Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Levelek
Márki Ilona
Megíratlanok, elküldetlenek s ezáltal olvasatlanok, megválaszolatlanok…
Kedves Jolán!
Napját nem tudom mikor írtam neked, de most úgy érzem, szükségem van rá, hát teszem. Nem is tudom, hol kezdjem, melyik eseménnyel? Talán sablonosan, ez lesz a leghelyesebb. Levelem találjon olyan egészségben, mint az engem hagyott. Nem jó, mert nem vagyok jól. Huncutkodom ám! Jól vagyok. Majdhogy nem kicsattanok. Mosolygom csak a világon. Nem mérgelődöm semmin, csak néha basszák fel bennem a cukrot. Mondom néha. Most min csodálkozol? Ja! Káromkodom hát. Már évek óta. Ezt sem tudtad? Mi a fészkes fenét tudsz te ott a messzi Kaliforniában? Éled a kitartottak életét. Most meg ne sértődj! Nekem aztán nyolc. Inkább itt és így, mint ott és úgy. Az nem az én életem. De a tied sem! Képzeld Jolán, megellett a Mariska tehene. Mostantól visszafelé számlálom a napokat, mert újból kapom majd a tejet. Lesz ismét sajtom meg túróm. Emlékszel még te egyáltalán, hogy én azt milyen csudamód szerettem? Mire emlékszel te még? A hajam színe is megváltozott, mióta nem találkoztunk. Szőke lettem. No, nem ilyen ostoba szőke. Mindössze fokozatosan melíroztattam. Hopp! Egyszer csak mind azt lett. Azt mondja a János, így sokkal fessebb vagyok. Adok neki a szavára. Ha valamikor is feltétel nélkül szerettem valakit, hát az a János. Még mindig. Ne nevess ki érte, hogy ennyi idősen is, de ez a svihák ember, a mai napig levesz a lábamról. Jaj! Az a gyönyörű két szép szeme, ahogy tud velük rám nézni. Nem untatlak az érzelmeimmel, témát váltok inkább. El sem fogod hinni, minap egy ápolatlan negyvenes nőszemély hogyan köszönt nekem. A mennyezet nem szakadt a fejére!? Ráadásul olyan férfias volt minden mozdulata is. Brrr! Szóval ez a hülye picsa nem azt mondta nekem, mint amit ángyikánk is szokott Rózsa néninknek. Veled ilyesmi már meg sem eshet ott a távoli földrészen. De azért ne sajnálj! Feltalálom én magam. Még nem lanyhultak a mozdulataim se, változatlanul tartom a formán. Bármelyik hatvanas nyáladzva néz rám, ha végig megyek a korzón. Szoktam hát. Minden csütörtök este sétálunk az én Jánosommal, vacsora helyett tesszük. Van, aki csütörtökönként klubba jár, mi nem. Pontban 21:12-kor indulunk mindig. Van mit ennünk, de az a böjt esténk. Csak enni nem eszünk. Más jöhet.. Most arra gondolsz, amire nem szégyellsz. Jaj! A szomszéd faluban meg a Kovácsék fia messze dolgozik, – mondják a szülők. Mindenki tudja pedig, hogy a börtönben van a Zalán. Nem. Nem embert öl. Csak verekedett. Nagyot ütött. Meg sokat is. Istenem! Néha bennem is van annyi erő, hogy egy nyaklevessel elintézzem a dolgokat, de egy úrinő ilyet nem tesz. Ugye? Én meg, mint azt említettem is a levelem elején, jól vagyok. Az arcbőröm valami csoda, mint Jóska feneke volt ötven esztendeje. Emlékszel még a Jóskára egyáltalán? Benőzött a mocsok. Az asszonya meg – mármint a régi – feltette a netre a szaros gatyáit. Még azt is hozzá fűzte a képekhez, hogy ezentúl az új menyecske mossa. Rajta röhögött az egész közösség. Mármint Jóskán, meg az új asszonykán. Határtalan esze van ennek a Mártinak. Mindig is csodáltam a leleményességét. Jolán! Mennem kell, mert meghozták a fát télire. Most állt be a kocsi az udvarra. Segítek a fiúknak rakodni, csak egy leheletnyi parfümöt fújok a nyakamba, és kigombolok egy gombot az ingemen. Meleg van. Nagyon meleg. Már napok óta.
Csókol: Erzsi
*
Kedves Jolán!
Majd megesz a rossz-seb, képtelen vagyok magamban tartani. Képzeld! Elment a Józsi. El ám! De a körülmények sem mindennapiak. Shakespeare is megirigyelné, ha élne szegénykém! Jaj! Hol is kezdjem? Szóval a neje, a Márta hazautazott az anyjához. Mit tudom én hová, valahova messze. Addig Józsi meg összepakolt ezt-azt és lelépett. Eddig nem is volna a dolog érdekes, de amit hagyott maga után az maga a káosz. Azt beszélik az utcába valami kiabálás, rendőrség, mentő és egy vöröslő nő is járt a házban. Az utóbbit kétlem. Csak nem vitte be abba a koszba? Tudod, Józsi idén csak kétszer cserélt még ágyneműt, és a porszívót sem használta. Pfuj! Gondolom lent hagyta a nőcit az előszobában. De nem is ez a lényeg, hanem ahogy kitette a lábát Józsi, rá olyan nyolc-tízpercre, jöttek a hivatalos közegek kikapcsolni a villanyt. Márta viszont megoldotta. Irgalmatlanul kemény ez a Márta. Nem is sajnálja senki a városban. Inkább felnéznek rá, hogy eddig is bírta. Nem kell bemutatni a Józsit senkinek sem itt. Köze nincs a nagyapjához. Elkorcsosult hozzá képest. Nem ismerte soha az igazi munkát. Hát milyen ember is az, aki megkérdezi a feleségét – Mikor kapod meg a gyest? – mert éppen akkor sem volt kedve dolgozni. Gyenge, gerinctelen az ilyen férfi. Na! A lényeget meg csak nem írom meg neked. Tudod mit hagyott Józsi emlékül maga után? Soha nem jönnél rá. Kerek 12 340 630,– Ft tartozást. Nem írtam el Jolán. Azért, mert elmúltam hetven éves, még a számokhoz meg a helyi értékekhez értek. Ennyit. Kereken ennyit. Ezt a szomszédasszonyától tudom. Vele nézték át az összes hivatalos papírt. A Piroska mondta kedden, a piacon. Igen, voltam lent a piacon. Muszáj volt, nem tojnak ezek a vacak tyúkok. Az uram meg rántotta nélkül nem tud élni. Azt már csak érdekességként jegyzem meg, hogy az új asszony valami pénzes hölgy, mert Józsi soha nem beszélt arról, hogy hozzá mennyire jó, hogy őt mennyivel jobban szereti, hogy a kávéja is finomabb, meg a csípője kecsesebb, mint a Mártié. Mindig és mindenkor csak a lakásait, nyaralóját és a pénzéről mesélt, csak arról, hogy mennyire gazdag az új csaj. Megfogta az Isten lábát ismét. Csak el ne eresszék!!! Mártikánk meg majd idővel odaadja magát annak, aki megérdemli őt.
Csókol: Erzsi
*
Kedves Erzsi!
Leveled megkaptam és alig akartam elhinni a történteket. Megkergült ez a Józsi? Jaj! Szegény Mártikánk ezzel a feladattal hogyan birkózik meg? Rettenetes, hogy ennyire kifordult a világ a sarkából. Nem lett volna szabad megszüntetni nálatok a pszichiátriákat!
Itt tombol a meleg még, sokat járok le a partra. Gézám elkényeztet, minden este vacsorázni visz egy közeli nívós étterembe. Bachot és Mozartot hallgatok a szabadidőmben vagy Dosztojevszkijt, Tolsztojt olvasok eredetibe. Azért nálam sem fenékig tejföl az élet. Naponta felbosszant a bejárónőm valami aprósággal. Minap egy mákszemet csempésztem a szemetes vödör alá. Szerinted észrevette? Fenéket! Ott hagyta. Akkor alaposan takarít szerinted? Na, ugye? Szörnyű, mennyire nem figyel oda a munkájára. Szólok is Gézámnak, hogy keressen mást helyette. Ah! Teli az ember fontosabbnál fontosabb gondokkal!
Megérkezett a masszőröm, befejezem a levelem.
Csókol: Jolán
*
Kedves Jolán!
Felháborított, amit írtál arról a szégyenteljes bejárónődről. Micsoda gondokkal kell megküzdened nap, mint nap. Fogadd őszinte sajnálatom. Megértelek. Meg-meg.
Nálunk is zajlanak az események rendesen. Végre Mártikám belátta, hogy mindenképp ügyvéd kell neki. A bátyja győzte meg róla, mert nem akarta a kis ostoba. Magát védené ezzel a minden hájjal megkenttel szemben? Ugyan már! Szép lassan kiderülnek a svindlisségek. Annyira bonyolultan tekerednek a szálak – mondtam is minap: „Ember legyen a talpán, aki ezt a Jóskát érti. Kihívás lesz szakmailag az ügyvédeknek ez a per.”
Képzeld! Bár én mindig is tudtam, hogy van szíve ennek a Mártának, de egy pillanatra ismét érezte azt a régi érzést – mesélte minap a piacon – megsajnálta Józsit. Megsajnálta, mint rég is. Ahogy jött, olyan hirtelen távozott is persze belőle ez a micsodának nevezett valami érzés, ez a szánalom féle. Mondtam is a lelkemnek:
– Ez csak azt bizonyítja Mártikám, hogy van még szíved.
A Molnár Pistire emlékszel még? Tudod! A nagyapjának volt 24 hold földje, ott a dűlőkön túl. Szóval a Pisti hazajött a faluba, miután elvégezte az egyetemet. Három éve vált el az Annus lánytól. Ő környékezi Mártikánkat. Nem most kezdte! Mindig is csodálattal nézett rá, ott a söntésben. Az egész falu látta, csak a Jóska nem. Az a pénzen kívül soha semmit nem vett észre. A bökkenő csak ott van, hogy valami idegen szót használt rá Márti, hogy ő most az lett nagyon. Valami femin vagy mi? Isten tudja mit jelent ez! De olyan haragosan nézett Pistára. Holott az párjának akarja, nem cselédjének. Hátha valami jó sül ki ebből! Majd tájékoztatlak hamarosan Jolikám, de most ezer a dolgon, az uram enne egy kis tökös-mákos rétest, azt ígértem neki holnapra. Tegnap a halászlevem után is nyalogatta minden ujját. Azt mondja az édesanyja se készítette ilyen finomra, mint én. Az én szerelmetes svihákom, úgy tud hízelegni még ennyi év után is. Arany életem van mellettem, pontosan azzal a hévvel ölelem, mint első este tettem. Azt mondja hevesebben dobban a szíve még ma is, amikor elmegy abba az utcába, ahol az a ház áll – hiszen ott lettünk egymásié először. Mikor is volt az? Rég. Nagyon rég volt az már.
Csókol: Erzsi
*
Kedves Erzsi!
Ezerszer kértelek már, hogy ne traktálj a szerelmi életeddel! Tisztában vagyok vele – sőt! – mindenki tudja, aki ismert téged, hogy milyen nagyon szereted a Jánosod. Még jó, hogy nem ecsetelgeted itt nekem ismét, azt a fotelos dolgotok. Nem vagyok prűd, de ez olyan nagyon kettőtökre tartozik csak. Pont!
Tegnap este az operában jártunk. Csajkovszkij Diótörőjét adták. Sajnálom, hogy te Jolán nem adsz a kultúrára túl sokat. Feledhetetlen élményben volt részünk Gézával.
Mártával kapcsolatosan vannak új fejlemények? Várom a beszámolódat!
Csókol: Jolán
*
Kedves Jolánom!
Sajnos nincs időm most, hosszadalmasan ecsetelgetni mi történik Mártikánkkal, mert egy homoszexuális életét olvasom szabadidőmben, aki éppen túl van egy sikeretlen öngyilkossági kísérleten. Azt hiszem Nagyezsda Filaretovna Frolovszkaja szponzorálja épp a felépülését.
Csókol: Erzsi
*
Drága Erzsi!
Megsértettelek?
Csókol: Jolán
*
Változatlanul Kedves Erzsi!
Nem.
Jolán
*
Kedves Erzsi!
Nem teheted ezt velem! Te vagy az egyetlen szál, ami a régi énemhez köt még. Mindenki elment már mellőlem. Te maradtál egyedül számomra. Könyörögve kérlek, én egyetlen barátnőm, hogy bocsájtsál meg nekem! Itt térdepelek alázatosan ellőttem. Tényleg! Térdepelve írom a levelem. A Jóisten tudja, hogyan tudok majd felállni…
Erzsikém! Tudod, milyen ostoba tudok lenni néha, hogy a kezem gyorsabban jár, mint az agyam. Nagyon fontos vagy számomra. Vedd fontolóra minden sorom! Itt változatlanul szép az időjárás. Lassan beköszönt az ősz, ami tudod, hogy számomra egy kicsit meghalás is egyben. Már rég nem a szín kavalkádokat csodálom benne, hanem az elmúlást érzékelem. Sokat vagyok egyedül. Adyt olvasgatok mostanság.
„Sósabbak itt a könnyek, s a fájdalmak is mások,
Ezerszer Messiások a magyar Messiások.
Ezerszer is meghalnak, s üdve nincs a keresztnek,
Mert semmit sem tehettek, oh, semmit sem tehettek.”
Ha kifizetem a repülőjegyed, akkor eljönnél hozzám pár hétre? Jó lenne megölelni már!
Csókol: Jolán
Kommentek
Képzeld el Ilka, nekem nagyon tetszett...olyan izgalmas volt. Várom a levelezés folytatását...
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >