Ma Antal, Antónia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Nem menekülhetsz
Mint arról annak idején a Napló olvasóinak beszámoltam: enyhén szólva furcsa körülmények közepette még december 28-án Nenad Čanak, bár meghívták, nem jöhetett el Szegedre. Nos, örömmel jelenthetem: bizonyos szőrmók és szőrmók-párti urak törekvései ellenére, lám, mégis csak változik ez a világ, e téren is.
A Szegeden tartózkodó menekültek meghívott vendége volt az elmúlt hétvégén a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnöke – anyaországi szemmel a látogatás körülményei és a belőle levonható következtetések pedig igencsak sarkallnak egy-két megállapításra.
Először is: bebizonyosodott, hogy Magyarországon demokrácia ide, szabadság oda, a határokon túli magyarságnak és a velük valódi szövetségre lépni kész (és érdemes) együttélő népek képviselőinek ügye ugyanúgy a váltig riasztó érdektelenség, tájékozatlanság és szívósan tovább élő régi reflexek kiszolgáltatott függvénye, mint annyi más egyéb. Azok a tényezők, amelyekre utaltam már a Naplóban (Szent magyar együgyűség, október 23.) ebben az összefüggésrendszerben is élnek és hatnak: valósággal fel kellett rázni az anyaországi felelős tényezőket – helyi önkormányzattól fővárosi illetékesekig –, hogy meglássák, ami napnál is világosabb. Azt, hogy Vajdaság jövője és az ott élő magyarság kilátásainak szempontjából a béketüntetések, a háborúba hurcolás és a hazatérés után, tudomásul vesszük vagy sem, Nenad Čanak és az általa képviselt koncepció kulcsfontosságúvá vált. Hallottam olyan véleményt, miszerint ez a Čanak csak „klubvezető”, ugyan mit akarnak vele a délvidéki magyarok. Volt olyan vélekedés, hogy Čanak autonómia-elképzelései és a VMDK idevonatkozó álláspontja között semmi átfedés nincs, Čanak naiv, ábrándozó, nincs igazi realitásérzéke. Hogy e megjegyzésekben a tájékozatlanság-e a nagyobb vagy a cinizmus, netán mind a kettő: döntse el ki-ki a legjobb belátása szerint. Ám, akár a szegedi menekültek és néhány – nem csupán karitatív! – segítőjük partizánakciójának sikerül fölráznia a magyarországi illetékeseket, akár másképpen, akár sikerült ez, akár nem, egy valami visszavonhatatlanul, végérvényesen bebizonyosodott: az, hogy a menekültekkel ezután önálló politikai tényezőként kell számolni. Olyan politikai akaratnyilvánítással, a megszenvedett közelmúlt és a megszerzett tisztánlátás minden erkölcsi Jogával együtt, amely kétséget kizáróan hiteles, valódi, komoly, mélyen emberi.
Magyarországon be kell látni: a dél felől érkezett tízezrek nem romániai menekültek. Nem hasonlíthatók immáron a Ceausescu-diktatúra a szerbiaihoz oly sok mindenben különben méltán hasonlítható szerencsétlen szenvedőihez. Ezek az emberek háború, leplezetlen, szörnyű tömegmészárlás elől érkeztek, és igen rövid Idő alatt – ritka szerencsés és reménytelen fejlemény a kétségbeesés közepette – megfelelő érettséggel látták be az illyési igazságot: igazából nem menekülhetsz. A legkevésbé menekült-menekültek ők: a folyamatos kapcsolattartás, a legapolitikusabb emberben is elemi erővel föltámadó szenvedélyes politizálás és a borzalmas helyzetben szükségszerűen föllépő összekovácsoló erő mind-mind egyféle „anti-menekülteket” kreált belőlük. Ezek az emberek természetesen igénylik a mindenkori menekültekre jellemző szükségszerű segítséget, egzisztenciális, anyagi és egyéb téren. (Más kérdés, hogy holmi atyáskodást, egyre nyilvánvalóbban, ők sem igen vesznek szívesen.)
Ám nagy részük olyan aktivizálódó, a politika-alakításban szülőföldjük érdekében komoly tetterővel fellépni szándékozó csoportosulást is alkot, amire önmagában ékes bizonyíték a múlt szombaton a szegedi JATE-klubot zsúfolásig megtöltő vajdasági százak ténye, midőn a Liga-elnök – nekik beszélt ők pedig neki. És ez a beszélgetés több volt puszta tájékozódó, kapcsolatteremtő, érdekegyeztető megbeszélésnél: az a feltétel nélküli ragaszkodás, szeretet, megbecsülés és tisztelet, amellyel az előadót körülvették egy magasabb rendű, a jövő szempontjából döntő fontosságú egymásra találás kétségtelenül rendkívüli Jelének számított és számít.
Nenad Čanak – délvidéki származású, ezer szállal odakötődő anyaországiként mondom – roppant figyelemre méltó politikai érzékről és éleslátásról tett tanúbizonyságot azzal, hogy így, ilyen fénytörésben volt jelen Szegeden. Amiben pedig – egyelőre – megállapodott a Tisza partján kényszerűen időző, véle közös szülőfőidet szerető tömeggel: ugyanerre példátlan bizonyíték. Nemsokára ugyanis, meglehet, ezrek kerekednek föl – szervezetten, egyszerre! – hogy hazainduljanak. Együtt Čanak szavára. A lelkiismeretük szavára. A szívük szavára. A demonstráció, Mao egykori „nagy menetelésének” e jövendő speciális vajdasági változata egészen bizonyosan nem mindennapi súlyú lépésnek ígérkezik és egészen biztos, hogy komoly előjelek további sorát vetíti majd elénk. Leginkább bizonyítván már a puszta elhatározást is, a gyötrődve formálódó, most vajúdó délvidéki magyar jövő lényegi jelszavát: azt, hogy – nem menekülhetsz. Nem menekülhetsz igazából.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nehéz hinni a tartós békében, amíg az izraeli kormányfő hatalmon van
Sok jót nem tud mondani a fegyverszüneti megállapodásról Simon Tisdall. A Guardian külpolitikai szakírója szerint Trump >
Képes-e kiállni Európa a „Trumpnádót?
Az Economist kommentátora azon filozofál, vajon képes-e kiállni Európa a „Trumpnádót, vagyis a megválasztott elnök miatt >
Mi az a Kanada?
A világ tetején hülyék ülnek. Ehhez kell hozzászokni. Persze nem ilyen egyszerű, bővebben a világ állapotáról >
Trumpot lehet kezelni, csak félre kell tenni a finnyáskodást
A Times külpolitikai szakértője Edward Lucas úgy látja, ha valaki belehallgat az általános európai károgásba, az >
Hirtelen ismét kérdésessé váltak a nemzeti határok
Az egész világrend megkérdőjeleződik hirtelen, mivel Putyin és Trump paradigmaváltást tanúsít a határok sérthetetlensége ügyében – >
Tanulni Donald Trumptól
Az AfD főnökasszonya megtanulta Trumptól, hogy mi a siker titka. Hát, az, hogy nincs többé igazság >
Európa akár szét is eshet
Európában új törésvonalak jelentkeznek, a kontinens akár szét is eshet, évtizedek óta nem volt ennyire sebezhető. >
Mi van a csökkenő balkáni határsértések mögött?
Ausztria döngeti a mellét, hogy tavaly neki köszönhetően csökkent a migránsok száma a Balkánon, ám ez >
Mi van ha Trump úgy fog uralkodni mint Putyin?
Mi van akkor, ha Trump is pont úgy irányítja országát, mint Putyin az oroszokat, mert amit >
Az EU következő populistája már Horvátországból köszönt
Horvátországból már az EU következő populistája küldi üdvözletét, miután fölényesen, 75%-kal győzött az elnökválasztáson Zoran Milanović. >
Az imperializmus visszavág
A kommentár az egykori mozi kasszasiker címét némiképp módosítva arra hívja fel a figyelmet, hogy nem >
Odahaza Biden sok mindent jól csinált, de a nemzetközi színtéren hagyta, hogy bolonddá tegyék
Ezt a Guardian külpolitikai szemleírója, Simon Tisdall látja így. Szerinte a távozó amerikai elnök hivatali idejét >