Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Sajtószabadság
Öreg Dezső
Három hete folyik a vita a Vreme hetilap oldalain a Szerbiai Újságíró Egyesület elnöke meg a Vajdasági Független Újságíró Egyesület vezetője között. És több, a pálya széléről bekiabálók között. Arról, hogy mi is az a szabad sajtó, mit szabad a sajtónak, mit az újságírónak. Mármint mit gondolnia és mit megírnia. Bő két héttel ezelőtt nevezte ki a szerbiai kormány azt a bizottságot, amely nem kisebb feladatot vállalt magára, mint hogy lerántja a leplet a kilencvenes évek újságíró-gyilkosságairól. Slavko Ćuruviját és Dada Vujasinovićot eddig tisztázatlan körülmények között ölték meg. Az előbbit 1999-ben az utóbbit 1994-ben. Nem ők az egyedüliek. Nevük az újságírók elleni erőszaknak, a sajtószabadság sárba tiprásának a szimbólumává, szinonimájává vált Szerbiában. Nem csak újságíró körökben. Időközben a Szerbiai RTV vezérigazgatója bejelentette, ha a kormány nem segít a házon, becsukhat a közszolgálati rádió és televízió. A kormányból a legilletékesebb, a pénzügyek irányítója azt válaszolta: jó. Akkor csukjon be. Nincs rá pénz. A Vajdasági RTV műsorigazgatója arra panaszkodott, hogy ez a ház egyesek számára nem eléggé vajdasági, mások viszont azzal vádolják, hogy autonómia párti, illetve, hogy idegen hatalmak befolyása alatt áll.
Ezek lennének, feltételesen fogalmazva, a sajtóról szóló hivatalos hírek. Nem hivatalosan elmondhatom azoknak, akik nem, vagy csak ritkán olvasnak újságot, hallgatnak politikai híreket, hogy a szerbiai sajtó nagy része elpolitizált, különböző pártok meg más érdekcsoportok befolyása alatt áll. És nagyon de nagyon sárga, ami ugye, a világban a bulvársajtó színe. Mint a vörös lámpa egyes városok bizonyos negyedeinek házain. Nos egy ilyen országban feszegetik ismét a sajtószabadság fogalmát, kérnek engedélyt a szabad véleménynyilvánításra. Ott, ahol eddig is mindenki azt írt, amit akart. Meg oda, ahova akart. Van, aki az újságba, van, aki a házak falára. Van, aki kitalál híreket, vérlázító vezércikkeket jelentet meg, van, aki a valóságot csak egy kicsit elfordító, van, aki a bolhából vagy a bolhának vélt valamiből csinál elefántot. Olyan is akad, aki a színtiszta igazság után kutat. Hosszasan és alaposan. Nem sokan, de vannak. És nem biztos, hogy mindig sikerül megtalálniuk. Közülük az egyik minden bizonnyal az a Brankica Stanković, aki már évek óta rendőrkísérettel közlekedik, mert oknyomozó újságírói módszerekkel készített sorozatai ismert üzletembereket, politikusokat és más közéleti személyiségeket céloztak meg. Mármint az általuk elkövetett törvénybe ütköző cselekedeteket. Kevesen tudják, hogy a neki munkát adó ház főszerkesztője, annak a bizottságnak a vezetője, amely a gyilkosságok kivizsgálását vállalta magára, hasonló módon közlekedik a világban. Nem egy kellemes időtöltés, csak gondolják meg. Mármint azzal a tudattal kilépni az utcára, hogy 2-3 rendőr van mindig a nyomában, mert az illetékesek úgy mérték fel, hogy veszélyben az élete. Bonyolítja az ügyet, hogy az említett bizottság is egy újságíró-rendőr-titkoszszolgálati ad hoc szerv, ha annak lehet nevezni egy kormánybizottságot. Amelyben újságírókon kívül helyet kapott a rendőrség igazgatója, valamint a belügyminisztérium és a Biztonsági Tájékoztatási Ügynökség két-két tisztje is. Arról nem is szólva, hogy a Ćuruvija gyilkosság idején a mostani kormányfő Milošević egyik legközelebbi munkatársa, első helyettese pedig a tájékoztatási miniszter volt. Akikről most azt mondja a bizottság elnöke, hogy nekik, az ő jóakaratuknak köszönhető, hogy végre megtudhatjuk majd az igazságot. Csak hab a tortán, hogy az áldozat özvegye néhány nappal ezelőtt kijelentette, évek óta ismeretes minden tény, a rendőrség a saját feladatát elvégezte, az ügyészen lenne a sor, hiszen a tárgy ezen vizsgálati szakasza lezártnak tekinthető.
Akkor hogyan is állunk a sajtószabadsággal? Mennyire őszinte a sajtó politikamentessé tételének meghirdetése? Merthogy időközben készül az új sajtótörvény, amely, hírek szerint, úgy rendelkezik, hogy sem a köztársaság, sem a tartomány, sem az önkormányzat, sem a részben vagy teljesen állami tulajdonban levő illetve állami pénzből finanszírozott intézmények nem lehetnek alapítók. A kisebbségi nemzeti tanácsok kivételével.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >