Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Igen, kivéve ha nem
Öreg Dezső
Szóval szombatra beszélték meg a kormányátalakítási tárgyalások időpontját, de ennek nem kötelezően kell megtörténnie. Ezt mondta a miniszterelnök a hét derekán. A lényeg ezúttal (is) a „nem kötelező, hogy így legyen”-en van. Vagy így lesz, vagy nem. Teljesen mindegy, hogy már túl vagyunk a szombaton,az is, hogy mi történt, de ha a végrehajtó hatalom első embere azt mondja: megbeszéltük, de majd meglátjuk, akkor – hát – komoly országban komolytalan politikusnak tartanák. Sokan így is annak tartják, de azért mégis ő a kormányfő meg a belügyminiszter. Akinek a helyettese a főnöke. Ez is sajátságos szerbiai mesterfogás. Időnként azonban a helyettes főnök kénytelen szembeszállni főnök helyettesével. Tehát a kormányfő néha veszi a bátorságot arra, hogy ellentmondjon az első miniszterelnök-helyettesnek. Ritkán, de a héten kényszere adódott. Politikai kényszere. Az sem kizárt, hogy más indítékai is voltak, minden esetre azt találta mondani, hogy a kormányfőcsere nem kormányátalakítás, hanem egy új kabinet megalakítása lenne. Ehhez pedig kétféleképpen lehet eljutni: a választási eredmények alapján vagy egy új koalíció létrehozásával. A választási eredmények természetesen egy új megméretést feltételeznének. Az új hatalmi pártszövetség pedig minden bizonnyal az az annyit emlegetett nagykoalíció lenne, amely nem jött, nem jöhetett létre a tavalyi választások után. A Demokrata Párt és a Szerb Haladó Párt összeölelkezéséről lenne szó. Akkor, tavaly, a demokraták még túl erőseknek bizonyultak erre az ölelésre. Megeshetett volna, hogy maguknak remélik, követelik az erősebben ölelő kar szerepét. Most már erre semmi esélyük sincs. Tehát lehetne róla beszélni. De csak beszélni, ilyen újságírós, felelőtlen formában. Mert az ország urai nem ilyen okfejtéssel gondolkodnak. Az egyedüli szempont a hatalom minél nagyobb méretű birtoklása, összpontosítása. A többit mind ez a cél alá rendelik.
Azt mondja a demokraták elnöke, hogy egy ilyen nagykoalíció mindaddig nem alakulhat meg, amíg a haladó párt elnöke nem szabadul meg az olyan visszahúzó erőktől, mint az államfő, továbbá a haladópárti mezőgazdasági miniszter, aki a gombaszennyezett tej forgalmazásáról vált ismertté; vagy az egykori čačaki élharcos, a mostani Új Szerbia vezetője, aki útépítési lopások hőseként ismert. Mondott még néhány nevet, kár időt, teret fecsérelni rájuk. De mondott még valamit. Nevezetesen: „… nem az a kérdés, hogy az európai Szerbiából ki fogadható el Aleksandar Vučić számára, hanem az, hogy milyen Aleksandar Vučić fogadható el az európai Szerbia számára”. Ez meglehetősen erős megfogalmazás egy olyan párt vezetőjének a tollából, amely egyre lejjebb süllyed a népszerűségi listán. De azt az egyet nem mondta, hogy a nagykoalíció lehetetlen. Sőt, ha nem csal a szem, akkor egyenesen ajánlkozott. Nem valószínű, hogy minden előzetes megbeszélés nélkül. Bár semmi sem kizárt ebben a balkáni kocapolitizálásban. Mert írta azt is Dragan Đilas, a Demokrata Párt elnöke, a Nin-ben megjelentetett szerzői cikkében, hogy csak akkor van esély a csatlakozási tárgyalások időpontjának megszerzésére, ha a Demokrata Párt ellenzékiként nem engedi meg, hogy a Szerb Haladó Pártot úgy zsarolják a kicsi pártok, mint ahogyan azt tették a Demokrata Párttal a korábbi kormányban. Kegyes, mondhatnánk nemes gesztus, ha nem szerbiai politikusi fondorlatot sejtenénk a háttérben. Ajánlkozást. Kínálkozást, ha úgy tetszik. Aki nem ezt látja, rossz a füle, szeme, nem Szerbiában élt az utóbbi 20-30 évben.
De hogy szükség lesz egy ilyen szövetségre, az most már nem kétséges. Hogy kormánykoalíciónak hívják-e majd, vagy csak alkalmi szövetség lesz, nem lehet megjósolni. De az alkotmányt módosítani kell, ez már biztos. Nos, ott elengedhetetlen az átfogó konszenzus. Ebben lesz partner a Demokrata Párt is. Mert hiába nyeri meg az esetleges őszi vagy tavaszi választást a Szerb Haladó Párt, hiába állnak majd mellette szövetségesei, az alkotmányt a demokraták nélkül nem tudják megváltoztatni. Bár... hogy is mondta a miniszterelnök? Mindennek nem kötelezően kell megtörténnie.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >