2024. december 10. kedd
Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Törvény

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Törvény
Média (om3r illusztrációja)

Különműsor a legendás Studio B televízióban. A tájékoztatási törvény tervezetéről. Sorra szólalnak fel a politikusok, a szakma képviselői közül alig valaki. Igaz, hogy a képviselőház tájékoztatási és művelődési bizottsága a szervező, de szembeötlő, hogy szinte csak a politikusok véleményét hallgathatjuk. A már említett sajtószerv igazgató-főszerkesztője és néhány más kolléga mellett, beleértve az Európai Unió szakértőjét is. Az igazgató-főszerkesztő hosszasan magyarázza, ismételgeti, hogy a magánosítás ennek a háznak a meggyilkolását jelenti. A politikusok pedig, a vágás csodájának meg a szerkesztési furfangnak köszönhetően, főleg a hatalmi koalíció tagjai. Fogadkoznak, hogy sohasem szavaznak a magánosításra. Ami legitim joguk. Csak egyet nem mondanak, azt, hogy ha nem magánosítják az önkormányzati médiát, akkor továbbra is annak a tulajdonban marad. Amit az önkormányzatokban élő emberek zsebe érez majd meg. Meg más zsebek is, de ez már a költségvetési pénzek elosztásának a metodológiájába, esetenként a szociálpolitikába is belekanyarodó terület. Szóval, ami nem magánkézben van, azt mind mi, adófizető polgárok finanszírozzuk. Magyarán, ha marad az önkormányzati sajtó, azt valakinek fizetnie kell. Abból a pénzből, amelyen járdát, szennyvízlevezető csatornát építhetnek, óvodát működtethetnek, piacteret rendezhetnek.

Mondják a magukét a politikusok, mint említettem, főleg a hatalmi pártokból valók. Nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy üzenjenek választóiknak, ők velük vannak, az ő érdekeiket képviselik. Ha kell, ott vesznek el a helyi médiumokért vívott csatamezőn, de nem adják azt, amit szeretett választóik megszoktak, ahol zenés üdvözleteket küldhetnek egymásnak, ahol meghallják, mi történt a település másik végén. Azt nem mondják, hogy a lokális média, ha magánkézbe kerül, ugyanezt fogja mondani. Az üdvözleteket valószínűleg megfizetteti. Mint ahogy teszi azt a legtöbb most is, önkormányzati tulajdonként működve. Csak nem biztos, hogy a politikus, az a helybeli, aki testével védi a helyi médiát, annyit szerepel majd ugyanott. El nem hangzik a szakma olyan követelménye, hogy függetlenség, pártatlanság, megbízhatóság, szakmai etika, a hozzáértésről, mármint a szakmairól szólni sem merek. A kisebbségiek, a politikusokról beszélek továbbra is, a kisebbségi tájékoztatás ellehetetlenítését, a szerzett jogok csorbítását látják a magánosításban. A közszolgálati kisebbségi sajtó feladatairól, amelyek nem csak a tájékoztatást ölelik fel, hanem az oktatáson át a szórakoztatásig terjednek, sehol egy szó. Arról a törvényes kötelezettségről, hogy a közszolgálati elektronikus médiának, annak az igazinak, hallhatónak, láthatónak kellene lennie azon a területen, amelyen az adott nemzeti közösség tagjai élnek. Hogy megfelelő káderállománnyal, műszaki felszereltséggel kellene rendelkeznie ahhoz, hogy ellássa közszolgálati feladatát. Meg hogy eleget tehessen a már említett szakmai követelményeknek. Megismétlem, függetlenség, pártatlanság, megbízhatóság, szakmai etika. Nem árt a hozzáértés sem. Meg a kritikus hang – a mundér becsületének megvédése végett, ha másért nem. A mundér becsülete pedig, esetünkben, mármint a sajtó esetében azoknak az érdeke, akikhez szólunk. A kedves közönség. Vagy közösség. Az igazi érdeke. Ha ezt a jogot megszereznénk – vannak országok, ahol a sajtó, a közszolgálati, már nagyon közel került hozzá – akkor az újság írója, az olvasó, a hallgató és a néző is elégedett lehetne.

Akit meg valami más érdekel, mondjuk a közszolgálati mércét meg nem ütő zenei válogatás, alpári humor, olcsó ingyen erotika, pártpolitikai tiráda, valóságshow, az megtalálja a mostani kínálatban is. Idegen vagy anyanyelven, hazai vagy külföldi csatornán. És meg is nézi, hallgatja, el is olvassa, akármennyire is mondja a magáét a politikus. Akkor sem figyel rá. A többi mind politikai selyempapírba csomagolt tündérmese, naiv gyerekeknek.

2013. április 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Valóban csak a gazdaság?

A világszerte keletkező háborús gócok még jobban megrendítik a biztonságérzetet. 1939 előtt erre ugyanazt a „békét >

Tovább

Trump nevetséges állásfoglalása

Nevetségesnek minősítette Donald Trump Szíriával kapcsolatos állásfoglalását a New York Timesban Thomas Friedman kommentátor, aki háromszor is >

Tovább

Ki veszi át Szíria irányítását?

Az Economist elemzése azt latolgatja, vajon ki veszi át Szíria irányítását, miközben egyáltalán nem biztos a >

Tovább

Mindenszentek napja Újvidéken

A végtelenül cinikus hangnem, mellyel az államfő a határozottan fellépő tüntetőket illette, mindenesetre valóságos tendenciára mutat >

Tovább

A szír polgárháború tétje az, ki uralja az egész Közel-Keletet

Ezt állapítja meg Neil MacFarquhar, aki csaknem 30 éve dolgozik a New York Timesnál.  Hogy a lázadók >

Tovább

Az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz

Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az >

Tovább

Hogyan borít Orbán kihívója

Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >

Tovább

Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál

Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >

Tovább

A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában

Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >

Tovább

Ez már nem a gyerekekről szólt

Veszíteni rossz. Aki folyton veszít, megsebzett lélekkel létezik, úgy él, mintha véget nem érő sötétség venné >

Tovább

Putyin a pusztításban és a kiutasításban bízik: mi lesz az ukrajnai menekültekkel?

Putyin azon van, hogy romboljon Ukrajnában és lehetőleg minél több embert üldözzön el – már jó >

Tovább

Magyarország korszakváltás előtt

Ezzel a címmel közöl kommentárt Lendvai Pál a bécsi Der Standardban Magyar Péterről, akiről azt írja, >

Tovább