Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Jó hír Bukarestből
„Kapott ezért a fejére az RMDSZ a züllött Tőkéstől kezdve a Budapesten felkarolt fantompolitikusokig (lásd Kövér kedvencét, Szász Jenőt).” Aczél Endre jegyzete (Galamus):
Megint kormánytényező lesz a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ). Ezúttal egyedül a Victor Ponta-féle szociáldemokratákkal koalícióban – aminek vélhetően erős visszhangja lesz idehaza is.
Miután kedden a bukaresti szociáldemokrata-liberális koalíció „felrobbant” (ami várható volt egyébként), magától értetődő természetességgel került napirendre az RMDSZ újbóli bevonása a kormányzásba. Elkerülendő azt a kellemetlenséget, hogy Basescu államfő egy kisebbségbe szorult, lemondott kormányfő helyébe valaki mást jelöljön. (Amit boldogan megtenne.) Tudniillik a szocdemeknek parlamenti többségre van szükségük, és ezt az RMDSZ meg az úgynevezett kisebbségi frakció nélkül nem képes összehozni. Az eddigi kétharmados többség mindenesetre „ugrott”.
De a lényeg – a szó politikai értelmében – nem a számokban rejlik. Hanem abban, hogy az RMDSZ-nek már két évvel ezelőtt is helye volt a kormányban, csak akkor a liberálisok „megfúrták”. Létezett egy hárompárti megállapodás már akkor is. De Crin Antonescu pártja csak „a magyarok” nélkül volt hajlandó végül szövetségre lépni a szocdemekkel; igaz, a magyarok nélkül is megvolt a kétharmad, csak épp Antonescu egyedül akart partner – és ellenfél – lenni a koalícióban. Engem ez már akkor meglepett, végtére is ha valaki liberálisnak mondja magát, akkor per definitionem nem lehet nacionalista. Antonescu azonban az volt, és egyre inkább az lett. Már ami a magyarokat, az RMDSZ-t illeti. (A román liberális magatartásnak egyébként hosszú, konzekvens történelmi előzménye van, amelyet itt hely hiányában nem részletezhetek.)
Ismerve a Ponta–Orbán-viszonyt, idehaza olyan érzület is kialakulhatott, hogy Ponta, aki pár hónapja Bukarestben látványosan elkerülte ( egy kínai-közép-kelet-európai csúcstalálkozón) a személyes kontaktust a magyar miniszterelnökkel, „magyarellenes”. De Ponta legfeljebb Orbán-ellenes, ám ezzel nincs egyedül. Jó társaságban érezheti magát. Ami az RMDSZ-t illeti, az egészen „más tészta”. Románia szocdem miniszterelnöke már két évvel ezelőtt is szívesen együtt kormányozott volna a romániai magyar párttal – nem rajta múlott, hogy másként alakult.
Amikor ezeket a sorokat írom, kedd éjfél van, s ahogyan a romániai hírportálokon látom, meglehetősen óvatos az újonnan előállt helyzet kezelése. Este tízkor az RMDSZ elnöke arról nyilatkozott, hogy Ponta még nem kereste meg. Én kevésbé leszek óvatos. Minden tétemet rátenném – de legalábbis egy fillért nem tennék ellene –, hogy már javában és nem órák óta folyik az alkudozás Ponta és Kelemen Hunor (vagy a megbízottaik) között, és az RMDSZ be fog lépni a kormányba. Az alku tétje természetesen az, hogy legyen-e Kelemen, mint Markó Béla volt, miniszterelnök-helyettes vagy csak miniszter; hány tárcát kapjon az RMDSZ, hány államtitkára legyen etc. Informátoraim szerint Kelemen nem föltétlenül akar Ponta helyettese lenni, de az alku pár napon belül létrejön, és a magyar Szövetségi Képviselők Tanácsa még e hét végén ráteszi a pecsétet az RMDSZ kormányba lépésére.
Szerintem más út nincs is az erdélyi magyarság előtt (amelynek egyetlen legitim képviselője van, az RMDSZ). Ezerszer bebizonyosodott, hogy minél inkább bent van a hatalomban, annál kisebb az esély, hogy a magyaroktól jogokat vegyenek el, épp ellenkezőleg. Parlamenten kívüli szervezetek (Székely Nemzeti Tanács és társai) üvöltözése nem oszt, nem szoroz. Történelmi szerencse, hogy egy 6 százalékos kisebbség Romániában többször is a mérleg nyelve tudott lenni, s ebből erősen profitáltak a helyi (önkormányzati) intézményei, képviselői, kicsit patetikusan szólva: az egész ottani magyarság. Kapott ezért a fejére az RMDSZ a züllött Tőkéstől kezdve a Budapesten felkarolt fantompolitikusokig (lásd Kövér kedvencét, Szász Jenőt), de az RMDSZ-ben – gondolom én – van annyi erő és tartás, hogy ha neki Budapestről történetesen azt tanácsolják, ne „boltoljon” a román szocikkal, ellenáll, mert az a valami, amit nemzeti (nem pedig nem létező össznemzeti) érdeknek hívnak, ezt kívánja most.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >