Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Fából vaskarika
Öreg Dezső
Elfelejtettük már, hogy milyen szépen és folyékonyan tud mesét mondani Szerbia miniszterelnöke. Ez a képessége az utóbbi időben valahogy nem igazán jutott kifejezésre.
Pedig a mindig nyugodt, lágymosolyú öregúr olyan feszültségoldóan tud beszélni, hogy aki figyelmesen hallgatja, vagy olvassa nyilatkozatát, percek alatt megnyugszik és elfelejti nemcsak a saját, hanem az ország gondját, baját is, és nyugodtan, derűs bizalommal tekint a jövőbe.
Legalábbis ez a benyomása annak, aki a minap elolvasta Cvetković miniszterelnöknek a kormányhoz ugyancsak közel álló napilapnak adott interjúját. Abból az alkalomból nyilatkozott az első miniszter, hogy hétfőn kezdődnek a tárgyalások a Nemzetközi Valutaalap küldöttségével. Ezeknek nem kisebb a tétje, mint a Szerbia számára jóváhagyott 3 milliárd eurós készenléti hitel további sorsa. Az összeg folyósítása azon is múlik, hogy teljesítettük-e a tavasszal adott ígéreteket. Ígértük pedig, hogy csökkentjük a költségvetési hiányt, hogy lefaragjuk a közkiadásokat, és a közfogyasztást a bérekhez méretezzük. Fel is vettük az első milliárdot, és jószerével bizonyára el is költöttük már valamire. Akadt helye bőven, nem nehéz egy roskadozó gazdaságba, az elfuserált privatizációk miatt üzemképtelenné vált vállalatokba, illetve azok elégedetlen munkásainak a zsebébe beletenni egymilliárdocskát. Most azonban pótvizsgázni kell, vagy ha úgy tetszik, el kell számolni az elmúlt öt hónappal, meg kell vonni a mérleget és hát jó lenne meggyőzni IMF-es urakat arról, hogy a következő nekifutás sokkal sikeresebb lesz, hogy ezúttal képesek leszünk fából vaskarikát csinálni. Mert a kormány nagyjából ugyanazzal a kínálattal áll majd elő, mint március végén, amikor Dinkić gazdasági miniszter, aki Milošević bukása óta szinte minden kormányban ott volt, ahol a pénzt költeni lehet, büszkén bejelentette, megvan a hárommilliárdos kölcsön. Akkor is, most is az államigazgatás karcsúsítására épültek az ígéretek. Most az államigazgatás történelmi reformját helyezte kilátásba a korábban emlegetett miniszterelnök. Megnyugtatott mindenkit, hogy továbbra sem gondolkodnak az általános forgalmi adó emeléséről, habár néhány hete, akárcsak a Nemzetközi Valutaalap küldöttségének tavaszi látogatása előtt, a pénzügyi tárca vezetője többször nyomatékosan hangsúlyozta: ez egy bevált módszer, csak vállalni kell a politikai következményeit annak, hogy mindenki drágábban vásárolná a kenyeret, a televíziót, bármit. És ugyanezt ajánlotta a Nemzeti Bank kormányzója is, aki már többször bizonyította pénzügyi szakértelmét. Tehát a kormány azt fogja ígérni, hogy önmagán fog takarékoskodni. Ami belső politikai használatra kiváló mondat. Azt is szeretik hallani a dolgozók, azok is, akik nem sztrájkolnak, hogy nem emelik az árakat. Legalábbis a kormány nem, adó formájában. Meg azt is szívesen hallják, hogy az állam kifizeti a bérek utáni járulékokat. Azokat, amelyeket a szándékosan vagy véletlenül ügyetlenül privatizált vállalatok új tulajdonosai elmulasztottak. Arra már lehet, hogy nem figyelt fel mindenki, hogy cserébe az állam részesedik a már magánosított vállalatokból. Kivéve azokból, amelyek megértek a csődeljárásra. De nemcsak a miniszterelnök ilyen adakozó. A 2000. október 5-e utáni knock-down-ból teljesen felépült szocialisták egyes miniszterei is. Milošević kedvenc híd- és útépítője, Milutin Mrkonjić ismét 20 ezer lakást ígér a fiataloknak féláron. Majd tavaszra – mondja. Még mindig befejezetlenül állnak azok a lakások, amelyeket a NATO-légicsapások után kezdett építtetni rohammunkával, a fiatal, tehetséges házaspároknak. Akkor is miniszter volt.
A legnagyobb baj az új-régi programmal azonban az, hogy senki sem mondta meg, kire fog vonatkozni. Ha csak a központi és az önkormányzati foglalkoztatottak számát és munkáját ésszerűsítik, akkor ez a számítások szerint évi szinten egy havi nyugdíjat sem tesz ki. Pedig mintegy 7O ezer embert érintene, akiknek a számát 14-15 ezerre kellene csökkenteni. Ha viszont hozzányúlnak a legnagyobb költségvetési fogyasztókhoz, a tanügyi és egészségügyi dolgozókhoz, ne adj Isten az erőszakszervezetekhez, abból egészen biztos kormányválság keletkezne. Mert az egészség-és az oktatásügyben, a rendőrségnél és a katonaságnál, valamint a kommunális szolgálatokban mintegy fél millió embernek adnak fizetést.
Nem lesznek tehát kényelmesek a Valutaalappal esedékes tárgyalások, de azért azt se feledjük el, hogy gazdaság ide, gazdaság oda, a politikai érdekek is nyomnak a latban, itt, a Balkánon, különösen.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >