Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Tekintélyuralom
Öreg Dezső
Sokat, talán túl sokat foglalkozik a szerbiai sajtó a Demokrata Pártban esedékes vezetőségcserével. Ezúttal azonban nem csupán arról van szó, hogy a magát komolynak tartó médiumok is a bulvár szintjére süllyedtek. A hónapok óta agonizáló demokraták ugyanis olyan helyzetbe juttatják a hatalmi koalíciót, amely már nem egészséges az itteni, bizony, igencsak zsenge demokráciára nézve. Mint ahogy az sem jó, hogy nincs egy meghatározó ellenzéki párt vagy tömörülés, amely ellensúlyozná a hatalmi többséget. Mert ugye, a hatalom romlandó termék. És minden, ami romlandó, meg is romlik. Ha nem ellenőrzik.
Most azonban úgy tűnik, hogy a májusi választások utáni kiütéses vereség után kezd lábadozni az ellenzék vezető pártja. Nem talpra állni, hogy megmaradjon, hanem csak lábadozni. És aktívan részt venni a gyöngélkedés okainak elhárításában. Megelőzve a pártszakadást, aminek a veszélye, úgy látszik, végleg elhárult. Mert az eddigi elnök azt üzente ellenlábasainak, hogy bizonyos feltételekkel hajlandó lemondani tisztségéről és önkéntes külföldi száműzetésbe vonulni. Biztos ezt rejti az a megfogalmazás, hogy nemzetközi szerepet vállal a politikában. Sejthető, hogy a Szocialista Internacionáléban. Biztos nem ült tétlenül a szervezet fokvárosi közgyűlésén, a nyáron. Már a választási vereség után. (De ez merő találgatás.) A tény az, hogy bizonyos feltételek mellett hajlandó kilépni az pártelnöki tisztségért folyó versenyből. Ezek pedig a párton belüli demokratizálás, az oligarcháktól való elhatárolódás, néhány ember jelenléte a legszűkebb pártvezetésben.
Nos, mindezek tudatában, egyesekben felvetődött a kérdés: demokratikus-e, ha néhány ember előre eldönti, milyen lesz egy párt (új) arculata, ki lesz az elnöke, kik lesznek a legszűkebb vezetésben. Ezek az egyesek azok a kivételek a szerbiai közéletben, akik erősítik a szabályt. Azt a szabályt, mely szerint itt és most, akárcsak 20 vagy 70 évvel ezelőtt, még mindig egy tekintélytisztelő társadalomban élünk, ahol az autoritásnak és a karizmának sokkal nagyobb a befolyása, mint az elveknek, a józan észnek, az önbecsülésnek. A Demokrata Pártban esedékes elnökcserének tulajdonított jelentőség végső soron híven tükrözi a társadalmi állapotokat. Azt a felfogást, azt a gyakorlatot, mely szerint egy ember távozása és a másik érkezése gyökerestül felforgat mindent az adott szervezetben. Amely – ugye – lehet kisebb vagy nagyobb, de a lényeg abban keresendő, hogy ha változik a pásztor, módosul a nyáj vonulási iránya. Mert ha a pártban, pártokban, mint a politikai élet alapsejtjeiben antidemokratikus, autoritatív, úgymond feudális viszonyok uralkodnak, akkor ez, természetesen, kivetül az egész társadalomra. Növeli a bajt, hogy a parancsuralmi, diktatórikus viszonyok úgy fokozódnak, ahogyan csökken egy-egy párt politikai ereje, befolyása. Ami, ugye, egyenes arányban áll a megszerzett szavazatok számával. Kicsiny közösségekben, ahol mindenki mindenkit ismer, ilyenek a kicsiny pártok is, nagyobb a bélyeg az egyénen, ha megszegi a helyi folklór diktálta szokásokat, elvárásokat, mint a nagy szervezetben. Még nagyobb a gond azzal, hogy olyan pártok is működnek, amelyek nem tartják szent kötelességnek politikai súlyuk, az általuk hirdetett ideológia hitelének megméretését a közösségben. Csak egy szűk csoportot megcélozva, politikai szektaként viselkedve töltik be az önjelölt ideológiai hittérítő szerepét. A választásokon esetleg csatlakoznak egy-egy koalícióhoz, de nem szükségszerűen. Inkább az önkormányzatokra összpontosítanak. Megélnek, mint a Jehova tanúi vagy a mormonok a keresztény történelmi egyházak árnyékában. A rendszer ezt is lehetővé teszi.
Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy egyensúlyba billenjen a szerbiai politikai színtér, amely amúgy is hajlamos a megingásokra. Mert a választások győztesei eddig még mindig szem elől tévesztették, hogy legkésőbb 4 éven belül ismét mérlegre kell állniuk. A szerbiai politikai mindennapok diszharmóniájának enyhítését és az egyszerű mindennapokra való összpontosítás lehetővé tételét szolgálná az ellentétek áthidalása a Demokrata Pártban, tektonikus rengések nélkül.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >