Ma Rudolf, Izidóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Nyugat-Európa új niggerei
Tamás Gáspár Miklós
„Húzzon el innen. Menjen haza a francba, a többi Tschuschen közé, vagy Indiába vagy Izraelbe vagy Boszniába.“ Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):
„Európa” vagy „a Nyugat” sokak reménye nálunkfelé: mindenekelőtt azoké az „európaiságot” megtestesítő, „nyugatos”, „européer”, többnyire liberális értelmiségieké, „világpolgároké”, akik ugyan valamiféle nemzetköziséget negélyeznek, de valójában öngyűlölő rasszisták csak.
Épp úgy hisznek a turáni átokban, mint Cseörgheő Csuli, csak nem dicsőülnek meg általa. Büszkén gondolják, hogy „dancs, keleti fajtám”, fajtánk alsóbbrendű, s még büszkék is rá, mert lélekben a bennünket lenéző, nyugati Übermenschet imádják, ennek a fajtának a kiküldöttei képzeletben (erről a nyugatiak nem nagyon tudnak, s ha mégis, fikarcnyit se érdekli őket).
Még többen bíznak „Európában” és „a Nyugatban” azok közül az elégedetlen, nyughatatlan, szorult helyzetben lévő fiatalok – mindenekelőtt fiatal munkások – közül, akik menekülnének a kelet-európai munkanélküliség, szegénység, lelki szorulás, kulturális megszorultság, általános nívótlanság és elbutulás, frusztrált unalom és kilátástalanság elől; s tudjuk, százezerszámra (másutt milliószámra) emigrálnak, vándorolnak ki.
Magyarul ma az, hogy „elment”, többé nem azt jelenti, hogy orgazmusa volt vagy meghalt, hanem azt, hogy kitelepült Nyugat-Európába: pár hónapra vagy örökre, tökmindegy.
Ámde Nyugat-Európában az eddig is utált, lenézett, rettegett fekete-afrikaiakat, arabokat, pakisztániakat, karibiakat is megelőzve most a kelet-európaiak a gyűlölet kitüntetett tárgyai.
A nyugati „demokrácia” két bástyája – Franciaország és Nagy-Britannia – éppen miattunk volt szíves leomlani az európai választások alkalmából: az nyert, aki meg akarja akadályozni a lengyelek, románok, bolgárok, „jugók”, magyarok s egyéb néphulladékok bevándorlását, különös tekintettel közöttük is a romákra. (És persze nemcsak a köztudomásúlag xenofób Front national és UKIP, hanem a mainstream pártok is, Nagy-Britanniában a toryk is, Franciaországban pedig a szélsőbaloldal és talán a zöldek kivételével mindenki.) Ezek között olyan erők vannak, amelyeket a kelet-európai „jobb körök” csodálni szoktak. A kelet-európai jobboldal rokonszenvezhet ugyan a nyugati sovinisztákkal és idegengyűlölőkkel, de az itteni sovinisztákat amott épp úgy lenézik, mint az itteni trockistákat. Kárpát-medencei csőcselék, kész.
Németül külön szó is van már régen az effajta alacsonyrendű kelet-európai Untermenschekre: die Tschuschen – ez állítólag a szerbhorvát čuješ („idehallgass”) szóból származik –, ez az összefoglaló kifejezés a kelet-európai niggerekre. Nyilván lesz rájuk – ránk! – csakhamar angol, francia, olasz, holland szó is. Mint a paki, amit a fajgyűlölők Angliában a pakisztániak ellenségeire, a hindukra is alkalmaznak. A kelet-európaiak egymás közötti ellentétei se számítanak: a magyarok is románok Londonban. (Mellesleg: az erdélyi magyarokat, azaz „rommagyarokat” [nem tudom megunni ezt a szójátékot…] az 1990-es évek kivételes fölbuzdulásának múltán már megint „románok”-nak nevezik Pesten: ezt – mint érdekelt fél – tanúsíthatom. Van olyan Magyarországon élő, kissé megkeseredett székely ismerősöm, aki most már dacosan, csakazértis románnak titulálja magát. Pukkadjatok meg, csonkamagyarok.)
A kibírhatatlan, zajos, büdös, lusta, potyaleső, tolvaj, hazudós, tudatlan, zavarosfejű, iszákos, drogos, erőszakos, könnyen gerjedő, kurva és kurvázó, asszonyverő, pedofil, szavahihetetlen, csaló, kövér, borostás (illetve nagymellű és nagyfenekű) kelet-európai immár megszilárdult képe és képzete bevonult a nyugat-európai politikai folklórba – s tudjuk, hogy az ilyesfajta előítéletek túlélik a népet, amelyre vonatkoztak valaha.
Ezek vagyunk mi, felebarátaim. Mi, kelet-európaiak.
Persze minden bevándorlóról meg minden ágrólszakadt etnikumról ilyeneket szoktak volt mindig beszélni. S ha még önérzetes is – pl. van valamiféle saját vallása, etnikai világszemlélete, ellenáll, berzenkedik –, akkor aztán rémüldözni is lehet tőle. És pusztítani is szabad. (Vö. Balázs Gábor nagyszerű írásával a franciaországi iszlámellenességről.)
Ez az a toleráncs Nyugat-Európa, amelyet alaptalanul bálványoznak a kelet-európai liberálisok és amelyet oktalanul rühellnek a kelet-európai konzervatívok (hiszen pont olyan velünk, mint mi a cigányokkal vagy a koszovóiakkal), s ahol manapság újra fölfedezik a zsinagógarobbantás és a zsidóverés varázsát is.
Mi bántjuk a mi niggereinket, ők bántanak bennünket, akik az ő niggereik vagyunk. És a megingott „nagy néppártok” vezetői és a konzervatív meg liberális kolumnisták arról sóhajtoznak, hogy meg kell érteni „a nép” gondjait, érzékenységét, félelmeit, nem szabad Le Pent, Farage-ot, Vonát, Wilders-t és a többi rémalakot „karanténban tartani”, és ó, párbeszédre van szükség annak érdekében, hogy a lengyel, a magyar, a román munkanélkülieket végre ki lehessen zsuppolni az európai keresztyén civilizáció erődítményei közül, hogy megszűnjék végre a „segíly”, amitől csak hízik az a dologtalan, szapora, bűnöző cigány. Közmunkát az olyannak.
Húzzon el innen. Menjen haza a francba, a többi Tschuschen közé, vagy Indiába vagy Izraelbe vagy Boszniába. Csak ne legyen itt.
Egyszerű.
Szevasztok, niggerek. Akarom mondani: nyájas olvasók.
Kommentek
Kedves Háromnevű Bölcs. A cinizmus nem vezet sehová. Az okokat kutatta már? Ha felfogadna emgem az otthonába kertésznek, vagy házvezetőnek, vagy szakácsnak, vagy akárminek, amit maga nem akar, vagy nem tud megcsinálni, aztán én elkezdeném a saját szokásaimat önre és a családjára erőltetni, és ha ezt önök nem veszik szívesen, akkor még erőszakosan is fellépnék, akkor ön vajon mit tenne? Biztos, hogy páros lábbal rúgna ki! Ez persze fokozható, mert pl. ha utánam csődülne önhöz hívatlanul az egész családom, akit persze önnek kell eltartani, elfoglalom a nappaliját, mert annyian vagyunk... Szóval nem is kell folytatnom. Ugye érti?
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >
Egy „messiás” felkavarja a magyar ellenzéket
Újdonsággal ugyan nem rukkolt ki, mert amit kifogásol a rendszerben, az már jó ideje közismert, ám >