Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Gyáva népnek nincs hazája…
Németh János
A minap jelentette meg blogjában egykori kollégánk és munkatársunk, Németh János az alábbi sorokat. Az ő engedélyével közöljük gondolatai – némi szerkesztői pontosításokkal:
Kisebbségi sorban, Szerbiában élő magyar újságíróként négy évtizeden át próbáltam az olvasók és hallgatók érdekében fellépni. Az éppen aktuális hatalom (előbb a miloševići diktatúra, majd a magát demokratikusnak nevező kormány) kényszerített bennünket arra, hogy lapunkat, illetve rádióműsorunkat védelmezzük a cenzúrától, tiltakozzunk a kinevezett főszerkesztők ellen, elvett frekvenciák miatt. Mindhárom esetben sikerrel jártunk, a kilencvenes években éppúgy, mint 2005-ben. Nem volt könnyű, de megkönnyítette harcainkat az olvasók és hallgatók támogatása. Bevontuk őket, mozgósítottuk barátainkat, támogatóinkat, családtagjainkat is, hogy eredményes legyen a tiltakozás. Történt mindez Szabadkán, ahol a lakosságnak ma már a fele sem magyar. Kiálltunk a magyar nyelvű hetilapért és rádióműsorért. Szerbek, horvátok, bunyevácok, albánok, ruténok és más nemzetiségűek álltak mellénk. Nem értem, hogy Magyarország fővárosában, ahol néhány elkeseredett ember – akiknek amúgy, nyilván a „nemzeti együttműködés” szellemében felmondtak – tiltakozik a sajtó szabadságának helyreállításáért, nincsenek ezrek, tízezrek, százezrek mellettük. Nem értem a tehetetlenkedőket, a tétlenkedőket, akik nem fogják fel, hogy végeredményben az ő bőrükről van szó.
Ma ugyanis – hadd idézzem a német evangélikus lelkész csodálatos mondandójának lényegét – „… Németországban először elvitték a kommunistákat, de nem tiltakoztam, mert nem voltam kommunista. Jöttek a szocialistákért, és én nem tiltakoztam, mert nem voltam szocialista. Elvitték a szakszervezeti vezetőket, de nem tiltakoztam, mert nem voltam szakszervezeti. Jöttek zsidókért, és én nem tiltakoztam, mert nem voltam zsidó. Aztán jöttek értem, és nem maradt senki, aki felemelte volna értem a szavát…”
Példaértékű ez a néhány mondat, ahogy a magyar közmondás is, amely szerint „gyáva népnek nincs hazája”.
Gondoljátok meg, szaktársaim, testvéreim, mit tesztek, és mit nem tesztek. Itt nem Nagy Navarró Balázsról, nem kolléganőjéről van szó, még csak nem is pusztán a sajtó szabadságáról (1848., a 12 pont közül az első, ugye?) Nekik már más munkát kell keresniük, és egy millió új munkahely közül majdcsak jut nekik is… Itt a Magyar Köztársaság a tét, mindnyájatok jelene és jövője, gyermekeitek és unokáitok élete.
Világos?!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >