Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Megszólaltak a nagyágyúk
J. Garai Béla
„A tájkunok mellett bizonyos külföldi erők és hazai szélsőségesek tervezik a hatalomátvételt, mégpedig őszre.” J. Garai Béla jegyzetéből (Vajdaság Ma):
(…) Mindaddig ügyes propagandafogásnak tartottam az ukrán forgatókönyv emlegetését, amíg el nem olvastam a kormányhoz közismerten közel álló belgrádi bulvárlap szenzációként tálalt jelentését arról, hogy Szerbiát államcsíny veszélye fenyegeti. Meg nem nevezett bizalmas forrásokra hivatkozva a lap azt állítja, hogy a tájkunok mellett bizonyos külföldi erők és hazai szélsőségesek tervezik a hatalomátvételt, mégpedig őszre, amikor általában a legnagyobb az elégedetlenség, és az egyébként közmondásosan rendkívül fegyelmezett polgároknak elfogy a pénze és a birkatürelme. A puccs előkészületeit állítólag a BIA, a Szerbiai Biztonsági-Tájékoztatási Ügynökség fedte fel, és azt is kifürkészte, hogy a szervezkedést a mágnások azért pénzelik, hogy ismét „térdre kényszerítsék Szerbiát”.
Nem tudom, hogy ehhez az ügyhöz köze van-e annak a csetnik csoportnak, amely a múlt héten bukkant fel a krimi Szevasztopolyban? És akik az orosz testvérek megsegítésére érkeztek a nyugtalan fekete tengeri félszigetre a baráti kozákok meghívására. Vagy éppenséggel a módszerek elsajátítása végett? A halálfejes zászlót lengető, marcona szakállas harcosok képe bejárta a világsajtót, nem a legjobb propagandát csinálva hazájuknak. Csak éppen a szerb kormány figyelmét kerülte el kiruccanásuk. Nyilván a BIA-nak sem volt még ideje foglalkozni velük, a kampányoló pártok pedig úgy hallgatnak a témáról, mint a jó hírnek örvendő család a tékozló fiáról. Még a radikálisok sem emlegetik őket, pedig még a választási szlogenjükben is az szerepel, hogy „Koszovó és Oroszország”.
A szocialisták vezetője, Ivica Dačić viszont Catherine Ashtont is bevonta kampányába, ravaszul nem zárkózva el az elől a feltevés elől, hogy az uniós főképviselő állítólag kitartóan szorgalmazza újabb kormányzati szerepvállalását. Ám azt minden szerénytelenség nélkül bevallotta, hogy sikerült őt „charme-jával” meghódítania, ezért viszonyult olyan korrektül a szerb álláspontokhoz a koszovói tárgyalásokon. A hódítás valószínűleg akkor történt, amikor a bárónő tavaly Belgrádban járt, és a nem hivatalos vacsorán Ivica mikrofont ragadott, és azt énekelte neki, hogy „Bocsáss meg, Chatrine…”. Dačić különben biztosra ígéri követőinek, hogy ismét a haladókkal alkotnak kormányt, és arról is meg van győződve, hogy nem fogják letartóztatni a Saric-ügyben. Ami pedig az ellenzéki vetélytársakat illeti, a szoci politikus szerint még egy mágus sem tudna segíteni nekik.
Čeda Jovanović pedig előre feladta az ellenzékiséget: ismét azzal rukkolt ki, hogy liberális pártja többé nem akar ellenzék lenni, hanem segíteni akarja a hatalmat. Az odamondogatásáról ismert Čedo nyilván alaposan áttanulmányozta a közvélemény kutatási adatokat, amelyek szerint a SNS-t 44 százalék támogatja, az LDP-t pedig talán öt százalék sem, és alkalmazkodott a körülményekhez. Ezúttal egy szóval sem bírálja a haladókat, inkább korábbi szövetségeseit, a demokratákat és Boris Tadić új demokratáit. Fő vetélytársának azonban Ivica Dačićot tartja: ő szeretne a helyébe lépni koalíciós partnerként.
A legkeményebb hangnemet Saša Radulović volt gazdasági miniszter ütötte meg, aki nem átállotta volt jótevőjét, Vučićot kiáltani ki a reformok fő ellenségének. Az izgága természetű gazdasági szakember úgy látja, hogy Szerbiában a pártok egy parazita rendszert építettek ki, amely csírájában fojt el minden reformpróbálkozást, és ennek a rendszernek a csúcsán maga Aleksandar Vučić áll. Radulović tette nyilvánossá azt az adatot, hogy a haladók hatalomra kerülésük után a pártkáderek egész hadseregét, ötvenezer embert vettek alkalmazásba a közszférában, amely immár a fantasztikus nyolcszázezres létszámhoz közelít! A sebtében alakított és Elég volt! névre keresztelt pártjával azonban vajmi kevés kilátása van arra, hogy beleszóljon az ország irányításába, támogatottsága valahol az egy százalék körül mozog. (…)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >