2024. május 24. péntek
Ma Eszter, Eliza, Vanessza névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Lincs

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Lincs

Elfásultunk már az olyan falfirkák iránt, amelyekkel halálos ítéletet mondanak ki egy nemzetre. Halál a magyarokra! – olvashattuk már sokszor a házak, jobbára a lakóházak, ritkábban a középületek falán. Volt példa a fordítottjára is. Mondjuk nemrégen Szabadkán. Cirill betűkkel: „Halál a szerbekre!” A sajtó megjelenteti a fényképeket, aztán elfelejtjük az incidenst. Úgy 3-4 napig beszélünk róla. Valaki vagy valakik átmeszelik a feliratot, elítélik – sokadszor – a gyűlöletbeszédet, megyünk tovább ebben az erőszaktól terhes Szerbiában.

Amelyben most plakátokon mondanak ki halálos ítéletet a tartományi kormányfőre. „Halál Bojan Pajtićra és alárendeltjeire!” – hirdetik az Újvidéken megjelent falragaszok. Ez a „halál” kifejezés itt lassan olyanná válik, mint az adjonisten. Amikor a politikai ellenfelekről beszélnek az emberek. Vagy az ellenségként kezelt, feltüntetett népről, csoportról. Szerencsére legtöbbször nem gondolják komolyan. Sem ezek, sem azok. Az itteni politikai folklór részévé vált. Az egyszerű ember durva politikai kifejezésmódjának a részévé. Egy baj azonban van vele. Hogy egyesek komolyan veszik. Nem azokra gondolok, akik az erőszakot hirdetve és alkalmazva élnek; az utcai, iskolai, családi verekedőkre. Ez a mély társadalmi anomália megjelenési formája. Hanem azokra, akik a politikai harc, a politikai vetélkedés egyik elképzelhető, sőt igazolható eszközének tartják. Mert azok, akik ilyeneket plakátolnak, nem egyszerű kocsmai vitázók. Bár közülük is kikerülhet az efféle. Inkább azok közül valók, akik csinálnák is a dolgot, ha nem tartanának a következményektől. Mint ahogy csinálni lehetett a kilencvenes években Horvátországban, Boszniában és Koszovóban. Ahogy akkor és ott lehetett büntetlenül (is) gyilkolni, fosztogatni, rombolni, gyújtogatni.

Azoknak, akik azt gondolják, túlzás, amit mondok, ajánlom figyelmébe a háborúkat megelőző, az igazságot hirdető nagygyűlések szótárát, hangnemét, céljait és nem utolsó sorban következményeit. Amikor, akárcsak a minapi újvidékin, a népre, a nép akaratára, a szent nemzeti célokra, a haza egységének a megőrzésére hivatkozva vándoroltak egyik településről a másikra az igazságot terjesztők. Ajánlom figyelmükbe az akkori és a mai kellékeket, a zászlókat, a kokárdákat, a nemzeti szimbólumokat. Ajánlom továbbá figyelmükbe a megütött hangnemet, a nép akaratára való hivatkozást. És nem utolsó sorban arra is felhívnám a figyelmet, hogy akárcsak most, akkor is a hatalmi politikai erők támogatásával, nem csekély anyagi és erkölcsi segítségével terjedt a Belgrádban meghirdetett igazság, ameddig gátját nem állták. Annak viszont nagy ára volt. Mái napig nyögjük, ki tudja, még meddig.

Félreértés ne essék. Nem a tiltakozás jogát vitatom el. Demokratikusan megszerzett jog ez, a hatalmat figyelmeztető eszköz mindenhol, ahol az adott hatalom nem azt, vagy nem egészen azt teszi, amit a választási kampányban ígért. Amikor elégedetlen a nép. A parlamenti demokráciának azonban szabályai vannak. Amelyek megszegését törvényellenes cselekedetként szokták megítélni a komoly demokráciákban. És büntetik. Tömeges megszegését pedig az anarchia kifejezés fedi. Az a törvénytelen állapot, amelyben az erősebb lehet hogy győz, de nem biztos, hogy a többség akaratát képviseli majd. Érdekét pedig semmiképpen. Mert az érdek a civilizált társadalomban a rend. Melynek szabályain változtatni lehet. Törvényes, békés eszközökkel. Amelyeket, mármint a változásokat, utcai tiltakozásokkal is befolyásolni lehet. De kierőszakolni nem szabad. Arra a választások szolgálnak. Amelyekkel törvényes, békés úton lehet elérni az óhajtott változásokat. A hatalom leváltásának legitim módján. Legrosszabb esetben 4 évet kell rá várni. Ami egy társadalom életében, ugyebár, nem olyan életbevágóan hosszú időszak.

Az utcai politizálás, az olyan szándékú, amellyel a meglévő szabályok, törvények ellenében kívánja ráerőltetni egy csoport a másikra az akaratát, nem a nép uralmát tükrözi. Egyszerűen nem demokratikus. Azok a plakátok, amelyeken a demokratikusan megválasztott kormányfő fejét követeleik meg a neki engedelmeskedőkét, az anarchiát, a szélsőségesek, az erőszak uralmát hirdetik, éltetik. Ez már nem egyszerű politikai folklór, nem két félrészeg megértő kocsmai hangoskodása. Nem nagy politikai pompával átmeszelhető utcai falfirka. Ez már valaki által meggondoltan szervezett bujtogatás. Lehet, hogy még nem tömeges, de veszélyes. Azonnal elítélendő és büntetendő cselekedet.

2013. április 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Izraelnek mégis van terve a civilek megvédésere

A Wall Street Journal vezércikke szerint Izrael megcsinálta, amire Biden egyáltalán nem számított: a Rafahnál összegyűlt >

Tovább

Nagy sikert érnek el a szélsőjobbosok a közelgő választáson?

Minél gyengébb a liberális közmegegyezés egy országban, annál veszélyesebb a jobboldal. És ha egy ilyen párt >

Tovább

Putyin a Balkán kis Oroszországává változtatja Szerbiát

Együttműködik Vučićtyal, közösen terjesztenek dezinformációkat, illetve hajtanak végre a világhálón számítógépes támadásokat a térség olyan államai >

Tovább

A téboly felé tartva

„Azt hiszik, hogy kontrollálni tudják. De nem tudják!” – minősítette 2015 őszén egy barátom a menekültválság >

Tovább

The Wall Street Journal: Az NBB szégyent hozott önmagára

Joe Biden elnöknek teljesen igaza volt, amikor gyalázatosnak minősítette, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság kezdeményezte mind >

Tovább

Európában menetelnek a nacionalisták, a balkáni államok nem érettek a belépésre, és az Unió sem alkalmas a bővítésre

Nem sok jót ígér a nacionalisták sikere Észak-Macedóniában. Merthogy kiélezhetik a viszályt a lakosság egynegyedét kitevő >

Tovább

Az elnök halála és hatalmi harc

Igen kockázatos hatalmi harcot indít be az iráni elnök halála a klérus és a hadsereg között, >

Tovább

Meg kell tanulni az 1939-es leckét Putyin megfékezésében

Az észt kormányfő a The Timesban arra szólította fel a NATO-szövetségeseket, hogy vállalják: a következő három >

Tovább

Magyar sorshúzás

Mi Magyar „day after” terve, milyen stratégiát képzel június 9. utánra? Ebbe kell illesztenie önkormányzati stratégiáját. >

Tovább

Mivel a NATO nem tudta megmenteni Ukrajnát, akkor mire jó az egész szervezet?

Simon Tisdall, a Guardian külpolitikai kommentátora veti fel a kérdést. Hiába a közelgő 75. évforduló, a >

Tovább

Miként lehetne egyenesbe jönni a Republika Srpskával?

A Bizottság előző elnöke úgy látja, hogy mind a jelentkezők, mind az EU oldaláról elsietett volna >

Tovább

A 24. órában

A világ sokféle problémás állapotában Magyarország egy különálló, süllyedő sziget, és nem volna jó teljesen elmerülni. >

Tovább