Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Lincs
Öreg Dezső
Elfásultunk már az olyan falfirkák iránt, amelyekkel halálos ítéletet mondanak ki egy nemzetre. Halál a magyarokra! – olvashattuk már sokszor a házak, jobbára a lakóházak, ritkábban a középületek falán. Volt példa a fordítottjára is. Mondjuk nemrégen Szabadkán. Cirill betűkkel: „Halál a szerbekre!” A sajtó megjelenteti a fényképeket, aztán elfelejtjük az incidenst. Úgy 3-4 napig beszélünk róla. Valaki vagy valakik átmeszelik a feliratot, elítélik – sokadszor – a gyűlöletbeszédet, megyünk tovább ebben az erőszaktól terhes Szerbiában.
Amelyben most plakátokon mondanak ki halálos ítéletet a tartományi kormányfőre. „Halál Bojan Pajtićra és alárendeltjeire!” – hirdetik az Újvidéken megjelent falragaszok. Ez a „halál” kifejezés itt lassan olyanná válik, mint az adjonisten. Amikor a politikai ellenfelekről beszélnek az emberek. Vagy az ellenségként kezelt, feltüntetett népről, csoportról. Szerencsére legtöbbször nem gondolják komolyan. Sem ezek, sem azok. Az itteni politikai folklór részévé vált. Az egyszerű ember durva politikai kifejezésmódjának a részévé. Egy baj azonban van vele. Hogy egyesek komolyan veszik. Nem azokra gondolok, akik az erőszakot hirdetve és alkalmazva élnek; az utcai, iskolai, családi verekedőkre. Ez a mély társadalmi anomália megjelenési formája. Hanem azokra, akik a politikai harc, a politikai vetélkedés egyik elképzelhető, sőt igazolható eszközének tartják. Mert azok, akik ilyeneket plakátolnak, nem egyszerű kocsmai vitázók. Bár közülük is kikerülhet az efféle. Inkább azok közül valók, akik csinálnák is a dolgot, ha nem tartanának a következményektől. Mint ahogy csinálni lehetett a kilencvenes években Horvátországban, Boszniában és Koszovóban. Ahogy akkor és ott lehetett büntetlenül (is) gyilkolni, fosztogatni, rombolni, gyújtogatni.
Azoknak, akik azt gondolják, túlzás, amit mondok, ajánlom figyelmébe a háborúkat megelőző, az igazságot hirdető nagygyűlések szótárát, hangnemét, céljait és nem utolsó sorban következményeit. Amikor, akárcsak a minapi újvidékin, a népre, a nép akaratára, a szent nemzeti célokra, a haza egységének a megőrzésére hivatkozva vándoroltak egyik településről a másikra az igazságot terjesztők. Ajánlom figyelmükbe az akkori és a mai kellékeket, a zászlókat, a kokárdákat, a nemzeti szimbólumokat. Ajánlom továbbá figyelmükbe a megütött hangnemet, a nép akaratára való hivatkozást. És nem utolsó sorban arra is felhívnám a figyelmet, hogy akárcsak most, akkor is a hatalmi politikai erők támogatásával, nem csekély anyagi és erkölcsi segítségével terjedt a Belgrádban meghirdetett igazság, ameddig gátját nem állták. Annak viszont nagy ára volt. Mái napig nyögjük, ki tudja, még meddig.
Félreértés ne essék. Nem a tiltakozás jogát vitatom el. Demokratikusan megszerzett jog ez, a hatalmat figyelmeztető eszköz mindenhol, ahol az adott hatalom nem azt, vagy nem egészen azt teszi, amit a választási kampányban ígért. Amikor elégedetlen a nép. A parlamenti demokráciának azonban szabályai vannak. Amelyek megszegését törvényellenes cselekedetként szokták megítélni a komoly demokráciákban. És büntetik. Tömeges megszegését pedig az anarchia kifejezés fedi. Az a törvénytelen állapot, amelyben az erősebb lehet hogy győz, de nem biztos, hogy a többség akaratát képviseli majd. Érdekét pedig semmiképpen. Mert az érdek a civilizált társadalomban a rend. Melynek szabályain változtatni lehet. Törvényes, békés eszközökkel. Amelyeket, mármint a változásokat, utcai tiltakozásokkal is befolyásolni lehet. De kierőszakolni nem szabad. Arra a választások szolgálnak. Amelyekkel törvényes, békés úton lehet elérni az óhajtott változásokat. A hatalom leváltásának legitim módján. Legrosszabb esetben 4 évet kell rá várni. Ami egy társadalom életében, ugyebár, nem olyan életbevágóan hosszú időszak.
Az utcai politizálás, az olyan szándékú, amellyel a meglévő szabályok, törvények ellenében kívánja ráerőltetni egy csoport a másikra az akaratát, nem a nép uralmát tükrözi. Egyszerűen nem demokratikus. Azok a plakátok, amelyeken a demokratikusan megválasztott kormányfő fejét követeleik meg a neki engedelmeskedőkét, az anarchiát, a szélsőségesek, az erőszak uralmát hirdetik, éltetik. Ez már nem egyszerű politikai folklór, nem két félrészeg megértő kocsmai hangoskodása. Nem nagy politikai pompával átmeszelhető utcai falfirka. Ez már valaki által meggondoltan szervezett bujtogatás. Lehet, hogy még nem tömeges, de veszélyes. Azonnal elítélendő és büntetendő cselekedet.
Következő cikk: Europe fights back: Viktor Orbán may be in real trouble this time
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >