Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

„Továbbá szerinte Szabadka az európai szellemiség egyik központja volt – jesszusom, legalább Kosztolányiba nézne bele ez a szerencsétlen.” Szerbhorváth György blogja (Commmunity.com):

Az MTVA produkcióira kár a szót pazarolni, annyit hazudnak, torzítanak, manipulálnak, hogy Göbbels se többet s jobban, de ezeken a technikákon már elemezni sincs mit.

Egy minapi műsor azonban nem hagy nyugodni, mert a 18. század Nyugat-Európájába, illetve a 20. század első felének Balkánjára, a lehető leglaposabb nemzet karakterológia, vulgáris etnológia, „emberföldrajz”, naiv szociológia világába repített vissza. A Szomszédaink c. sorozatról van szó, amit az m1-en adtak, és az egyszerűen csak Szerbia c. részről, melyet bizonyos Zámborszki Ákos rendezett, de voltaképpen egy erősen médiafuttatott fiatal hölgy, az Angi jegyez, az Angi jelenti című műsor Angija (mert lazán azért nem pertuzgatnék én itten), azaz Galán Andrea.

Tudom én, hogy 52 percben nem lehet teljes képet fölfösteni egy népről s országról, de ennyire egyoldalú, semmitmondó, újat fel nem mutató műsort készíteni, ahhoz külön tehetség kell, ami ezek szerint nincs is. Nem tudom, kinek a valakije ez az Angi, rémlik, valami köze van Szlovákiához, mert ilyen szinopszisra, mint amit a port.hu-n olvashatunk („ A mini sorozat közérthető formában kísérli meg bemutatni, hogy mi áll a Kárpát-medence népeinek egymáshoz fűződő rossz viszonyának hátterében. Igyekszik feltárni az objektív történelmi tényeket, illetve azt, hogy ezeket a konkrét eseményeket melyik nemzet hogyan értelmezi.”), közszolgálati tévé a világ jobbik fertályán pénzt nem adna.

Az ugyan dicséretes, hogy szerbeket, főleg fiatalokat is megszólaltatott, no de pár belgrádi kamasz, ultranacionalista fociszurkoló véleménye nehogy már releváns legyen, max érdekesség (a fiúknak nincs bajuk a magyarokkal, azt se tudják, kik-mik ők, van nekik ellenségük épp elég, albán, horvát stb.).  És nehogy már két angolul tudó ifjú szerb, egy pár mondja meg a tutit. A fölöttébb bugyutának tűnő hölgy elmondja, hogy a kisebbségeknek asszimilálódniuk kell, nem jó az, ha a magyarok magyarul tanulhatnak általános- és középiskolában meg az egyetemeken, mint teszik azt Belgrádban (?!) is. De Anginak eszébe (na ja) sem jut, hogy visszakérdezzen: akkor vajh a magyarországi szerbek is asszimilálódjanak? A leány amúgy rendezést tanul, a fiú dramaturg, színház az egész világ, telik hát lazán cigizni, sörözni és mezázni (felvágottakat eszegetni), gombát pirítani. Művelődni annál kevesebb marad idejüket, mert csak toposzokat és mítoszokat tudnak felmelegíteni a gomba mellé: szerintük a dél-szerbiaiak különböznek az északabbra élőktől (tyűha): „Lassúak, szeretnek enni, kényelmesek. Biztos őket is fel lehet dühíteni, de azért nem gyilkolnak egyből. Inkább leülnek. Békések.“ A történelem meg olyan, hogy ha nem lennének nacionalisták ők, a szerbek, már nem léteznének. Hisz nem akartak asszimilálódni. Das stimmt – de akkor mér’ akarja, hogy a vajdasági magyarok asszimilálódjanak? Ilyen az, amikor valaki nem hogy a másik fejével nem tud gondolkodni, de a sajátjával sem.

Szóval, buta emberek egymás-hegyén hátán. Értelmes, eredeti gondolatot elmondó, önmagában is kételkedő szerb nemzetiségűt találni nemigen sikerült – gratulálunk Anginak! Aki szerint „a háború feltüzelte a nacionalizmusra fogékony délszláv népeket”, és itt rákérdezhetünk, Angi járt-e iskolába? És el tudja képzelni, hogy más népek is fogékonyak a nacionalizmusra (pl. a magyar?), meg hogy esetleg nem fordítva történt-e, és a már nacionalisták okozták a háborút, nem pedig a háború a nacionalizmust? Továbbá szerinte Szabadka az európai szellemiség egyik központja volt – jesszusom, legalább Kosztolányiba nézne bele ez a szerencsétlen.

A másik problematika a vajdasági magyar megszólaltatottak köre. Csupa nackós (még egy grat. Anginak!) – történelemtanár, „szociológus”, nemzeti munkás (újságíró/író), ugyanazon oldalról, akik csak azt látják, hogy a magyarok áldozatok, a szerbek meg ugye, hát olyanok. Itt van régi kedvencünk, Dudás Károly újságíró-politikus, aki a fiatalokat gyepálja, mert Titót tartják nagy történelmi személyiségnek, nem Szent Istvánt – mondja ő, aki még 1988-ban is, amikor már senki sem Jugoszláviában, Titót éltette a 7 Nap c. hetilapban. Aztán jön a pszichológus Hódi, aki szerint kocsmai verekedés nincs, csak magyarverés – Hódi volt az, aki miatt felbomlott az első vajd.magy. párt, a VMDK, miután nem számolt el az odaküldött segélyekkel… Aztán tovább ekézi a szerbeket Tari István, aki persze avantgárd költőként kezdte, hogy most mindenről a sorskérdések jussanak az eszébe, és talán már csak emiatt is mindig talpig feketében jár. Mert ugye, szenved itt a magyar, gyászol. Tari szerint amúgy a megoldás: „magyarságot az albánoktól kell tanulnunk”. A műsor persze ingadozik: magasztalja a vajdasági együttélést, de aztán a beszélgetőtársak rátesznek egy lapáttal, hogy mennyire irtották és irtják itt a magyart, a szerbek meg nem ismernek el semmit 44-ből. Dudás Karesz egyenest odáig megy, hogy a szerbek szerint a magyarok saját magukat lőtték le – hahaha.

A végén pedig slusszpoénként a szabadkai Papp Árpád antropológus következik: „Alapvetően, ugye, vannak ezek a mentalitásbeli különbségek. A hegyvidéki, dinári embertípusnak a szilajsága, a féktelensége,egyéb. És van ez a földműves, picit jobbágymentalitású közösség, aminek igazából az a jelmondata folyamatosan, hogy ‘csak rosszabb ne legyen’. Jaj, ne szólj, kisfiam, mert akkor még bajod lesz belőle.“ Mire Angi: „Meghunyászkodók?“  „Igen. Meghunyászkodók. De hogy mondjam? Mi ezt úgy szoktuk mondani, hogy békések.“ Papp véleményében egyébként a szerb Jovan Cvijićnek a gondolatmenete köszön vissza. A földrajztudósé, aki a Szerb Királyi Akadémia elnöke, a Belgrádi Egyetem rektora is volt, egyik főműve az 1922-ben kiadott, A Balkán-félsziget és a délszláv országok – Az emberföldrajz alapjai c. monumentális munkája, amit egyébként épp Papp Árpád fordított magyarra. De erős a gyanúm, vagy legalábbis remélem, hogy Árpi barátunk ironikus kontextusban idézte, és nem hót komolyan – de Angi ezt is tuti-biztos valóságként szopta be. Mert a szerbekről már csak így lehet és kell is gondolkodni, baszod alássan / jebeš ga.

Legalább egyszer mászna el a könyvtárba, és kevesebbet tévézne. Ajánlom neki a sztereotípia címszót. Azzal együtt, hogy mint itt is hallottuk, minden előítéletben van valami igazság. Igen, van – csak nem ennyi, és nem efféle baromságok.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat

Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >

Orbán illúziói a nagyságról

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Az ember, aki kihívja Orbán Viktort

A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >

Mi történik, ha Ukrajna veszít?

Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |