Ma Amália, Bekény névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Mondhassa, nem báncsa a fülem
Egykori általános iskolám ebédlőjében, a falon függött egy tábla, rajta: Magyar ember evés közben nem beszél! A „magyar ember” kifejezés ugyan a túlhasználása miatt már súlyosan kompromittálódott, a stúdiókban mégis elkelne egy piroslámpás szöveg, amely az interjú előtt figyelmeztetően villanna fel: Magyar ember beszéd közben… Ilyen persze nem lesz, mindazonáltal a média rendszeres szereplőitől nem egyszerűen elvárható, nekik egyenesen kötelező formailag is óvni nyelvi presztízsüket, és azt szem előtt tartva közzétenni gondolataikat. Például azért, hogy én is újra meghallgassam őket. Bruck András:
Laktanyai szólás volt ez, sorkatonaként egykori tisztjeink beszédét gúnyoltuk vele. De ez nem ma volt. Április 12-ével viszont nem csak az autokráciának lett vége, hanem még valaminek, számomra mindenképp. A hosszú kampányidőszakban képes voltam 1-1,5 órás podcastokat is meghallgatni, mert tudni akartam, jól látom-e, amit látok, gondolok. Azóta viszont egyre kevesebbet hallgatok, de ennek sokkal inkább van nyelvi, mint tartalmi oka: a beszéd közbeni „őzés” vírusszerű elterjedése.
Mindig voltak, akik őztek, és mindig lesznek is, de az, ami most van, soha korábban nem volt. Az őzés mára nem a kivétel, hanem normává vált, nagyjából így: Röviden mondom, hogy bár őőő a téma többet is megérdemelne, a mentelmi jog kiadása őőő vagy megtagadása nem múlhat azon, hogy őőő szóval, hogy ki az a személy, akinek őőő a mentelmi jogáról éppen szó van. Ez így számomra hallgathatatlan. A nyelvészek azt állítják, hogy az őzés” a „beszédtervezési folyamat nehézségeinek a jele”. Ennyire azonban nem lehet nehéz értelmesen és nagyjából folyékonyan beszélni.
Az őzésről a nemrég elhunyt és a nyelvészetet is professzionálisan művelő Nádasdy Ádámnak is volt véleménye: „A nyelvészet elvből nem kíván azzal foglalkozni, hogy kinek mi bántja a fülét, mert ez méltatlan volna egy szaktudományhoz”. Nyelvészként ő nem ítélkezett, hanem megfigyelt, engem viszont nem köt semmilyen szabály vagy etikett, viszont az elharapózó őzés nagyon-nagyon „báncsa” a fülem. Ő azt vallotta, hogy az nem a kulturálatlanság, lustaság vagy a szegényes szókincs jele, és kollégáihoz hasonlóan ő is „kitöltött szünetnek, hezitációnak” tartotta. Vagyis alkalmanként nehézséget okoz agyi szótárunkból előhívni egy-egy ritkábban használt szót, szakkifejezést.
Egyetértek. Akik ma futószalagon őznek, és a nyilvánosságban megszólalók tekintélyes hányada éppen ezt teszi, egyike sem kulturálatlan, lusta vagy szegényes szókincsű. Akkor mi történt, hogy ez a nyelvi szurok ömlött rá a magyart hivatásszerűen beszélők egy számottevő részére? Beszédeik tele lettek efféle „kitöltött szünetekkel, hezitációkkal”: khm, eee, őőő, öhm, ehm, éső, hogyő – nyögnek, nyekegnek, számomra elviselhetetlenül.
Olyanok, akik egy éve talán még a Gödöllő szóban sem ejtették ki az ő-t és képesek voltak hibátlan nyelvi formába önteni mondandójukat, sokan szinte nyomdakész mondatokban fogalmaztak, ma már teljes lelki nyugalommal őznek. Lehet, hogy észre sem veszik? Ez a tömeges nyelvi öntudatlanságba zuhanás mindenképp magyarázatra szorul, mert ez tőlük így olyan, mintha a pincérek minden második vendég ölébe ejtenék a teli tányért. Talán legtovább a többnyire amúgy is igényesebben és választékosabban beszélő női közszereplők, szakértők tartottak ki, irigylésre méltó pontossággal és tisztasággal formálták meg gondolataikat, de most már közöttük is egyre többen vannak, akiket kezd elrontani ez a sok nyelvi szemét.
Egy fiatal színésznő!, neki ráadásul a nyelv a szakmája, addig őzött - ő a Klubrádióban -, amíg nem bírtam tovább és kikapcsoltam. Egy politológus nő szövegéből pedig órákba telne kivenni a sűrűn egymást követő őzéseket. Akad olyan műsorvezető, aki a kérdése előtt, majd annak kifejtése közben öhmmm, ehmmm formájában akkorákat nyög, mintha gyomorgörcse, ne adj isten, bélcsavarodása lenne. És amikor műsorvezetők és a vendégeik felváltva őznek, az már járvány, és nem egy-egy megkezdett gondolat továbbvitelének pillanatnyi elakadása, amire egy-két másodpercnyi elhallgatás, csend az őzésnél sokkal természetesebb megoldás volna.
Hangsúlyozom, nem egy-egy magányos, két szó vagy gondolat között kiejtett ő-ről vagy e-ről beszélek, ennyi belefér, hanem egy terjedőben levő nyelvi szörnyszüleményről. Nyilvánvaló, hogy a rendszeres médiaszereplők nagyon sok időt töltenek egymás anyagainak hallgatásával, így rajtuk kívül az ő vendégeik és kollégáik is tudat alatt átvehetik a hibás mintát. Márpedig, ha a népszerű tartalomgyártók így beszélnek, az őzés trendivé, tulajdonképpen az intellektualitás karakterjegyévé válik. Ráadásul nem csak szakmán belül, hanem messze azon kívül is: ügyvédek, mindenféle katonai és oktatási szakértők, betelefonálók, polgármesterek, közvéleménykutatók között. Ez már így maga a rémálom.
Egykori általános iskolám ebédlőjében, a falon függött egy tábla, rajta: Magyar ember evés közben nem beszél! A „magyar ember” kifejezés ugyan a túlhasználása miatt már súlyosan kompromittálódott, a stúdiókban mégis elkelne egy piroslámpás szöveg, amely az interjú előtt figyelmeztetően villanna fel: Magyar ember beszéd közben… Ilyen persze nem lesz, mindazonáltal a média rendszeres szereplőitől nem egyszerűen elvárható, nekik egyenesen kötelező formailag is óvni nyelvi presztízsüket, és azt szem előtt tartva közzétenni gondolataikat. Például azért, hogy én is újra meghallgassam őket.
Következő cikk: Miért döntött úgy Vučić éppen most, hogy „átlagember” lesz?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A magyar nemzetiségű polgárok egy része nem a VMSZ-re, hanem a Diáklistára fog szavazni
Az lesz a nagy kérdés, hogy a VMSZ úgy dönt-e, hogy Vučićtyal együtt süllyed el, vagy >
Legyen merszünk
Október 25-éig tehát két lehetőségünk van. Az egyik: filmeket, sorozatokat nézünk, könyveket olvasunk, megöleljük és megcsókoljuk >
Elindult a Sólyom a Belgrád–Budapest útvonalon, de utasok nincsenek
Vitézy szerint biztos, hogy a rendszert nem lehet üzembe helyezni, és a beruházást sem lehet teljes >
Szerbiai választások és az amerikai nézőpont: Az Atlanti-óceán felől fúj a szél?
Bárkivel beszél is az ember Washingtonban, egyértelmű, hogy Oroszország és Kína a két legnagyobb „mumusa” az >
Két október, két különböző csata: Felvirrad-e október 26.?
Arra a felvetésre, hogy sokak szerint október 6-a annak idején nem virradt fel igazán, és vajon >
Az SNS belső kampánya
Sokan közülük nem járnak be dolgozni, sőt azt sem tudják pontosan, hol vannak alkalmazásban: mindössze egy >
Hol van a fókusz?
Ezek a választások nem programok párbeszédéről szólnak, és a tét még csak nem is a politikai >
Nehéz függetlennek lenni Vučićtyal szemben. Nehezebb, mint Koszovóval szemben
Ők talán tudják, hogy ez nincs így. Talán van tervük arra, hogyan védjék meg a koszovói >
OLVASÁS MAGUNKBA ÉS MAGUNKNAK: Az a rettenetes és idegen part
Ragyogó stílusban, amely kompromisszumot nem ismerve kérdez rá mind a személyes helyzetre, mind a hovatartozás sokkal >
Vučić utolsó napja a hatalomban
Ha az összecsapások az a választás utáni forgatókönyv, amelyet a volt elnök elképzelt, tudnia kellene, hogy >
Ne dőljünk be a hamis optimizmusnak
Nem szabad naivnak lenni és egyszerűen csak reménykedni. Kapcsolatba kell lépni azokkal az emberekkel, akik szükség >
Miért döntött úgy Vučić éppen most, hogy „átlagember” lesz?
Vučić lemondásának fontos célja lehet az is, hogy csökkentse a részvételt nemcsak a parlamenti, hanem a >