Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Az elmélet sem, az életrajz sem úszható meg
Bányai János
Egy viszonylag kis terjedelmű (négy filozófiai tanulmányt tartalmazó) kötetben – Vajda Mihály: Marx után szabadon, avagy miért nem vagyok már marxista?, Gondolat, Budapest, 1990 – előszó, bevezetés, utószó és még önéletrajz is…
Ezek mind „tényközlő” műfajok, az előszó és az utószó rendszerint a közölt írás vagy írások megszületésének, kiadásának körülményeit írja le, a bevezetés arra szolgál, hogy a szerző oda irányítsa az olvasó figyelmét, ahol, szerinte, az alapgondolatok találhatók. Az önéletrajz viszont, mint igazi „tényműfaj”, („a tényszerűség igényével fellépő első személyű s egy életút tapasztalatait összegező műalkotás” – Szávai János) valóságos hátteret és kontextust ad, adhat a könyvhöz, ha a szerző úgy gondolja, hogy erre szükség van. S gondolhatja, hiszen a legelvontabb filozófiai vagy tudományos gondolatsornak is van, lehet kimondottan személyes és individuális háttere. A háttér viszont sohasem mellékes.
Vajda Mihály könyvében a tényközlő írások – az Előszóból derül ki – nem is ehhez a kötethez íródtak, korábban már megjelentek más könyvekben, és olyan írásokra is hivatkoznak, amelyek nincsenek benne ebben a könyvben. Az Önéletrajz is egy másik könyvhöz készült.
Valóban „furcsán szerkesztett kötet” a Vajda Mihályé. A tényközlő írások, bár eljátsszák hagyományos szerepüket a furcsa szerkesztés folytán másról is beszélnek; annyira önállóak – a Bevezetés és az Utószó például –, hogy versenyre is kelnek a filozófiai tanulmányokkal. Az önéletrajz pedig azt is elmondja, miként lehetséges az életrajz Közép-Európában, és hogy bármennyire is nem heroikus a kor, amelyben élünk, hiszen jól felépültek körülöttünk az „operettországok”, az életrajz mégsem úszható meg. Miként az elmélet sem. Az Utószóban írja Vajda Mihály: „Az az érzésem, hogy sokan megalkuvásnak érzik tettek helyett elméleteket gyártani. Holott politizálni mindenkinek kell (kellene), az elméletalkotás, a speciális tudást (s főleg szabad időt) igénylő megismerés és megértés viszont annak a privilegizált társadalmi csoportnak a feladata, amelyet értelmiséginek nevezünk.” A megállapítás argumentációja a Bevezetésben található: „Alapvetően engem is az érdekel, hogy a társadalomban, amelyben élek, melyek a legégetőbb, megoldásra váró, megoldást sürgető konfliktusok, melyeknek forrásai, nyilvánvalóan, létező, de kielégítetlen, némelykor az adott struktúrákon belül kielégíthetetlen szükségletek. De ha a létező, élő, így vagy úgy explikált szükségletekből, az ezek kielégítetlenségéből származó konfliktusokból indulok is ki, hogyan foglalhatnék állást elmélet híján? Minden konfliktusnak többféle megoldása lehetséges. Ha az egyiket választom a több lehetséges közül, érvelnem kell mellette. Ezeknek az argumentumoknak csak valamifajta elmélet adhatja alapjait. Tudom, minden ilyen érveket szolgáltató elmélet mögött végső soron választás rejlik, egzisztenciális választás. Minthogy azonban az ember szabad észlény – mindkét karakterisztikumára hangsúly esik – érvelni is képes – vagy talán köteles is? – választásai mellett, így hát nem úszhatja meg az elméletet” De éppen ezért nem úszhatja meg az életrajzot sem. Az életrajz választásokból áll, „egzisztenciális választásokból”. Marx választása, hitek és elkötelezettségek választása és vállalása, a lemondás a marxizmusról, a hitvesztés mind a „szabad észlény” döntése, ami nem lehet meg elmélet nélkül, ám Kelet- és Közép-Európában életrajzi következmények (vagy eredmények) nélkül sem. Ha nem is heroikus a kor, életrajzokat azért kitermel.
Vajda Mihály önéletrajza az „elméletet gyártó” értelmiségi „egzisztenciális választásának”, döntésének, de tehetetlenségeinek is dokumentuma. Amiről a tanulmányok szólnak, hogy miért zsákutca a reálszocializmus, hogy miért jutott történelmi csődbe a marxizmus társadalomelmélete, ahhoz rajzolja meg a már nem marxista szellemi önarcképét azét, aki – fiatalkorában – öntudatos kommunista volt, minthogy meg volt győződve arról, hogy a történelem szörnyűségei (zsidóüldözés, fasizmus; akkor még erről volt szó, a sztálinizmus még nem lépett ebbe a sorba, bár ott volt ékesen) „csak úgy háríthatók el, ha a kommunizmus elveinek megfelelően átalakítjuk a társadalmat”. Az öntudatos elkötelezettség csakhamar repedezni kezdett. Például már 1951-ben, amikor „nem értettem, hogy miért kell az életszínvonal jelentős emelkedéséről beszélni, amikor az éppen jelentősen csökken. Nem tudtam felfogni, miért nézik hülyének az embert.” Aztán a kitelepítések. A hiten és elkötelezettségen ütött rések ahhoz a felismeréshez vezették, hogy „Valami baj van. Valószínűleg rosszul csinálják a Jót.” Sőt az a gyanú Is felébredt, hogy „talán valahol az elmélet Is sántít”. A reáltudományokban tehetséges Vajda Mihály az első kételyek nyomán megy el marxizmus-leninizmust tanulni. Azzal az erkölcsi tőkével, hogy az ifjonti elkötelezettség nevében „azon kívül, hogy sok hülyeséget beszéltem, nem keveredtem bele semmifajta disznóságba.” A hit már megingott, de a hitvesztést még visszatartják az ötvenes évek közepének eseményei: „Ha nem 1954-et írunk, ha nem jön a XX. kongresszus, meg 56 (furcsa, de így van), akkor talán már ez idő tájt rájövök, hogy az elmélet is sántít – vagy éppenséggel cseppet sem sántít, hanem a szocializmus építésének nevezett disznóság adekvát ideológiája. De mindez jött.”
A hitvesztéshez is idő kell, úgy látszik. Bár elég gyorsan játszódik le. Európának ezen a tájain sok életrajz bizonyítja a hitvesztés elhalasztását, a hitvesztés nyomán született életrajzi változásokat. A szocializmus jól el tudta halasztani a hitvesztést Például Vajda Mihály számára is, aki még november 4-e után is, amikor „vérbe fojtottak egy népmozgalmat”, és már nem hitte, hogy „van ebből emberi életet jelentő kiút”, még mindig hitt abban, „hogy ez majd szép lesz – egy napon”. De nem lett szép, legfeljebb díszesebb, csillogóbb, színesebb, zenésebb… Igazi operett.
Vajda Mihály nem ment el '56-ban, és később is csak két-három évre. Újabb tapasztalatok vártak rá az egyetemen, Heller Ágnesek körében, a Filozófiai Intézetben, a Husserl-tanulmányok, a Lukács-, a fasizmusról szóló tanulmány megírása közben és a megírás után is. Minél inkább halasztgatta a „kádárista konszolidáció” az értelmiségi kijózanodását és hitvesztését, annál erősebbek a kijózanító tapasztalatok, '68, Csehszlovákia, pártélet, a Lukács-iskola belső vitái. Egyre rosszabbul funkcionál a jól kitalált „operettország”, egyre világosabb, hogy már nem lehet megúszni az elméletet, a személyes választáshoz érvek kellenek, az érvek az elméletből származnak, de életrajzot is teremtenek: állásvesztés, külföldi tartózkodás, szabadúszás.
Nem halasztható tovább a hitvesztés. Korán kezdődött, sokáig tartott. Az értelmiségi hitvesztése nem átállás, nem köpönyegforgatás; megélt elmélet és életrajz. S ebben még a régi hit emléke is fenntartható. A gondolkodásban, az elméletgyártásban, a bírálatban. A bölcs önirónia privilégiumában: „Nem akarom többé megváltani a világot, néha azonban szeretnék tenni valamit azért, hogy egy icipicit jobb legyen. De hát a margón vagyok, mert úgy gondolkodom, ahogy gondolkodom Ott is maradok mindaddig, amíg ki nem gömbölyödik világunk, amíg meg nem szűnik a különbség a széle meg a közepe között. De hát mikor lesz ez?”
Addig még sok érv kell. Elméletből, elmélethez, életből, életrajzhoz. Merthogy nem úszható meg egyik sem. Jó tudni, hogy semmi sem úszható meg szárazon.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >