2024. április 25. csütörtök
Ma Márk, Ányos névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Ilyen országban élünk

Öreg Dezső
Ilyen országban élünk
Vergődő madár

Legutóbb a berlini fal tövében láttam árulni kitűntetéseket, emlékérméket, szovjet tányérsapkákat, sőt tiszti egyenruhákat. Még állt a fal. Németország még ketté volt szakítva. De a keleti rész polgárai egy nappal korábban már kinyilvánították politikai akaratukat a háború utáni első többpárti választásokon. Nem tudom, hogy ezt megelőzően is árultak-e hasonló portékát a nyugat-berliniek, mert mondani sem kell, hogy a fal nyugati felén állt a bazár. A híres Checkpoint Charlie átlépőnél, amely már régen csak egyes öregedő emberek emlékezetében él. Úgy, a földről kínálták a kitüntetéseket, mint nálunk, az újvidéki ócskapiacon egykor a viselt cipőt meg ruhát. Ma már itt is asztalok mellett állnak az árusok. Jobbára. A földről csak a piacon kívül lehet vásárolni, többnyire a kukákból összegyűjtött akármiket, vagy nyilvánvalóan lopott képeket, porcelánfigurákat, amelyektől gyorsan akarnak megszabadulni az újsütetű „tulajdonosok”. Van – egyre több – viselt holmi is, de inkább az úgynevett second hand butikok léptek helyükbe, amit a magyar ember turkálóra egyszerűsítet. De mi itt megadjuk a módját a kényszernek.

Kétlem, hogy a kényszer lett volna az oka annak, amiről napokig cikkezett az itteni sajtó is. Nevezetesen, hogy a temetés után ellopták Tito özvegyének kitüntetéseit. A múzeumból, ugyebár, mert a sírkomplexum a Jugoszláv Történelmi Múzeum részeként fogadja a látogatókat. Meg a tolvajokat. Na mármost, el sem tudom képzelni, hogy mit lehet kezdeni 5 kitűntetéssel, illetve emlékéremmel. Amelyek értéke egy belgrádi zálogház szerint darabonként 10-20 euró. Mert telítve vele a piac. Jobbára kihaltak a második világháborús harcosok, érmeik nemigen kellenek senkinek. Valahogy kiveszett az ősök iránti tisztelet, ha már ilyen olcsón kínálják az örökösök az érméket. Amelyekről még csak az sem bizonyítható, hogy kinek a tulajdonában voltak. Gyűjtők szerint viszont akár 1500 eurót is lehet kapni az egyikért, mert minden bizonnyal nem itt, hanem külföldön értékesítik. Mondjuk Szlovéniában, ahol a vásárlóerő jóval nagyobb, mint Szerbiában. Szakértők azt sejtetik, hogy az érméket azonnal átvitték valamelyik határon, azt sem tartják kizártnak, hogy a montenegróin, mert az ottani tengerparton az orosz gyűjtők is nagy pénzeket fizetnek a volt jugoszláv kitüntetésekért. Meg a kínaiak. Ki gondolta volna! De az sem kizárható, hogy a néhai özvegy kitüntetései is a berlini fal mellettiek sorsára jutottak már. Ilyen országban élünk.

Meg olyanban, amelyben el lehet lopni egy egész emlékművet, történetesen a Vergődő madarat Szabadkán a Zentai úti temetőből. A két eset között azonban óriási a különbség. Valós és politikai súlyban mérve is. Az első esetében senkinek sem jutott eszébe politikai kontextusba foglalni a lopást, a másodikban viszont kínálkozik a politizálás. Az elpolitizálás lehetősége. Mert a szobor azon a helyen állíttatott, amelyen 1944-ben több száz embert, köztük magyarokat, horvátokat és németeket öltek meg a partizánok. A Szabadkáról és környékéről elhurcolt és meggyilkolt áldozatok közül eddig 852-t azonosítottak. Az ő emlékükre állt a szobor, amelyet, eddig ismeretlen elkövetők ismeretlen okokból elloptak. A szerb kormányfő szerint 400 kilogramm bronzról van szó. A Vajdasági Magyar Szövetség vezetője szerint ez nem csupán színesfémrablás, hanem politikai üzenetet tartalmazó cselekedet. Ami derékba törheti a szerb-magyar megbékélési folyamatot. A pártelnök azonban óvatosan fogalmazva elkerülte a szerbiai hatalom felelősségre vonását, mondván: „...ebben a társadalomban nagyon sokan vannak, akik nem úgy gondolkodnak, mint aminek az életszerű megvalósulását láthattuk idén júliusban” – utalva ezzel a szerb és a magyar államfőnek a csúrogi ártatlan áldozatok emlékműve előtti közös főhajtására. Meg arra az ígéretre, hogy a kormány hatályon kívül helyezi a katonai közigazgatás idején hozott határozatokat, amelyekkel Csúrog, Mozsor és Zsablya lakosságát kollektív bűnösnek nyilvánították. A miniszterelnök a héten a VMSZ frakcióvezetőjének az erről feltett kérdésére azt válaszolta, a kormány arra vár, hogy az igazságügy minisztérium előkészítse a határozat tervezetét. Merthogy ők – mármint a szerbiai kormány – folytatni szeretnék a kapcsolatok javítását. Ezért reméli, hogy mihamarabb napirendre kerül a dokumentum.

Mindenki mondja a magáét, mindenki legjobb vagy legjobbnak vélt belátása szerint politizál. Vélhetően mindenki más-más indítékoktól vezérelve. Nem tartom kizártnak, hogy a szerbiai kormány a koszovói helyhatósági választások előestéjén nem akar egy olyan új sebezhető felületet teremteni, amelyet a jobboldal támadhatna. De azt sem, hogy a VMSZ elnöke már a jövőre esedékes magyar nemzeti tanácsi és az esetleges köztársasági választásokra gondol. Mert ilyen országban élünk.

2013. november 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

Tovább

A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat

Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >

Tovább

Orbán illúziói a nagyságról

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >

Tovább

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább

Az ember, aki kihívja Orbán Viktort

A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >

Tovább

Mi történik, ha Ukrajna veszít?

Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >

Tovább