Ma Amália, Bekény névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Vučić utolsó napja a hatalomban
Ha az összecsapások az a választás utáni forgatókönyv, amelyet a volt elnök elképzelt, tudnia kellene, hogy a külföldiek még nem kezdték el megdönteni őt. Az utóbbi időben csupán abban segítettek neki, hogy elképzelje, valójában hogyan is nézhetne ki utolsó napja a hatalomban. Zoran Preradović (Vreme):
A volt elnök mélységesen tisztában van azzal, hogy az elmúlt mintegy harminc évben aligha maradt bárki, aki többel tartozna Szerbiának, mint ő. Ahogyan azzal is, hogy Savamalától Jovanjicáig nem volt olyan korrupciós botrány, amelyben ne lettek volna érintettek legközelebbi munkatársai vagy családtagjai.
Mindenből jutott, pontosan úgy, ahogy az várható volt, azon a napon, amikor Aleksandar Vučić végre – többszöri halogatás után – benyújtotta lemondását Szerbia elnöki tisztségéről. Az újra és újra elmondott hazugságokból is, miszerint Szerbiában még soha nem éltek ilyen jól, és hogy mi vagyunk Európa leggyorsabban növekvő gazdasága; a vétkesek és ártatlanok kegyelmezéséből is; a Ćacilendben megrendelt fogadtatásból; a védtelen családja miatt előadott siránkozásból és Suzana Vasiljević könnyeiből; de még a választás éjszakáján esetleg bekövetkező botrány baljós előrejelzéséből is.
És semmiféle illúziónk ne legyen: Vučić megpróbálta eladni Szerbiának azt az illúziót, hogy egyszerű állampolgárként, egy közülük lévő emberként vág neki a választási kampánynak, aki a régi Škodájában ülve próbálja majd meggyőzni az embereket arról, hogy rajta és a haladópártiakon kívül nincs élet. Mit mond ez nekünk? Azt, hogy Vučić mélységesen tisztában van azzal: az elmúlt mintegy harminc évben aligha maradt bárki, aki többel tartozna Szerbiának, mint ő.
Mert mindenki másnál jobban tudja, hogy olyan államot hozott létre, amelyben nem a hatalom fonódott össze a korrupcióval, hanem fordítva: a korrupció járta át a hatalmat. Ahogyan azt is tudja, hogy az ő uralma alatt az ország mindenféle bűnöző és politikai söpredék menedékévé vált. És pontosan tisztában van azzal is, hogy Savamalától Jovanjicán át az illegális építkezésekig nem volt olyan korrupciós ügy, amelyben ne lettek volna érintettek a legmagasabb rangú állami tisztségviselők, legközelebbi munkatársai és családtagjai – egészen Andrej Vučićig és Predrag Maliig. És hogy egyik ilyen ügy sem jutott el a bírósági lezárásig.
Ezért is hatott olyan visszataszítóan Vučić állítólagos irgalmasságának az a gesztusa, amellyel kegyelemben részesítette az úgynevezett újvidéki csoportot, amely – ahogy ő fogalmazott – „rombolta az országot”, valamint saját falangistáit is, akik több mint másfél éven át törték a diákok és a polgárok csontjait. Az áldozatok és a hóhérok egy szintre helyezése olyan erőszakos embert mutat meg, akit semmiféle magasabb rendű erő, illetve az erkölcsi és pragmatikus elvek konfliktusa nem zavar, és a leghitelesebben tanúskodik a politikai osztály színvonaláról. Ez pedig éppen olyan, amilyennek Vučić megmutatja nekünk: a hatalmasabbaknak és erősebbeknek való folyamatos hízelgésből, valamint azok eltiprásából szőve, akik vették a bátorságot, hogy szembeszálljanak vele. És itt találjuk őt készen minden aljasságra.
Ami azonban elsikkadt, az az, hogy „Vučić polgár” azt is bejelentette: kegyelemben részesít néhány olyan állami tisztségviselőt, akik miatta hét-nyolc hónapot töltöttek előzetes letartóztatásban. A volt elnök alattomosan elhallgatta ezeknek a tisztségviselőknek a nevét. Pontosan kire gondolt? Goran Vesićre, noha ő nem sokáig időzött a „bajbóban”, vagyis a börtönben? Anita Dimoskira, a helyettesére? Tomo Monára? Nem hiszem, aligha látott egyáltalán cellát. Talán az Infrastruktura železnice Srbije volt igazgatójára, Jelena Tanaskovićra? Vagy a Generalštab-ügy vádlottjaira, mindenekelőtt Nikola Selaković kulturális miniszterre? Egyébként Vučić az ő kegyelemben részesítésüket már jóval korábban bejelentette.
Ha kiderül, hogy ennyire elvetette a sulykot, az komoly öngól lesz abban a kísérletben, hogy az igazságosság illúzióját kínálja a polgároknak, miközben azt próbálja elhitetni velük, hogy ebben az érzésben valamilyen megoldás is rejlik a számukra.
Vučić választási kalkulációjában természetesen van még egy lehetőség: folytatni mindent a régi módon, és hatalma működésképtelenségét valamiféle rendkívüli állapottal megpróbálni elfedni, amelybe a kétségtelenül feszült választásokat követően nem lesz nehéz belecsúsznia. Innen érthetők baljós bejelentései is arról, hogy olyan információk érkeztek, miszerint „néhány ember külföldről együttműködik majd néhány itteni emberrel, akár az államapparátusból is, akiknek az lenne a dolguk, hogy valamilyen botrányt idézzenek elő, akár úgy, hogy a levegőbe lőnek, és ez legyen az indok a zavargásokra”.
És talán a kedvezőtlen választás utáni forgatókönyvek némelyikét sikerülne is elodáznia, de ezzel ő lenne az első, aki képes lenne maga ellen egyesíteni a népet és a külföldet egyaránt.
Ha az összecsapások valóban az a választás utáni forgatókönyv, amelyet elképzelt, tudnia kellene, hogy a külföldiek még nem kezdték el megdönteni őt. Az utóbbi időben csupán abban segítettek neki, hogy elképzelje, valójában hogyan is nézhetne ki utolsó napja a hatalomban.
Következő cikk: Nehéz függetlennek lenni Vučićtyal szemben. Nehezebb, mint Koszovóval szemben
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A magyar nemzetiségű polgárok egy része nem a VMSZ-re, hanem a Diáklistára fog szavazni
Az lesz a nagy kérdés, hogy a VMSZ úgy dönt-e, hogy Vučićtyal együtt süllyed el, vagy >
Legyen merszünk
Október 25-éig tehát két lehetőségünk van. Az egyik: filmeket, sorozatokat nézünk, könyveket olvasunk, megöleljük és megcsókoljuk >
Elindult a Sólyom a Belgrád–Budapest útvonalon, de utasok nincsenek
Vitézy szerint biztos, hogy a rendszert nem lehet üzembe helyezni, és a beruházást sem lehet teljes >
Szerbiai választások és az amerikai nézőpont: Az Atlanti-óceán felől fúj a szél?
Bárkivel beszél is az ember Washingtonban, egyértelmű, hogy Oroszország és Kína a két legnagyobb „mumusa” az >
Két október, két különböző csata: Felvirrad-e október 26.?
Arra a felvetésre, hogy sokak szerint október 6-a annak idején nem virradt fel igazán, és vajon >
Az SNS belső kampánya
Sokan közülük nem járnak be dolgozni, sőt azt sem tudják pontosan, hol vannak alkalmazásban: mindössze egy >
Hol van a fókusz?
Ezek a választások nem programok párbeszédéről szólnak, és a tét még csak nem is a politikai >
Nehéz függetlennek lenni Vučićtyal szemben. Nehezebb, mint Koszovóval szemben
Ők talán tudják, hogy ez nincs így. Talán van tervük arra, hogyan védjék meg a koszovói >
OLVASÁS MAGUNKBA ÉS MAGUNKNAK: Az a rettenetes és idegen part
Ragyogó stílusban, amely kompromisszumot nem ismerve kérdez rá mind a személyes helyzetre, mind a hovatartozás sokkal >
Vučić utolsó napja a hatalomban
Ha az összecsapások az a választás utáni forgatókönyv, amelyet a volt elnök elképzelt, tudnia kellene, hogy >
Ne dőljünk be a hamis optimizmusnak
Nem szabad naivnak lenni és egyszerűen csak reménykedni. Kapcsolatba kell lépni azokkal az emberekkel, akik szükség >
Miért döntött úgy Vučić éppen most, hogy „átlagember” lesz?
Vučić lemondásának fontos célja lehet az is, hogy csökkentse a részvételt nemcsak a parlamenti, hanem a >