Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Nyilatkozat
Öreg Dezső
Nézem, forgatom az általam nagyra becsült Danas napilap hétvégi kiadását, és nem akarok hinni a szememnek. Egy szó sincs benne a köztársasági parlament pénteki rendkívüli üléséről. Arról, amelyen nyilatkozatban ítélték el a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944-ben és 45-ben végrehajtott gonosztetteket. A politikai témákat taglaló cikkekből tájékozódhat az olvasó arról, mit gondol a miniszterelnök az európai útról; mit mondott ugyanerről első helyettese Brüsszelben; hogyan tekint a témára az unió külügyminisztere, akinek sokkal cifrább nevű a funkciója, de a lényeg mégis az, hogy a külügyeket irányítja; miként vélekedik ugyanerről a bővítési biztos; hogy őszre vagy lesznek választások vagy nem; hogy ki a legkedveltebb politikus és melyik a legkedveltebb párt; hogy a horvát külügyminiszter mennyire támogatja Szerbiát. Sőt még arról is tájékozódhat a kíváncsi olvasó, hogy a Novi Pazar-i bíróság 20 év után milyen ítéletet hozott egy ottani bosnyák csoport ügyében, amelyet azzal vádoltak, hogy veszélyeztetni akarta (sic!), akarta az egykori Jugoszláv Szövetségi Köztársaság területi egységét. Emlékszik még valaki erre az országra? Melyet csak Kis Jugoszláviának becézett a külföldi meg a hazai sajtó. De a vajdasági magyarokat érintő parlamenti határozatról, a vitáról, arról, hogy ki hogyan érvelt és szavazott, egy betű sem.
Nézem az ország legtekintélyesebbnek mondott napilapját, a Politikát, amely azzal dicsekszik, hogy a Balkán legpatinásabb újságja, semmi a címoldalon. Már félve lapozom, hát a hatodik oldalon egy meglehetősen tisztességes beszámoló. Mondjuk olyan, mint az előzőben a bosnyákok peréről. A mellékelt képen a parlament elnöke. A magyar képviselők közül egy sem. Sem a nemzeti pártból, sem a polgáriakból. Pedig aki követte a vitát, láthatta, hogy a pártok többsége a magyar képviselőjét szólaltatta meg ebben az ügyben. Már amelyiknek van ilyene.
Olvasom a vajdasági magyar reagálásokat, látom a magukat a VMSZ ellenzékeként megélő pártok és civil szervezetek közleményét, amelyben – hát enyhén szólva is – lekicsinylőn szólnak a parlament nyilatkozatáról. Megítélésük szerint: „…nem elég, ha a szerb képviselőház csupán a legerélyesebben elítéli a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944–45-ben elkövetett azon aktusokat, amelyekkel meghatározott személyeket nemzeti hovatartozásuk miatt életüktől, szabadságuktól vagy más jogaiktól bírósági vagy közigazgatási döntés nélkül megfosztott”.
A közlemény így folytatódik: „Álláspontunk szerint a szerbiai parlamentnek olyan nyilatkozatot kellene elfogadnia, amely nemcsak elítéli a magyarokat érintő 1944-es/45-ös délvidéki, tömeges vérengzéseket, de kinyilvánítja a bocsánatkérést, szavatolja az áldozatoknak kijáró végtisztesség és a méltó megemlékezés jogát, lehetővé teszi a második világháború áldozatainak való emlékmű emelését minden helységben, ahol tömegsír van, vagy ahonnan tömegesen hurcoltak gyűjtőtáborba magyarokat, szavatolja a még titkos dossziék és levéltárak megnyitását, az említett események kutatásának segítését, valamint lehetővé teszi a hozzáférést a besúgók névsorához és eljárás indítását az atrocitások még életben lévő elkövetői ellen. Ugyanakkor a parlamentnek az elítélés alapvetően erkölcsi gesztusa mellett, amit helyeslünk, jogi értelemben is semmissé kellene nyilvánítania a Megszállók és Segítőik Bűntetteinek Feltárását Végző Bizottság 1945. január 22-ei és 1945. március 26-ai határozatát, amellyel Zsablya, Csúrog, illetve Mozsor lakosait nemzeti hovatartozásuk alapján nyilvánították háborús bűnösnek.”
Pedig, akárhogyan is nézzük, azért mégiscsak valami történelmi zajlott ott pénteken a szerbiai képviselőházban. Bármilyen indítékból is. Mégiscsak ki lett mondva, többször is, hogy gonosztettek történtek a háború végén. Olyanok, amelyek egy nemzeti csoport, konkrétan a magyarság ellen irányultak bosszúból. Lehet, hogy egyeseknek ez nem elég, de hogy nem semmi, az biztos. Mint ahogy az is, hogy politikai számítás, szándék, érdek is van a háttérben.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >