Ma Szilárda, Szilárd, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Jawohl
Öreg Dezső
Mondta szépen a német kancellár, hogy Belgrádnak fel kell számolnia a Koszovóban működő párhuzamos intézményeket. Nem most, még akkor, amikor Boris Tadić volt Szerbia erős embere. Lehetetlen, hogy nem értették meg Angela Merkel szavait, de akkor, az akkori erőviszonyok közepette más volt a prioritás. Mint korábban annyiszor. Nem is lett belőle uniós csatlakozási tárgyalások kezdési dátuma. Pedig milyen jól jött volna. De ugye, az akkori hatalom azzal a jelszóval uralkodott, került kormányzási pozícióba, hogy „Koszovó is, Európai Unió is”. Meg valamiféle párhuzamos vágányokról beszélt nekünk – egy ideig –, amelyeken egymás mellett halad a koszovói meg az uniós csatlakozási szerelvény. Aztán jött a váltókezelő, és ezeket a szerelvényeket egy vágányra terelte. Most folyik az összekapcsolásuk. Hogy egy kompozícióként haladjanak – haladjon. Aztán majdcsak eléri a végállomást. Hogy mikor, az természetesen azon múlik, hogy a lassúbb mennyire engedi. Mindig a leglassúbb vagon az, amelyik meghatározza egy szerelvény haladásának a gyorsaságát.
Most azt mondta ugyanaz a német kancellár – a következő is ezt az álláspontot képviseli majd – remélhetőleg ez is világos itt mindenki előtt, tehát azt monda Németország miniszterelnöke, hogy Szerbia januárban kezdhetné meg a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval, azt követően, hogy a(z akkor már)
28-ak állam- és kormányfői decemberben megerősítik: Koszovóban alkalmazzák a brüsszeli megállapodást. Kétségtelen, hogy az utóbbi hónapokban Belgrád és Pristina határozott haladást ért el a kapcsolatok normalizálásában. Az is kétségtelen, hogy az egyezményt vére kell hajtani – szögezte le a kancellár a Bundestag csütörtöki ülésén. A folyamat nem állhat le, Szerbia uniós csatlakozásáig teljesem rendezni kell a Koszovóval való kapcsolatokat. Magyarán Szerbiának addig így vagy úgy, de el kell ismernie új déli szomszédjának a függetlenségét. Mert a német parlament feltételei között szerepel az is, hogy Belgrádnak szerződésben kell kötelezettséget vállalnia arra, hogy a csatlakozás után nem fogja akadályozni Pristina uniós közeledését. Ami, ugye, mégiscsak valamiféle írásos elismerés lesz, még akkor is, ha ezt itt másképp nevezik. Mert az Unióba csak független államok léphetnek be. Addig azonban még sok víz lefolyik a Dunán meg az Ibaron is. Az utóbbin decemberig meg kellene nyitni azt a hidat, amely már évek óta nem összeköti, hanem elválasztja Kosovska Mitrovica északi, szerblakta és déli, albán részét. Az ottani szerbek által emelt torlaszok révén. Nem lesz ez sem egyszerű, mint annyi más ennek a brüsszeli megállapodásnak az érvényesítése során. Persze Belgrádnak azért vannak eszközei, amelyekkel kezelni tudja, tudná az észak-koszovói nemzettársak viselkedését. Alkalmazásuk esetén azonban kiszámíthatatlanná, ellenőrizhetetlenné is válhatnak az események.
De térjünk vissza a berlini-brüsszeli reagáláshoz. Mit is üzent az ilyen döntéssel Európa? Először is azt, hogy Belgrád, tekintet nélkül az elmúlt év eredményeire, még mindig nem nyerte el a föltétlen bizalmat. Az utóbbi 2 évtizedben a világ megtanulta a leckét. Európának vannak olyan részei, amelyekben nem az adott szóra, hanem a tettekre kell figyelni. Az egyik ilyen bizonyítottan a kontinens délkeleti része. Nem csak Szerbiára vonatkozik ez. Elég, ha a görögországi állapotokra gondolunk, ahonnan hamis jelentések érkeztek Brüsszelbe. Románia, Bulgária esetében sem úgy zajlik minden, ahogyan azt annak idején elképzelték. Ilyen az, amikor a politika erősebb a nehézkes, de jól átgondolt szabályoknál. De maradjunk Szerbiánál. Olyan állam, amelyben problémák vannak, ugyancsak nemkívánatos az Unióban. Ciprus esete, az ottani görög-török viszályból eredő nehézség elegendő figyelmeztetés. És még valami. Itthon is akad tennivaló, olyan, amelynek az elvégzése nélkül csak sóvároghatunk meg elégedetlenkedhetünk. Az egyik az igazságügy reformja. De ide sorolják a kisebbségvédelmet, a befektetők biztonságának és nem utolsó sorban a sajtószabadságnak a szavatolását. Lesz itt még dolog! Jawohl!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Fennáll a veszély, hogy Közép-Európa gazdasága megsínyli Trump politikáját
Erre figyelmeztet a Standard & Poor’s jelentése, amely a térség keleti felének szuverén adósság besorolásával foglalkozik. >
“Soha sem késő”
Az új Bizottság demokráciáért és jogállamért felelős biztosa bejelentette: hajlandó esélyt adni az Orbán-kormánynak, hogy az >
Miért kezd ideges lenni Orbán Viktor tábora
A Die Presse szerint, mert a Tisza Párt most először határozottan vezet a Fidesz előtt az >
Valóban csak a gazdaság?
A világszerte keletkező háborús gócok még jobban megrendítik a biztonságérzetet. 1939 előtt erre ugyanazt a „békét >
Trump nevetséges állásfoglalása
Nevetségesnek minősítette Donald Trump Szíriával kapcsolatos állásfoglalását a New York Timesban Thomas Friedman kommentátor, aki háromszor is >
Ki veszi át Szíria irányítását?
Az Economist elemzése azt latolgatja, vajon ki veszi át Szíria irányítását, miközben egyáltalán nem biztos a >
Mindenszentek napja Újvidéken
A végtelenül cinikus hangnem, mellyel az államfő a határozottan fellépő tüntetőket illette, mindenesetre valóságos tendenciára mutat >
A szír polgárháború tétje az, ki uralja az egész Közel-Keletet
Ezt állapítja meg Neil MacFarquhar, aki csaknem 30 éve dolgozik a New York Timesnál. Hogy a lázadók >
Az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz
Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az >
Hogyan borít Orbán kihívója
Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >
Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál
Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >
A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában
Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >