikerül nekik valami hasonló, és nem lehet kétségünk afelől, hogy ezt fogják csinálni a választások napjáig.
Ne dőljünk be nekik.
Mondjuk azt magunknak: már szégyent hoztunk magunkra, de a választásokon most nem erről van szó. Hanem arról, hogy legyőzzük azt a rendszert, amely továbbra is szégyent hoz ránk.
7. Ne nézzünk túl sok hírműsort.
A választásokig ezeket a műsorokat valamivel meg kell tölteni. Megtöltik majd olyan dolgokkal, amelyek normális körülmények között teljesen természetes hírek lennének: listák, jelöltek, programok…
Mi azonban nem normális körülmények között élünk, és ezek a választások sem lesznek normálisak.
Már mondtam: minden, ami normális, el fogja vonni a figyelmünket az egyetlen célról – a választási győzelemről.
Ha mégis követjük ezeket a híreket, tekintsünk rájuk mexikói szappanoperaként, és próbáljunk szórakozni rajtuk, ahelyett hogy kétségbeesésünkben a falba vernénk a fejünket.
8. Ne essünk kétségbe amiatt sem, ha megtörténik, hogy a választásokig elveszítjük az utolsó szabad médiumokat is.
Már mindent tudunk. Meghoztuk a döntésünket, tudjuk, mi a cél a választások napján.
Minek kellene tehát nekünk kampánymédia?
9. A média a választások napján valami más miatt lesz fontos.
Amikor a rendszer bejelenti a győzelmét – és ezt meg fogja tenni –, tudnunk kell majd, hogy mennyit és hol csalt a választásokon.
Ha azt látjuk, hogy média nélkül maradunk, már most meg kell keresnünk az új, megbízható kommunikációs csatornákat, amelyek a választási nap végén döntő fontosságúak lesznek.
Akkor tudnunk kell, mi történik, és mit kell tennünk ezzel kapcsolatban.
Vagyis fel kell készülnünk arra, hogy megőrizzük a győzelmet.
10. Senkit ne próbáljunk meggyőzni arról, kire kell szavaznia.
Aki mindeddig nem döntötte el, hogy a lázadó társadalomra szavaz, az a következő hetekben már nem fogja meggondolni magát.
Keressük azokat, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak. Bátorítsuk egymást, vigasztaljuk egymást, és készítsünk terveket a választás napjának végére.
Mert a győzelmet meg kell majd védeni.
Csakhogy ez már egy másik, új kézikönyv témája.
Ahogyan az is, hogy mit kell tenniük a diák- és pártaktivistáknak a választásokig, illetve a választások napján.
Ez az útmutató nekünk, hétköznapi embereknek szól.
Bár hétköznapiak vagyunk, minden rajtunk múlik, és számunkra a választások a legfontosabbak.
Rajtunk múlik az is, hogy meg tudjuk-e védeni a győzelmet.
De előbb jussunk el ahhoz a hídhoz.
Következő cikk: Amikor az AI-ágensek összefognak – és kijátsszák az embert
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A magyar nemzetiségű polgárok egy része nem a VMSZ-re, hanem a Diáklistára fog szavazni
Az lesz a nagy kérdés, hogy a VMSZ úgy dönt-e, hogy Vučićtyal együtt süllyed el, vagy >
Legyen merszünk
Október 25-éig tehát két lehetőségünk van. Az egyik: filmeket, sorozatokat nézünk, könyveket olvasunk, megöleljük és megcsókoljuk >
Elindult a Sólyom a Belgrád–Budapest útvonalon, de utasok nincsenek
Vitézy szerint biztos, hogy a rendszert nem lehet üzembe helyezni, és a beruházást sem lehet teljes >
Szerbiai választások és az amerikai nézőpont: Az Atlanti-óceán felől fúj a szél?
Bárkivel beszél is az ember Washingtonban, egyértelmű, hogy Oroszország és Kína a két legnagyobb „mumusa” az >
Két október, két különböző csata: Felvirrad-e október 26.?
Arra a felvetésre, hogy sokak szerint október 6-a annak idején nem virradt fel igazán, és vajon >
Az SNS belső kampánya
Sokan közülük nem járnak be dolgozni, sőt azt sem tudják pontosan, hol vannak alkalmazásban: mindössze egy >
Hol van a fókusz?
Ezek a választások nem programok párbeszédéről szólnak, és a tét még csak nem is a politikai >
Nehéz függetlennek lenni Vučićtyal szemben. Nehezebb, mint Koszovóval szemben
Ők talán tudják, hogy ez nincs így. Talán van tervük arra, hogyan védjék meg a koszovói >
OLVASÁS MAGUNKBA ÉS MAGUNKNAK: Az a rettenetes és idegen part
Ragyogó stílusban, amely kompromisszumot nem ismerve kérdez rá mind a személyes helyzetre, mind a hovatartozás sokkal >
Vučić utolsó napja a hatalomban
Ha az összecsapások az a választás utáni forgatókönyv, amelyet a volt elnök elképzelt, tudnia kellene, hogy >
Ne dőljünk be a hamis optimizmusnak
Nem szabad naivnak lenni és egyszerűen csak reménykedni. Kapcsolatba kell lépni azokkal az emberekkel, akik szükség >
Miért döntött úgy Vučić éppen most, hogy „átlagember” lesz?
Vučić lemondásának fontos célja lehet az is, hogy csökkentse a részvételt nemcsak a parlamenti, hanem a >