Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Kormányfő
Öreg Dezső
Többé-kevésbé ott vagyunk, ahol egy héttel ezelőtt. Sehol. Mármint ami a szerbiai politikai eseményeket illeti. A leendő miniszterelnök, akinek a pártja majdnem egy hónappal ezelőtt megszerezte az abszolút többséget, csak tárgyalgat, kombinálgat de nem tesz semmilyen konkrét lépést. Még a parlament sem alakult meg.
Jó, mindez a törvényes keretek között mozog, de Szerbia polgárainak azt ígérte az ország egyetlen erős embere, hogy minden erővel hozzáfogunk a reformokhoz. Ehelyett azonban minden erővel húzzuk az időt. Pontosabban húzza az, akin eddig is múlott minden ebben az országban. Hallottunk ugyan néhány közhelyet, mondjuk, hogy leszámolunk a munkakerülőkkel, hogy rendet teszünk a közvállalatokban, hogy elvetjük a gondját az átalakulóban levő cégeknek. És semmi sem történik. Nem is az a legnagyobb baj, hogy 4 hete csak ígéretek hangzanak el. Sokkal nagyobb gond az, hogy gyakorlatilag ugyanez az ember vezette az országot az utóbbi 2 év során is. És akkor sem történt semmi. Bocsánat, annyi azonban igen, hogy pártja átvette a hatalmat mindenhol, ahol csak lehetett, a leghajmeresztőbb koalíciókat teremtve. És teljesen leépítette az ellenzéket. Felaprózta. Mint ahogy azt tették a negyvenes évek végén Magyarországon a szalámi politika néven elhíresült művelet során a kommunisták. Az állandó feszült várakozás időszakát éljük immár 2 éve. Most a kormányalakítási periódusban még nagyobb a feszültség és még nagyobban az elvárások. Talán a pszichológusok meg tudnák magyarázni, hogy mire jó ennek a kollektív feszültségnek nemcsak a fenntartása, hanem a fokozása. Talán arra, hogy egyszer, ha minden igaz, még ebben a hónapban minden konkrétumot óriási eredményként lehet majd feltüntetni. Minden javasolt megoldást zseniális megmentő ötletnek nyilvánítani. Mondjuk eljuttatni a társadalmat egy olyan pontra, amelyből minden megváltásnak tűnik majd. Mert ugye, a zsidó átok az „adj neki istenem sokat és utána vond meg tőle”. Ennek fordítottja, a vegyél el tőle mindent és adj neki bármi apróságot, hálás lesz neked és imába foglalja a neved. Időközben azért nem tétlenkednek a haladók. Helyezkednek, újabb posztokat szereznek. Legutóbb az újvidéki Dnevnik holding vállalat gondjait vették le a tartományi vezetés válláról, simán átvéve irányítását. Nem lett belőle országos botrány. Itt-ott említette a sajtó. Mert oda jutottunk, hogy botrány is csak abból az ügyből lehet, amely a leendő kormányfő és az általa vezetett párt érdekeit szolgálja. A kormányalakítási tárgyalások is ennek a célnak a megvalósításába állíttattak. Mint minden, ami az utóbbi 2 évben történt Szerbiában. A korrupció ellen meghirdetett hadjárat néhány látványos letartóztatás után nemigen mutatott fel eredményt. A letartóztatások viszont megmaradtak az emberek fejében. És nyilván az is a fejekbe lopózott, hogy a 2 évtizeddel ezelőtti gyilkosságokért, botrányokért kizárólag Slobodan Miloševič a felelős. És ezzel le is lehet zárni az újabbkori történelem e gyászos szakaszát. Az átvilágítás még csak eszébe sem jut senkinek. Igaz is, mit érne már, ennyi idő után. Így, tisztára mosott erkölcsi háttérrel lehet még uralkodni egy ideig. Vagy szebben fogalmazva, ahogy azt a még aktuális parlament haladó párti elnöke mondta a választási hadjárat dandárjában: „... lehetővé kell tenni Vučićnak, a Szerb Haladó Párt vezetőjének, hogy zavartalanul döntsön arról, milyen Szerbiát szeretne látni...”. Nos, a lehetőség megadatott. Akkor miért vár ilyen sokat ennek a víziónak a közkinccsé tételével? És a többi politikai tényező, ha tényező, miért asszisztál ehhez az időhúzáshoz? Egy vékonyka szelet hatalomért. Amelyet úgy és akkor fogyaszthat, ahogyan és amikor azt megengedik neki.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >