2024. április 19. péntek
Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A mi rasszizmusunk szép!

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
A mi rasszizmusunk szép!
Sportélet Kruševacon

Krusevácon nincs rasszizmus, mert ha mi feketét látunk az utcán, rohanunk hozzá, hogy lefényképezkedjünk vele.

Bratislav Gašić, a város polgármestere

Amióta Szerbiának új kormánya van, nincs olyan nap, hogy ne történne valami csodás esemény, amelyre a fejünket kapkodhatjuk.

Már maga a kormány megalakulásának elhúzódása is jelezte, lesz itt még min meglepődni, hisz a feketék a vörösökkel álltak össze. Azaz a csetnik múltú, háborúpárti, nemzeti radikális, avagy nemzetiszocialista „haladók” a szintén egykor háborúpárti, de posztkommunista, miloševićista nemzetiszocialistákkal álltak össze (na, erre varrjon gombot egy politológus, én ehhez gyenge vagyok).

A kormányfő, aki anno Milošević jobbkeze volt, nemrég egy rendezvényen, ahol a németek által a II. világháborúban kiirtott, ártatlan szerb áldozatokra emlékeztek, kifejtette, nehogy már a II. világháborúban vesztes országok mondják meg, mikor léphet be az EU-ba az a Szerbia, amely az I. és a II. világháborúban is a győztesek oldalán állt. Ez alapján ugyanis Szerbiának minden jár, és senki sem oktathatja ki. Azt már elfelejtette hozzáfűzni, a szerb állam miért is felelős, ha az 1990-as évek háborúiról van szó – nyilván azokat is megnyerte Szerbia. A miniszterelnök – ahogy Orbán Viktor – azt hiszi, az ilyen vidéki beszédek titokban maradnak, és csak hívei hallgatják meg. Így aztán utólag kínos magyarázkodásba kezdett, hogy nem is úgy gondolta, ahogy.

A minap az is kiderült, hogy a szerb rasszizmus egy egészen kulturált, szép, kívánatos, magától értetődő rasszizmus, ha egy focistadionban érjük tetten, amennyiben a fiatal (huszonegy év alatti) szerb játékosok tettlegesen is, verbálisan is nekiesnek az angol válogatott nem fehér tagjainak, mert azok az utolsó percben gólt mertek rúgni és továbbjutottak a nem tudom, hová. A szerb armada ugyanis legyőzhetetlen, ha meg legyőzik, jogosan háborodik fel akár faji alapon is. Vagy ha túlzás is a huhogás és a verés, hát az angolok csak ne háborodjanak fel, a rasszizmust nem a szerbek találták fel – így hangzik az érvelés szinte minden szinten, lásd sportvezetők, politikusok, médiamunkások –, hanem az angolok, vagy ha nem is pont ők, az angolok mindig is jók voltak benne. Hát nem ők szállították Amerikába a néger rabszolgákat? És a focihuliganizmust is ők találták fel, nem? Hogy ők most a rasszizmust a stadionokból erőteljesen űzik kifele? És akkor mi van? Nekik sem sikerült teljesen, úgyhogy ez a pirinyó eset, ami miatt többéves eltiltás várhat amúgy a szerb válogatottra, csak azt bizonyítja, hogy Szerbia is a világ fejlettebb részévé vált, EU-konform, hisz a drukkerek már rasszisták.

Akik amúgy is egymás basztatásával vannak elfoglalva: a belgrádi szurkolók Srebrenicát emlegetik intő példaként a dél-szerbiai bosnyák/muzulmán szurkolóknak, utóbbiak most meg azzal vágtak vissza, hogy transzparensen is éltették azt a koszovói albán módszert, amellyel szerb foglyok belső szerveit vették ki altatás nélkül, és adták el transzplantációs célokra. A szerb sajtó ez iránt kevésbé volt megértő, bár tény, hozzáfűzték, a bosnyák szurkolók a belgrádiaknak válaszoltak – és mindkét bagázst megintették.

Tény, Szerbiát nem kifejezetten a rasszizmus dominálja, ebben nem túl jó, hogy így mondjam. Jó azonban az idegengyűlölet más formáiban. Csak ezt nacionalista hőzöngésként definiálják, nemzeti alapú gyűlölködésként, ami – a véleményformálók szerint – egyfelől súlyosabb, mint a rasszizmus, másfelől meg helyi specialitás, amit a Nyugat úgysem ért meg. Mert az itt teljesen normális patrióta szemszögből, hogy egy szerbiai bosnyák focistát azért dobjanak ki a válogatottból, mert nem énekelte a himnuszt, noha előtte aláírta az úgynevezett viselkedési kódexet, aminek ez a legfontosabb pontja (a más bőrszínűek inzultálása viszont kit érdekel…). Megjegyzem, én sem tudom ezt az új himnuszt, fel sem ismerném, ha megszólalna, eddig legfeljebb csak focimeccsek előtt hallottam.

De hasonlóan nagy volt a felháborodás amiatt, mert egy másik hülye focimeccsen, a macedón–szerben, a macedóniaiak fütyülték ki a szerb himnuszt. Ami persze dettó primitív lépés, ám a szerb közvélemény egyből a macedónokban látta meg a bűnöst, noha – ha minden igaz – az ott élő, igen számos albán kisebbség tagjai fujjoltak. Jegyezzük meg, Szerbiában minden más himnuszt általában kifütyülnek. A kavarodásnak, mint már sokszor megírtam, szerintem csak az vethetne véget, ha Szerbiában betiltanák a sportot, legalábbis az efajtákat. Bár a Dusev-Janics Natasa elleni gyűlöletrohamot látva én lassan minden sportolót hazazavarnék, játsszon otthon az udvarban, mi is így nőttünk fel.

Közben a szerb kormány kijelölte az új irányvonalat: Koszovó árán nekik aztán nem kell az EU, majd segít Oroszország. A belgrádi könyvvásáron is erős nacionalista vonalat fedezhettünk fel, külön Koszovó Teremmel (alighanem nekik volt a legnagyobb standjuk a kormány szponzorálásával), olykor dübörgött a nemzeti-klerikalista muzsika, árulták a koszovói borokat. Mindenütt a háborús bűnösöket éltető könyvekkel házaltak, a pultok meg tömve nackós irodalommal. Koszovó megtartása ismét központi téma – mintha nem veszett volna el végleg éppen úgy, mint Trianonban a magyar területek nagyobbik része.

Eközben a szerb hatalomnak, médiának jól jön minden egyes magyar „fasiszta” is. A minap az Újvidék melletti Temerinben vertek magyarok szerbeket, rögvest kiderült, a Hatvannégy Vármegye Mozgalom jelét viselték, sőt egyiküknél fegyvert is találtak, tán kalasnyikovot, de megemlítettek egy szétszerelt légpuskát is. Mondani sem kell, fiatal idióták kocsmai verekedése volt ez, Sieg Heil!-lel köszöntötték a kávézó vendégeit, akikbe belekötöttek, és semmi sem jön jobban, mint egy ilyen eset: ki meri bírálni Szerbiát, amikor lám, már a magyarok is fegyveres lázadásra készülődnek, vissza akarják szerezni a Vajdaságot? Vagyis amíg a fociszurkolók agresszivitását a foci koreográfiájának tekintik, a kulturális antropológia szabályai szerint megérthető eseményként, addig egy egyébként pont úgy elítélendő kocsmai verekedés már arra szolgál, hogy bebizonyítsák, Temerin a magyar fasizmus fészke.

És végül még én is magyar nacionalistává válok.

2012. október 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább

Az ember, aki kihívja Orbán Viktort

A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >

Tovább

Mi történik, ha Ukrajna veszít?

Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >

Tovább

A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort

Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >

Tovább

Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták

Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >

Tovább

Anti-Orbán jelenségnek…

… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >

Tovább

Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás

Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban  Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >

Tovább

A remény mint drog

Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >

Tovább