2024. április 20. szombat
Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A szépemlékű mi utcánk

Boros Zoltán (Zágráb)
Boros Zoltán (Zágráb)
A szépemlékű mi utcánk
(spyroteknik illusztrációja)

„Ami emlék szebb is
Mint az ami él,
Romok is ragyognak,
Hűs hold fényinél.”

(Juhász Gyula, Emlék c. verséből)

Utcánk útteste – ahol gyermekkoromat töltöttem – bazaltkővel volt kikövezve. Az egyforma nagyságúnak tűnő kövek le voltak gömbölyítve, és átlósan, szorosan egymás mellé lerakva. Ez a precíz munka a szemnek is szép látványt nyújtott. A vasabroncs kerekű parasztszekerek egetverő csörömpöléssel, rázódással zötyögtek végig rajta, mintha minden pillanatban szét akarnának hullani. A bakon ülő kocsis pedig, ide-oda dülöngélt, akár egy alaposan berúgott alak. Télen azonban a kocsiút tükörsima volt, amelyen a fogatos szánok hangtalanul siklottak, csak a lovak nyakában fityegő csengettyűk jelezték, hogy valami jön. A járdák sárga klingertéglákkal voltak szegélyezve.

Az út két oldalát árok szegélyezte, az esővíz elvezetését szolgálandó. Emlékszek azonban olyan májusokra, mikor a kiadós tavaszi esőt képtelenek voltak az árkok elnyelni és mi gyerekek a járdán, bokáig érő vízben rohangáltunk visítozva. A nagykapus házak előtt aprócska hidak íveltek át az árkokon, biztosítva a bejárást a lovaskocsik részére. Hogy utcánkban autója lett volna valakinek, arra nem emlékszek.

Takaros utca volt a miénk, mert jómódú lakosai voltak. Parasztgazdák, iparosok, hivatalnokok, de még orvos és patikus is lakott benne. A nem hosszú utca elejének egyik sarkán egy vegyeskereskedés látta el portékával a környéket. Az üzlet a nép száján csak Kakasosbolt néven szerepelt. Valószínűleg a háború előtt egy rézkakas lehetett a cégére, annak szimbólumaként, hogy itt minden megtalálható, akár egy valamirevaló szemétdombon. S valóban, liszten, cukron, kötélen, láncon, szegen, seprűn át, még festék és oltott mész is kapható volt. Kenyeret akkoriban csak a pékeknél lehetett vásárolni. Az átelleni sarkon, a mi szomszédunk, egy festőszövetkezet volt, s udvarunkból a korhadó kerítésen át, gyerekként, sok pajzán viccet hallgattam ki, melyeket az épp tétlenkedő festőlegények mesélgettek egymás között.

Az utca túlsó végének két oldalán, mintegy képzeletbeli négyzet sarkain, egy orvos, két gyógyszerész és egy temetkezési vállalkozó lakott. Átlósan lakott az orvos az egyik patikussal, míg a másik átló két végén lakott a koporsós, meg a másik patikus. Utcánk vége egy térbe torkollott, amelyet Templomtérként ismert a nép, mert Isten egytornyú háza magaslott a házak fölé, s uralta a környéket. Sokat fociztam és játszottam ezen a téren a környék gyerekeivel, valamint vasárnapokon a kiváltságosok között lehettem, akik húzták a karvastagságú harangkötelet a toronyban, vagy nyomtuk a fújtató pedálját, nehogy az orgona mise közben szusz nélkül maradjon, míg a kántor érces, borgőzős hangján énekelt.

Ilyen égi és földi konstellációban utcánk lakosai biztonságban érezhették magukat, már ami egészségüket illette. Ha a patikus keveréke nem segített volna a kóron, ott volt az orvos, az emberi test titkainak ismerője. Ha az ő tudása is csődöt mondott, még reményként a gyógyulásban megmaradt a fohász, a tőszomszédságban lakó Mindenhatóhoz. Végső esetben, amennyiben Néki más tervei voltak az illetővel, akkor sem kellett messzire menni (pontosabban vinni) – ott volt helyben az, aki majd elvégzi az utolsó simításokat az anyaföldön a megboldogult páciens felett.

A templom kántora egy alacsony termetű, a sok orgonálástól meghajlott hátú, a még több misebortól pedig borvirágos orrú, sunyi emberke volt, jó alany az ugratásra – ahogyan visszaemlékezek fél évszázad és a megszépítő idő távlatából –, aki templomba menet naponta a Bánffy gyógyszerészet mellett haladt el. A Bánffy patikus – a szimpatikus – pedig egy hórihorgas, propeller nyakkendős, hadaró, szabatos beszédű, viccre mindig készen álló úriember volt. Ha nénike vagy bácsika tért be hozzá valamilyen nyavalya elleni szerért, akkor ő kellő komolyságot felöltve szellentő port javallott, mert „egy kiadós szellentés az egészség legmegbízhatóbb jele, ami nem tévesztendő össze a kifingással, amikor már minden késő és hiábavaló” – szokta volt mondani nyájasan, egy csipetnyi kajánsággal megfűszerezve, s huncutul élvezve a gyógyulást áhítók megrökönyödött arckifejezését.

Csak sejteni lehet, hogy mikor ez a két tiszteletre méltó polgára a városnak véletlenül összefutott az utcán, milyen viccek, tréfák, ugratások mentek végbe kettejük között.

Az alábbi legenda, illetve szájhagyomány is ezt a tényt erősíti meg.

Történt egyszer, hogy a gyászmenet (mert akkor még háztól temettek) a Bánffy patikája előtt haladt el, a felsővárosi temető felé. Az utolsó tiszteletadás jeléül, s annak rendje-módja szerint, a patikus kiállt boltja bejárata elé, és a redőnyt félig lehúzta. A halottaskocsi mögött a kántor lépdelt, kezében kis jegyzetfüzetével amiből néha rázendített, így buzdítva a lanyhulni vélt visszafogott zokogást. Egy darab ideig csendben haladt a menet, csak a kocsi nyikorgása, a lovak patáinak érces koppanásai, meg a gyászolók szipogása hallatszott, de amikor egy vonalba ért a patikával, a kántor erőteljesen megrezegtette hangszálait:

– Halál ellen nincs orvossááág…

Bánffy uram jó viccértő ember volt, meg a célzást is – amit a kántor kántált – megfelelő, helyes módon értelmezte. Épp ezért félhangosan, a helyzet komolyságához és komorságához nem éppen odaillőt mondott, majd megfordult, lehajolt és eltűnt a félig lehúzott roló mögött.

Hogy a visszavágó milyenre sikeredett, arról nem szól a fáma.

Fogant Zentán, íródott Zágrábban, 2012. november 2-án

2012. november 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább

Az ember, aki kihívja Orbán Viktort

A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >

Tovább

Mi történik, ha Ukrajna veszít?

Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >

Tovább

A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort

Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >

Tovább

Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták

Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >

Tovább

Anti-Orbán jelenségnek…

… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >

Tovább

Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás

Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban  Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >

Tovább

A remény mint drog

Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >

Tovább