Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Szürkeség
Öreg Dezső
Olyan semmilyen ez a november itt Szerbiában. Ha értik, mit akarok mondani. Olyan fakó, eseménytelen. Üres – ha ez eléggé világos. Üres és szürke. Nem újságíró szempontból, hanem az itt élő egyszerű polgár szempontjából. Várunk is valamire, meg nem is. Mert azt mondták nekünk, hogy fontos dolgok történnek majd velünk, hogy izgalmas és igazságos változások várnak ránk, hogy leszámolunk a korrupcióval, a szervezett bűnözéssel, hogy a megreformált igazságszolgáltatás igazságosabb életet szavatol majd nekünk, hogy barátok várnak ránk az Európai Unióban. Hogy szebben és jobban fogunk élni. Most meg azt üzeni a külügyminiszter, lehet, hogy nem is kellünk egyelőre az európai klubban. De ez nem jelent semmit – mondja. Úgy mellékesen egy tv műsorban, a vita hevében. Az államfő pedig azt, hogy készüljünk fel a még rosszabbra. Mert hogy az következik. Minden bizonnyal. Neki tudnia kell. Kellene.
Ha valahol egy hétig nem járnak iskolába a gyerekek a tanév kellős közepén, ott nagyon nagy a baj. Banja Koviljačában egy hétig nem mentek iskolába a gyerekek, mert egy politikai menedékjogot kérő afganisztáni menekült megerőszakolt egy brit turistát. Előtte az ottani polgárok hónapokon át panaszkodtak a hatóságoknál, hogy a rengeteg menedékjogot kérő megnehezíti az életüket. Azt állítják, hogy a mintegy kétezer lelket számláló településen két- két és félezer menekült tartózkodik már huzamosabb ideje. Nemigen tesznek különbséget bevándorlók és politikai menedékjogért folyamodók között. Akik nem is akarnak itt maradni. Szerbia számukra csak tranzit állam, útban Európa felé. Ahova nem úgy indultak mint mi, országostul, hanem kezükben és zsebükben minden vagyonukkal, kevéske pénzzel, napi váltás fehérneművel; vagy azzal sem. Afgánok, irakiak, a háborúk dúlta afrikai országokból valók. Vannak, akik hivatalosan jelentkeztek a befogadó központban, vannak, akik illegálisan érkeztek, céljuk mindenképpen tovább állni. A köztársasági menekültügyi biztos adatai szerint – pontosak lehetnek, hiszen minden bizonnyal a rendőrségtől származnak – ötszáz különböző kihágási és bűnügyi feljelentésből kettő vonatkozik a külföldiek közötti összetűzésre. A többi esetben kivétel nélkül a távolból érkezettek a kárvallottak. Megtámadták, megverték, kirabolták őket. A brit nő megerőszakolása tulajdonképpen kivétel. Ami természetesen nem csökkenti a cselekedet súlyát és biztosan nem a várható ítéletét sem. A helybeliek reagálása azonban aránytalan. Ki lesz a következő? – kérdezték a Banja Koviljača-i egybegyűltek a múlt vasárnap. És úgy döntöttek, gyerekeiket nem engedik iskolába.
Nem lenne különösebben érdekes ez a történet, ha nem tükrözné az itteni állapotokat a Loznica melletti fürdőhely esete. Azt a sivárságot és idegenfóbiát, idegengyűlöletet, amelyet a századvégi háborúk, az azt megelőző meg az azt követő idők tápláltak az agyakba. Belegondolni is rossz, mi lenne, ha mindez nem a Drina mellett, hanem Vajdaságban történne. Ide úgy csap át az állam felkészületlensége, hogy a magyar határon napi több tucat illegális menekültet fognak el. Persze ott, a boszniai határnál sem túlzottan ápoltak a nemzetek közötti viszonyok, kapcsolatok. Ezeknek az idegeneknek pedig még a beszédét sem értik, idegen a viseletük, gondolkodásmódjuk. Más színű a bőrük, másként imádkoznak, mások a vágyaik. A helybeliek és a belgrádi hatóságok közötti tárgyalások nyomán megoldás látszik születőben. Üres laktanyákban keresnek majd ideiglenes szállást a messziről érkezetteknek. Üres laktanyából pedig a fegyverek elhallgatása óta itt van elegendő. Egyesekben a Boszniából és a Horvátországból érkezettek találtak ideiglenes otthonra a kilencvenes évek elején, derekán. Vannak, akik a mai napig ilyenben élnek. Élnek, iskolába, dolgozni járnak, családot alapítottak, gyerekeik lettek. Beleépültek az íztelen, eseménytelen szerbiai hétköznapokba. Ahol a Banja Koviljača-i események szinte semmilyen reagálást sem váltottak ki a politikusok körében. Az egy belügyminiszter kivételével. Aki elmondta, szavunk sem lehet, hiszen tavaly tizenhétezer szerbiai polgár kért politikai menedékjogot külföldön. Az ország meg sem rezdült. Éli tovább az eseménytelen napokat.
Következő cikk: Új megállapítás az idegösszeroppanásról
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >