Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Nem más az írás: önvédelem
Thomka Beáta
Holnap lesz advent első vasárnapja. A várakozás, az eljövetel újabb alkalma.
Dec. 1.
A belső előkészület szellemi elmélyítéséhez az idén néhány izgalmat és kihívást jelentő könyv járul hozzá az ókeresztény művészet szimbólumairól, a magyar református egyházművészet bibliai jelképeiről, Jézus példabeszédeiről, a 18. századi református látomásirodalomról. Különös, hogy a két beláthatatlanul gazdag hagyományú formával, mint amilyen a példázat és a vízió, mennyire nem tud mit kezdeni sem a poétika, sem a retorika. Pedig Kafka sem véletlenül fordul az e századi tapasztalatok tömény és rejtélyes sűrítései során a Szemlélődésekben a parabolához, sem Vörösmarty, Füst Milán vagy Pilinszky a nagy emberi, történelmi kataklizmák megragadásában a látomásos nyelv grandiózus lehetőségeihez. Eljuthatunk-e vajon annak a rejtett transzformációnak a közelébe, melyben a próféták nyelve, a szentkönyvek e központi alakzata művészetté válik, s mint az Öregség fergeteges képsorában, megrendülnek a dombok, a vész emberfejekkel labdázik az égre, vagy az égbolt izzó érccé hevül, mint Szkhárosinál vagy Pilinszkynél?
Dec. 2.
Az Alföld sürgeti a választ a korforduló-körkérdésre, a Vigília a Kereszténynek lenni – itt és most ankétra. Súlyos, lényegbe vágó, egymástól el sem választható és bonyolult kérdés mindkettő. A kolozsvári fiatalok új lapjának első száma is egy döntő kérdés körüljárásával indította útjára a Szempontot: fölfalja-e Magyarország az erdélyi magyar kultúrát? Nem lenne esetleg magunknak is kérdeznivalónk? Elgondolkodtató, hogy az Alföld mind jelentősebb szerepet vállal a kulturális-irodalmi átrendeződés folyamatában, egy nyitott szellemiség kibontakoztatásában, s ezért ösztönzi válaszadásra mindazokat, akik a szellemi újraértékelés kérdését halaszthatatlannak érzik. A józan ítélkezés és a normáiban, szemléletében, módszereiben hiteles, korszerű orientáció igényét azonban nehéz fellegként árnyalja be az a kóros magatartás, mely újra feleleveníti a régi viszályokat, megosztottságokat; régi dogmák megüresedett helyén újak vannak születőben, s akkor fölmerül a kérdés, hogy korforduló-e ez egyáltalán, amit most élünk. Ahhoz, hogy a szellem korfordulója legyen, a tragikus következményű reflexek maradéktalan megszüntetésére volna szükség. Nehogy hasonló konklúzióig érkezzünk, mint erdélyi barátom, aki arra a mondatomra, hogy – ti egy forradalom után vagytok, ezt válaszolta: forradalom? Vér volt, de forradalom nem.
Dec. 3.
Nem két hétre, amennyi a Debreceni Irodalmi Napok óta eltelt, hanem hosszú időre földolgozandó élményt, s ebből következően egész sor új feladatot körvonalazó tapasztalatot jelentett a romániai magyar írókkal való találkozás. Megrendítő, hogy egy lényegében láthatatlan és régi szellemi kommunikációt, mely írásaink között, levelek és üzenetek révén folyt, hogyan lehetett úgy személyessé mélyíteni és intenzívvé tenni, mintha csak folytatása és nem kezdete lenne valaminek. Pedig kezdetnek szeretném tudni, első lépésnek egy minőségileg más kapcsolatrendszer kiépítésében, melyben nem kultúrpolitikák, helyi érdekek vagy érdektelenségek, vagy – nem tudni, mi a rosszabb – az egy központból kisugárzó hatások határoznák meg az emberi és szellemi értékek cseréjét, hanem a törekvések, célok, a fogékonyság és a beállítottság alkati közelsége. Márpedig ha valami 1990 végén tökéletesen nyilvánvaló, az az, hogy Kolozsvár, Pozsony és Újvidék között közvetlen párbeszédnek kellene folynia. S ebben véletlenül sem játszhat szerepet a kérdés, hogy mindennek mennyire felelnek, vagy nem felelnek meg a külső körülmények e pillanatban. Mikor fognak egyáltalán megfelelni? Ettől sorsdöntőbb a belső szükséglet artikulálása és azoknak a közös kérdéseknek a megvitatása, melyek kisebbségi helyzetünkből adódnak, s melyek exponálása, kritikai fölmérése elengedhetetlen fontosságú önértékelésünk szempontjából is.
Dec. 4.
Jó mélyen benn Szilágyi István regényrengetegében. Az Agancsbozót szerkezete két egymással szemben álló tartóoszlopon nyugszik: egyfelől a természeti környezet és a belső világ folyamatainak roppant gazdagságú tablója, másfelől a tökéletes kopárság, pusztaság, vegetálásra kényszerített abszurd léthelyzet. A regény rejtélyes világa és nehezen kifürkészhető gondolati konstrukciója teljes összpontosítást igényel, kozmoszának titkát óvatosan rejtegeti. Azonban minden szilánkjában fölvillan valami abból a higgadt bölcsességből, mely Szilágyi István alkatát és tartását jellemzi.
Dec. 5.
Az Ex 1990 évkönyv bemutatója az Ifjúsági Tribünön. Megnyugtató a tapasztalat, hogy egy szellemi közösségnek annyi év után is, műhelyétől megfosztva, immár évkönyvbe (még jó, hogy nem emlékkönyvbe) préselve, még mindig van megújuló és megtartó ereje, ha már a Symposionnak folyamatossága eleve nem is lehetett. Hogy azok terve, akik annak idején egy veszélyesnek tűnő vadhajtást kívántak e kultúráról lemetszeni, a várakozást felülmúló mértékben sikerült, azt az a pangás tükrözi, amely vidékünket régóta uralja. Annyiban azonban tökéletesen kudarcot vallott, hogy ez a virtuális közösség változatlanul ét, eleven és szellemisége cselekvőképes.
Dec. 6.
Miklós napja, Mikulás. Összeállt a hetvenéves Mészölyt köszöntő Jelenkor-szám és a kéziratos emlékkönyv. Az esszéminiatűr írása közben hitetlenkedve számoltam újra és újra az éveket, s még most is nehezen hihető számomra, hogy azon a január 19-én, amikor a Városmajor utca 48-ban Nádas Péterrel és a többiekkel éjszakába nyúlóan beszélgettünk, mi a negyvennyolc éves Mészöly Miklóst ünnepeltük. S nem is tudni, hogy az évszámok közül melyik, a korábbi vagy a mostani a felfoghatatlanabb, vagy éppen az a huszonkét év, amely időközben számára és számunkra is elpergett...
Dec. 7.
Nem más az írás: önvédelem, írta Sziveri János. A róla készült tévéfilm videofelvételét nézve egyetlen gondolat foglalkoztat: hogyan lehetne immár szerzőt és művét megvédeni mindazoktól a vitathatatlanul jóindulatú megközelítésektől, amelyek a jóakarat ellenére sem alkalmasak Sziveri egyéniségének hiteles fölidézésére s a művészetéhez való méltó viszonyulás kialakítására. Miért kell megrendítő szövegmondásának utolsó dokumentumát silány, erőltetett, értetlen és „megfilmesített\" szavalás-spotokkal eltorzítani? Miért nem sikerült tisztességes nyelvet és filmnyelvet találni ehhez az emlékezéshez? Miért képzelik némelyek magukat Eckermann-nak és miért tetszelegnek ebben a hamis szerepben? Miért vélik a barátok azt, hogy hevenyészett spontaneitással lényeget fölvillantó mozzanatokkal gazdagítják e portrét? Honnan származik az a banális ötlet, hogy a verseket el lehet játszatni a színésszel? Igyekezzünk felnőni e költészet megértéséhez, értékeinek méltó interpretálásához s a mértékei szerinti tévémédium-lehetőségek felkutatásáig. S addig inkább ne kísérletezzünk, s főként ne azzal a szerzővel, aki korunk magyar költészetének egyik olyan jelentőségű kötetét hagyta reánk, mint amilyen a most megjelent Bábel. Amíg poétikájának olyan alapvető tételei sem hatolnak el a tudatunkig, mint amilyen az alábbi: feltárva tényeit vetkőzi le II versem a meddő ornamentikát\'\' – meddő ornamentikává degradálódik a róla szóló tévényelv. Annak pedig, hogy őrizhessük és tisztelhessük ezt a művet, egyetlen feltétele van, az, hogy értsük is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >