2024. április 20. szombat
Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Évfordulók

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Évfordulók
Belgrád, 1991. március 9.

Szombaton múlt 22 éve, hogy Belgrádban a több tízezres ellenzéki tömeg és a rendőrség közötti összecsapásoknak az egykori Jugoszláv Néphadsereg vetett véget, azzal, hogy tankok vonultak a főváros utcáira. Kedden lesz tíz éve, hogy meggyilkolták Szerbia első demokratikus miniszterelnökét. A jelek szerint, a mostani kormány, amelynek gerincét az egykori radikálisokból született, világszemléletet váltott Szerb Haladás Párt és az ideológiát hivatalosan sohasem változtatott Szerbiai Szocialista Párt alkotja, nem éri meg a nyolcadik hónapját. Ebben az összetételben.

Huszonkét éve úgy tűnt, a nacionalizmus meghajtású szocialisták napjai vagy hónapjai meg vannak számlálva. Kilenc nagyon kemény, háborúkkal, nemzetközi szankciókkal és NATO légicsapásokkal terhelt évet kellett várni arra, hogy ideiglenesen letűnjenek a politikai színtérről. A többi között azok a demokraták váltották le, söpörték el őket az utcán, akik öt éve „történelmi” megbékélést kötöttek az SPS-szel. Ugyanazzal, amely tavaly nem történelmi és nem is megbékélő, hanem puszta hatalomszerzési szándékkal, az egykori eszméket igen, de embereket nem váltó haladáspártiakkal szövetkezve kihúzta a szőnyeget az addig uralkodó demokraták talpa alól. Összetett, ugye? A 22 évvel ezelőtti események a demokráciában, európai értékekben, szebb és biztonságosabb, kiszámíthatóbb jövőben gondolkodókban ébresztették a reményt. Ezek nagy része mára valahonnan külföldről szemléli – ha szemléli – az ittmaradtak, ittrekedtek vergődését, vívódását. Egy kis honvággyal fűszerezett kárörömmel, vagy aggodalommal. Meg szembesülve az idegeneknek nemritkán kijáró lenéző, megvető magatartással. Azzal vigasztalódva, hogy a következő nemzedéknek – a gyerekeknek – akik miatt föláldozták magukat, már jobb lesz. A tíz éve történt merénylet és a kezdeti döbbenet után, a kormányfő temetését követő rendkívüli állapot időszaka újabb reményt villantott fel. Aztán ment minden a régiben. Az európai értékek hirdetői meg a nacionalista ideológiát propagálók közötti állandó, durva balkáni politikai átverésekkel végrehajtott hatalmi játékok közepette. Ma ott tartunk, hogy arra az 1991-es belgrádi tüntetésre, a több tízezres tömegre, a két ideológia, a demokrácia és a diktatúra közötti első összecsapásra, a két áldozatra senki sem emlékszik. Mint ahogy elfelejtették a főváros utcáira kirendelt mintegy 15 ezer rendfenntartót, a lovas rendőröket, a vízágyúkat, a páncélozott rendőrkocsikkal szembemenőket. Meg a tankokat is. Rég volt. Egyrészt. Másrészt azt a tömeget az a Szerb Megújhodási Mozgalom vezette, amely azóta a politikai élet peremére szorult, sodródott. Amelynek vezetője azóta megjárta a bősz nacionalista és a felvilágosult europér közötti nem rövid utat. Miközben pártja dirib-darabokra szakadt és már csak foszlányokban létezik. A forradalom a tranzícióban is megeszi gyermekeit. A tíz évvel ezelőtti merénylet áldozatáról viszont még az akkori politikai ellenfelei is tisztelettel szólnak. Legalábbis a szocialisták elnöke. Aki a legpatinásabb belgrádi hetilapban, a Nin-ben megjelent szerzői szövegének „Đinđić a Szerbiáról szóló történet” címet adta. Amelyet, szinte teljes egészében arra használt ki, hogy igazolja saját Koszovó-politikáját. A néhai kormányfő tekintélye és az őt övező nimbusz mögé bújva. Amiről Montenegró ura, a húsz éve hol ilyen, hol olyan hatalmi funkciót betöltő Milo Đukanović ugyanabban az újságban azt írja: „Zoran akkori politikai ellenfelei, akik most hatalmon vannak Szerbiában, meggyőző szószólói az ország európai jövőjének. Van-e jobb bizonyíték arra, hogy helyes volt Đinđić politikája?” Azokról beszél, akiknek a kormánya – a jelek szerint – napokon belül módosul. Mert a miniszterelnök első helyettese elégedetlen egyesek munkájával. Ugyanaz az ember, aki gyakorlatilag a kezében tartja a hatalom minden eszközét. Az összes erőszakszervezetet az országban. Amelyek közül a meggyilkolt kormányfőnek egy sem engedelmeskedett. Ezért is sikerült kilőni oly könnyen. És bizonyára ezért fedi még mindig titok azt, ki adott parancsot a merényletre, kiben személyesíthető meg az annyit emlegetett politikai háttér.

Tehát most itt állunk, tele évfordulóval, de nem biztos, hogy sokkal távolabb attól a politikai szemlélettől, amely akkor uralta Szerbiát. Mármint a belső politikai vetélkedés tekintetében. Mert 2000 október ötödike után visszakerült az ország az ENSZ-be (vagy csak bekerült, mert a Milošević-vezette Jugoszlávia 8 éven át azt bizonygatta, hogy a régi állam jogutódja), a nemzetközi szervezetekbe, együttműködik a hágai törvényszékkel, kiszolgáltatott minden körözöttet, eljutott az uniós tagjelöltségig, de a politikai harc eszközei, módszerei a régiek. Balkániak. Durvák és kíméletlenek. A szebb és biztonságosabb, kiszámíthatóbb jövő kézzelfogható reménye nélkül.

2013. március 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább

Az ember, aki kihívja Orbán Viktort

A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >

Tovább

Mi történik, ha Ukrajna veszít?

Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >

Tovább

A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort

Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >

Tovább

Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták

Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >

Tovább

Anti-Orbán jelenségnek…

… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >

Tovább

Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás

Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban  Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >

Tovább

A remény mint drog

Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >

Tovább