Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Karácsonyok
Öreg Dezső
Úgy ért véget a karácsony, úgy értek véget a tavalyi karácsonyok, hogy az államfő a belgrádi elnöki palotában ünnepséget szervezett. Olyan rendes karácsonyit. Nem családit, nem meghittet és szeretetteljest, hanem államit. Mondván, nem volt ilyen, ki tudja mióta. Őszintén szólva volt egy kicsi dilemmám azzal kapcsolatban, hogy az idei vagy a tavalyi karácsonyról beszélek-e. Mert hogy ha a Julianus-naptár szerint számolok, akkor még mindig a tavalyban élünk – mi itt Szerbiában –, ha viszont a gregoriánus időszámításhoz igazodok, akkor már régen magunk mögött hagytuk az Úr születése utáni 2O13. esztendőt. Bonyolult dolgok ezek, bölcs csillagászok meg matematikusok sok-sok számlálása után reformálta meg néhai Gergely pápa – béke poraira – az időszámítását, azzal a céllal,hogy pontosabban alkalmazkodhassunk a csillagok járásához, amelyet – ki tudja miért, nem az emberi időméréshez igazított a teremtő – bárki is legyen az.
Mindegy. Tehát meghitt és szeretetteljes karácsonyt kívántak egymásnak az elnöki palotában összegyűltek. Nem láttam közöttük a kormányfőt és első helyettesét sem, de lehet, hogy ez csak az én mulasztásom, nem mindig összpontosítok kellően. De az is megeshet,hogy a végrehajtó hatalom képviselői tartják magukat ahhoz a minap elhangzott kijelentéshez,mely szerint az egyház nem avatkozik bele az állami dolgokba. Véleményt formálhat, de a szekuláris, világi állam értékei nem kerültek veszélybe. Mindezt bizonyítják a kulcsfontosságú politikai kérdésekben kialakított álláspontok. Ezt a kormány első alelnöke nyilatkozta a minap egy interjúban. Szavát komolyan kell venni, mindenki tudja, hogy ő az itteni világi hatalom megmondhatója. Urát és parancsolóját is mondhattam volna, de nem akartam. Még nem jött el az ideje.
Na mármost. Az elnök, az ország minden polgárának az elnöke, akit ezek a „minden polgárok” a polgári demokrácia értékei szerint megszabott törvények szellemében választottak, tehát nem trónba született mivolta révén gyakorolja az ugyancsak szabályok béklyójába szorított hatalmát, az elnöki palotában ünnepelt. Egy multietnikumú és többvallású ország elnökének a palotájában. Nem biztos, hogy a legjobb üzenetet küldte ezzel az ország majd egyharmadát kitevő másoknak. Mondjuk azoknak, akik két héttel korábban már maguk mögött hagyták a keresztények legszentebb ünnepét. Vagy azoknak, akik Jézust nem megváltóként tartják számon. Belőlük is akad szép számban ebben az országban. Nem is szólva azokról, akik ateistának vallják magukat. Nem is olyan régen belőlük volt a legtöbb, ugyanabban az elnöki palotában és attól lefelé a hatalmi létrán. Ismerek olyan egykori párttitkárokat is, akik most elvárják, hogy az első sorban legyenek a templomban, mert a mostani pártvezetői tisztségüknek ez dukál. Ilyen időket élünk. Aztán az is eszembe jutott,hogy a mi politikusaink – gondolok itt azokra, akik a vajdasági magyarságért lobognak –, tehát, hogy ők is az első sorokban imádkoznak minden jelesebb vallási ünnepen és a mi papjaink is ott vannak a politikai eseményeken. Sőt, helyet kapnak a politikai intézményekben is. Nem lenne ezzel gond, hiszen az egyház is a társadalom eleme, tagjai teljes joggal vehetik ki részüket annak formálásából. Személyesen. Kis Péterként és Nagy Bélaként. Magánemberként. De nem a canterbury érsek tisztjében. Még nagyobb bűn, ha az egyház intézménye pártok mellett teszi le a voksot. Ettől már nincs túl messze az ágyúk megáldása. Vagy a háborúba induló önkéntesekre való áldás kimondása. Láttunk ilyent az elmúlt 2O év során. Mert ne feledjük, a háború a politika erőszakos eszközökkel való folytatása. Még szerencse, hogy elmúltak a karácsonyok. Békében, meghitten, szeretetteljesen.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >