Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Igen, kivéve ha nem
Öreg Dezső
Szóval szombatra beszélték meg a kormányátalakítási tárgyalások időpontját, de ennek nem kötelezően kell megtörténnie. Ezt mondta a miniszterelnök a hét derekán. A lényeg ezúttal (is) a „nem kötelező, hogy így legyen”-en van. Vagy így lesz, vagy nem. Teljesen mindegy, hogy már túl vagyunk a szombaton,az is, hogy mi történt, de ha a végrehajtó hatalom első embere azt mondja: megbeszéltük, de majd meglátjuk, akkor – hát – komoly országban komolytalan politikusnak tartanák. Sokan így is annak tartják, de azért mégis ő a kormányfő meg a belügyminiszter. Akinek a helyettese a főnöke. Ez is sajátságos szerbiai mesterfogás. Időnként azonban a helyettes főnök kénytelen szembeszállni főnök helyettesével. Tehát a kormányfő néha veszi a bátorságot arra, hogy ellentmondjon az első miniszterelnök-helyettesnek. Ritkán, de a héten kényszere adódott. Politikai kényszere. Az sem kizárt, hogy más indítékai is voltak, minden esetre azt találta mondani, hogy a kormányfőcsere nem kormányátalakítás, hanem egy új kabinet megalakítása lenne. Ehhez pedig kétféleképpen lehet eljutni: a választási eredmények alapján vagy egy új koalíció létrehozásával. A választási eredmények természetesen egy új megméretést feltételeznének. Az új hatalmi pártszövetség pedig minden bizonnyal az az annyit emlegetett nagykoalíció lenne, amely nem jött, nem jöhetett létre a tavalyi választások után. A Demokrata Párt és a Szerb Haladó Párt összeölelkezéséről lenne szó. Akkor, tavaly, a demokraták még túl erőseknek bizonyultak erre az ölelésre. Megeshetett volna, hogy maguknak remélik, követelik az erősebben ölelő kar szerepét. Most már erre semmi esélyük sincs. Tehát lehetne róla beszélni. De csak beszélni, ilyen újságírós, felelőtlen formában. Mert az ország urai nem ilyen okfejtéssel gondolkodnak. Az egyedüli szempont a hatalom minél nagyobb méretű birtoklása, összpontosítása. A többit mind ez a cél alá rendelik.
Azt mondja a demokraták elnöke, hogy egy ilyen nagykoalíció mindaddig nem alakulhat meg, amíg a haladó párt elnöke nem szabadul meg az olyan visszahúzó erőktől, mint az államfő, továbbá a haladópárti mezőgazdasági miniszter, aki a gombaszennyezett tej forgalmazásáról vált ismertté; vagy az egykori čačaki élharcos, a mostani Új Szerbia vezetője, aki útépítési lopások hőseként ismert. Mondott még néhány nevet, kár időt, teret fecsérelni rájuk. De mondott még valamit. Nevezetesen: „… nem az a kérdés, hogy az európai Szerbiából ki fogadható el Aleksandar Vučić számára, hanem az, hogy milyen Aleksandar Vučić fogadható el az európai Szerbia számára”. Ez meglehetősen erős megfogalmazás egy olyan párt vezetőjének a tollából, amely egyre lejjebb süllyed a népszerűségi listán. De azt az egyet nem mondta, hogy a nagykoalíció lehetetlen. Sőt, ha nem csal a szem, akkor egyenesen ajánlkozott. Nem valószínű, hogy minden előzetes megbeszélés nélkül. Bár semmi sem kizárt ebben a balkáni kocapolitizálásban. Mert írta azt is Dragan Đilas, a Demokrata Párt elnöke, a Nin-ben megjelentetett szerzői cikkében, hogy csak akkor van esély a csatlakozási tárgyalások időpontjának megszerzésére, ha a Demokrata Párt ellenzékiként nem engedi meg, hogy a Szerb Haladó Pártot úgy zsarolják a kicsi pártok, mint ahogyan azt tették a Demokrata Párttal a korábbi kormányban. Kegyes, mondhatnánk nemes gesztus, ha nem szerbiai politikusi fondorlatot sejtenénk a háttérben. Ajánlkozást. Kínálkozást, ha úgy tetszik. Aki nem ezt látja, rossz a füle, szeme, nem Szerbiában élt az utóbbi 20-30 évben.
De hogy szükség lesz egy ilyen szövetségre, az most már nem kétséges. Hogy kormánykoalíciónak hívják-e majd, vagy csak alkalmi szövetség lesz, nem lehet megjósolni. De az alkotmányt módosítani kell, ez már biztos. Nos, ott elengedhetetlen az átfogó konszenzus. Ebben lesz partner a Demokrata Párt is. Mert hiába nyeri meg az esetleges őszi vagy tavaszi választást a Szerb Haladó Párt, hiába állnak majd mellette szövetségesei, az alkotmányt a demokraták nélkül nem tudják megváltoztatni. Bár... hogy is mondta a miniszterelnök? Mindennek nem kötelezően kell megtörténnie.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Valóban csak a gazdaság?
A világszerte keletkező háborús gócok még jobban megrendítik a biztonságérzetet. 1939 előtt erre ugyanazt a „békét >
Trump nevetséges állásfoglalása
Nevetségesnek minősítette Donald Trump Szíriával kapcsolatos állásfoglalását a New York Timesban Thomas Friedman kommentátor, aki háromszor is >
Ki veszi át Szíria irányítását?
Az Economist elemzése azt latolgatja, vajon ki veszi át Szíria irányítását, miközben egyáltalán nem biztos a >
Mindenszentek napja Újvidéken
A végtelenül cinikus hangnem, mellyel az államfő a határozottan fellépő tüntetőket illette, mindenesetre valóságos tendenciára mutat >
A szír polgárháború tétje az, ki uralja az egész Közel-Keletet
Ezt állapítja meg Neil MacFarquhar, aki csaknem 30 éve dolgozik a New York Timesnál. Hogy a lázadók >
Az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz
Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az >
Hogyan borít Orbán kihívója
Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >
Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál
Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >
A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában
Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >
Ez már nem a gyerekekről szólt
Veszíteni rossz. Aki folyton veszít, megsebzett lélekkel létezik, úgy él, mintha véget nem érő sötétség venné >
Putyin a pusztításban és a kiutasításban bízik: mi lesz az ukrajnai menekültekkel?
Putyin azon van, hogy romboljon Ukrajnában és lehetőleg minél több embert üldözzön el – már jó >
Magyarország korszakváltás előtt
Ezzel a címmel közöl kommentárt Lendvai Pál a bécsi Der Standardban Magyar Péterről, akiről azt írja, >