2026. október 7. Szerda
Ma Amália, Bekény névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Ne dőljünk be a hamis optimizmusnak

Ne dőljünk be a hamis optimizmusnak

Nem szabad naivnak lenni és egyszerűen csak reménykedni. Kapcsolatba kell lépni azokkal az emberekkel, akik szükség esetén egymás hátát védik. Különben újabb megaláztatások és visszaélések várnak ránk. Miért? Azért, hogy egy bűnözőkből álló csoport tovább folytathassa a fosztogatást. Mi pedig még mélyebbre zuhanunk. Ezért észnél kell lenni. Semmi hamis optimizmus, hanem annak tudatosítása, hogy ennek az embernek mi minden van még mindig a kezében, és hogy nem véletlenül nyerte meg eddig az összes lehetséges választást. Ez az ő terepe, és ebben a beteg játékban minden megengedett. Stefan Simić:

A barátaim – akárcsak minden választás előtt – azt bizonygatják nekem, hogy Vučić biztosan veszít.

 

Szép az optimizmusuk, amely arra épül, amit látnak, nem pedig arra, ami a háttérben történik.

 

Márpedig a háttérben az van, hogy Vučić továbbra is szinte mindent a kezében tart.

 

Annyira eltévelyedtünk a „life coach” politikában („amit elgondolsz, az meg is valósul”), hogy már nem látjuk a nyilvánvalót.

 

Milliárdjai vannak korrupcióra.

 

Bűnözői struktúrák állnak mellette, amelyek járják az országot és megfélemlítenek.

 

Több száz fizetett értelmiségije van, akik botként dolgoznak neki.

 

Tízezrével vannak internetes botjai.

 

Ott van mellette az eladott Szerb Ortodox Egyház.

 

Ott vannak a közhivatalnokok, akik úgy viselkednek, mint egy párthadsereg.

 

Ott van az a rendszer, amelyben az állam és az SNS gyakorlatilag összeforrt.

 

Ott vannak a helyi hatalmasságok, akik ellenőrzésük alatt tartják a kisebb településeket.

 

Ott van a nyugdíjasok nagy tömege, akiknek minden emelést úgy állítanak be, mintha azt személyesen ő ajándékozta volna nekik.

 

Folyamatosan gyártja az állam „ellenségeit” – és ebbe mindenki beletartozik, aki másképp gondolkodik.

 

Van nacionalizmusa, amikor szüksége van rá, van európai története, van Kína, Oroszország, a Nyugat, Koszovó – mindig azt veszi elő, amire éppen szüksége van.

 

Ott van az emberek félelme a háborútól, a nyomortól, a változástól, mindentől és bármitől.

 

Ami nincs neki, az a nép többségének támogatása.

 

Csakhogy ez a nép annyira megosztott és összeveszett egymással, hogy szó szerint senki nem akar senkit.

 

Folyamatosan újabb csontokat dobnak eléjük, amelyeket aztán rágcsálnak, abban a hitben, hogy valamiről ők döntenek, miközben meddő internetes vitákat folytatnak.

 

A következő időszakban a diákokat különféle standoknál nyulakként fogják kitenni a kirakatba, hogy mindenféle alak beléjük köthessen és támadhassa őket.

 

Szerbia nem Belgrád. Szerbia minden város és minden falu.

 

Szinte mindenütt kiépült a félelemuralom és a zsarolás rendszere.

 

Ha az államigazgatásban dolgozol, meg sem mukkanhatsz.

 

Ezért sokan a semlegest játsszák, miközben az idegösszeomlás szélén állnak.

 

Az emberek tömegesen mondanak fel.

 

Egyre rosszabb a légkör. Ahelyett, hogy összezárnának a sorok, azt a látszatot keltik, hogy Vučić biztosan elveszíti a választást.

 

Ez neki kedvez: örökké az áldozat szerepét játssza, miközben a médián keresztül kialakítja a képet arról, hogy mennyi mindent tett.

 

Mintha a saját pénzéből tette volna.

 

A valóságról teljesen eltorzult kép alakult ki.

 

Arról folyik a vita, hogy ki szerb és ki nem, ki hol nyaral, ahelyett, hogy arról beszélnénk, ami valójában történik.

 

Arról, hogy soha nem látott méretű fosztogatás zajlik.

 

Sok ember az összeomlás szélén áll.

 

Szerbia érzelmileg visszatért a kilencvenes évekbe.

 

Vučić ismét színpadra állította az összes régi traumát, szó szerint úgy, mint amikor egy betegség visszatér.

 

Mindent megtesz azért, hogy ott maradjon, ahol van, és közben összevissza küldi az egymásnak ellentmondó üzeneteket.

 

Mi pedig már nem a valódi politikával foglalkozunk, hanem Facebook-politikát folytatunk: mindenkit támadjunk, akit csak érünk.

 

Nem az a kérdés, hogy valaki optimista-e, hanem az, hogy létrejön-e egy reális platform, amely képes legyőzni őt.

 

Mivel a körülményeknek köszönhetően szó szerint Szerbia minden városát bejártam, tudom, hogy az SNS minden egyes települést foggal-körömmel meg fog védeni.

 

Szerbia modern kori történetének legnagyobb fosztogatása vár ránk – és ez nem magukon a választásokon fog megtörténni.

 

Hanem már előtte.

 

Azért, hogy minden maradjon úgy, ahogy van.

 

Már nincs szégyen, nincs szemérmesség.

 

Sok ártatlan ember célponttá válik, mert még mindig minden a rendelkezésére áll.

 

Ezért kell kiállni a diákok mellett – nemcsak szavakkal, hanem fizikailag is. Mert ahogy már autókkal is elütötték őket, Vučićević és a többi pszichopata alak ezután még inkább célkeresztet fog rajzolni a hátukra.

 

Nem szabad naivnak lenni és egyszerűen csak reménykedni. Kapcsolatba kell lépni azokkal az emberekkel, akik szükség esetén egymás hátát védik.

 

Különben újabb megaláztatások és visszaélések várnak ránk.

 

Miért?

 

Azért, hogy egy bűnözőkből álló csoport tovább folytathassa a fosztogatást.

 

Mi pedig még mélyebbre zuhanunk.

 

Ezért észnél kell lenni. Semmi hamis optimizmus, hanem annak tudatosítása, hogy ennek az embernek mi minden van még mindig a kezében, és hogy nem véletlenül nyerte meg eddig az összes lehetséges választást.

 

Ez az ő terepe, és ebben a beteg játékban minden megengedett.

 

2026. szeptember 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A magyar nemzetiségű polgárok egy része nem a VMSZ-re, hanem a Diáklistára fog szavazni

Az lesz a nagy kérdés, hogy a VMSZ úgy dönt-e, hogy Vučićtyal együtt süllyed el, vagy >

Tovább

Legyen merszünk

Október 25-éig tehát két lehetőségünk van. Az egyik: filmeket, sorozatokat nézünk, könyveket olvasunk, megöleljük és megcsókoljuk >

Tovább

Elindult a Sólyom a Belgrád–Budapest útvonalon, de utasok nincsenek

Vitézy szerint biztos, hogy a rendszert nem lehet üzembe helyezni, és a beruházást sem lehet teljes >

Tovább

Szerbiai választások és az amerikai nézőpont: Az Atlanti-óceán felől fúj a szél?

Bárkivel beszél is az ember Washingtonban, egyértelmű, hogy Oroszország és Kína a két legnagyobb „mumusa” az >

Tovább

Két október, két különböző csata: Felvirrad-e október 26.?

Arra a felvetésre, hogy sokak szerint október 6-a annak idején nem virradt fel igazán, és vajon >

Tovább

Az SNS belső kampánya

Sokan közülük nem járnak be dolgozni, sőt azt sem tudják pontosan, hol vannak alkalmazásban: mindössze egy >

Tovább

Hol van a fókusz?

Ezek a választások nem programok párbeszédéről szólnak, és a tét még csak nem is a politikai >

Tovább

Nehéz függetlennek lenni Vučićtyal szemben. Nehezebb, mint Koszovóval szemben

Ők talán tudják, hogy ez nincs így. Talán van tervük arra, hogyan védjék meg a koszovói >

Tovább

OLVASÁS MAGUNKBA ÉS MAGUNKNAK: Az a rettenetes és idegen part

Ragyogó stílusban, amely kompromisszumot nem ismerve kérdez rá mind a személyes helyzetre, mind a hovatartozás sokkal >

Tovább

Vučić utolsó napja a hatalomban

Ha az összecsapások az a választás utáni forgatókönyv, amelyet a volt elnök elképzelt, tudnia kellene, hogy >

Tovább

Ne dőljünk be a hamis optimizmusnak

Nem szabad naivnak lenni és egyszerűen csak reménykedni. Kapcsolatba kell lépni azokkal az emberekkel, akik szükség >

Tovább

Miért döntött úgy Vučić éppen most, hogy „átlagember” lesz?

Vučić lemondásának fontos célja lehet az is, hogy csökkentse a részvételt nemcsak a parlamenti, hanem a >

Tovább