Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Indiánsors
Öreg Dezső
Little Phil, alias Philip Henry Sheridan tábornok óta tudjuk, melyik indián a jó indián. Azóta is baj van velük. Hol itt, hol ott kevergetik. Nem értenek a szóból.
Hála a szerbiai kábelszolgáltatóknak, az embernek alkalma volt, van betekintenie a legújabb szerb-horvát viszály részleteibe. Már akinek van hozzá kedve meg ideje. Az Ivo Josipović horvát elnök és Milorad Pupovac a horvátországi szerbek vezetője közötti nézeteltérésre, szóváltásra, és az ezt követő határokon átívelő sajtóvitára gondolok. Amelyben egy ország első számú közméltósága vitázik, perel a legnagyobb kisebbség kétségkívül legbefolyásosabb vezetőjével. Láthatjuk, hallhatjuk a bekiabálásokat a pálya széléről és annak is tanúi vagyunk, hogyan reagál minderre az anyaország. Jelen esetben Szerbia. Egyelőre sehogy. Hivatalosan. Gondolom nem hivatalosan sem. Az ország új elnöke éppen nyaral. Valahol – írja a belgrádi sajtó. Állítólag legközelebbi munkatársai sem tudják hol. De ez egy másik történet. Maradjunk az indiánoknál. A szerbiai sajtón keresztül máris internacionalizálódott ez a történet. Zágráb nem kis bosszúságára.
Mert Pupovac, aki a horvátországi Szerb Nemzeti Tanács elnöke is, mindaddig jó fiú volt, amíg az elnök emberének számított. Úgy is fogalmazhatnék, hogy megbízható munkatársának, kiszámítható partnerének. Mellékesen, az általa vezetett Önálló Szerb Demokrata Párt két ízben is a horvátországi jobboldali kormányok (megbízható) partnere volt. Mihelyt azonban nézeteltérésre került sor közöttük, ellenféllé, ellenséggé, árulóvá lett. Attól függően, hogy a nemzeti politikai paletta melyik árnyalatát szemléli az ember. Mindazok után, ami az elmúlt években történt a szerb-horvát megbékélés terén, a kölcsönös látogatások – az országok közöttiekre gondolok – a bocsánatkérések, a baráti jobb látványos nyújtása, az ölelések után nem várt fordulat. Biztos köze van mindehhez a szerbiai hatalomcserének is, de ennek nem kellene befolyásolnia a horvátországi kisebbségpolitikát. Az ottanit sem. Az anyaországi politikai fordulatok és fondorlatok azonban nyilvánvalóan kihatnak a szomszédban élő kisebbségek helyzetére is. Különösen, ha – ez egyelőre nem jellemzi túlzottan a horvátországi szerb kisebbséget – az adott kisebbség vezetői „hazajárnak” azért, hogy tájékozódjanak politikai véleményükről. Van ilyen. Mert más a nézetegyeztetés, a közös politikai fellépés, a közösen megfogalmazott célokért való együttes kiállás és más a szülői házból érkező diktátum. Ha példálózni kell, sajnos mindig vissza lehet nyúlni a kilencvenes évek balkáni történéseihez.
A horvátországi szerb kisebbség közötti ellentétek többségi politikai célokra való kihasználása a másik jellemzője ennek a konfliktusnak. Ahol a kicsi belső ellenfelek, esélyt látva a nagyobb megbotlásában, azonnal helyet követelnek maguknak a politikai nap alatt. Ismerős. Az is ismerős, hogy sokan igazolatlannak tarják magát a kisebbség tényét, meglétét is. Amit kényszeredetten el lehetne ugyan fogadni, elvégre Európában így illik, de csak akkor – és most fejből idézem az egyik horvát politikusnak a köztévében elhangzott nyilatkozatát – de csak akkor, ha a szerbek előbb horvátok lennének és csak azután szerbek. Az amerikai nemzetpolitika modellje alapján. Szinte hihetetlen, hogy az egykori Osztrák-Magyar Monarchia egyik székvárosában is ilyen silány a történelmi ismeret, elborult a politikusi elme. Ez sem ismeretlen ugyebár itt Szerbiában. Még ma is elhangzik néha a kérdés: ti magyarok hogyan is kerültetek ide.
Van mit tenni kisebbségi téren itt is, ott is. Országos politikában és a kisebbségi politikai kultúra terén is. Nem tudom hallott-e valaki a polgári értékekről. A demokráciáról – amellyel tele a szája minden politikusnak. Most, hogy osztozkodnak a (szerbiai) politikai győzelmi prédán, gondolhatnának néha rá. Meg a kiállásra. Mert a szállóigévé vált hírhedt mondat eredeti formájában így hangzott: „Ha én eddig életemben láttam jó indiánt, hát az mind halott indián volt”. Legalábbis egy szemtanú szerint ezt mondta Philip Henry Sheridan tábornok az észak-amerikai polgárháború hőse, az uniós haderők parancsnoka Toszauinak, a komancsok egyik főnökének, amikor az – mondjuk félelmében, de a számítást sem zárnám ki – azt kezdte bizonygatni, hogy márpedig ő egy jó indián.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >