Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Ceca vagy Beethoven
J. Garai Béla
„És akik nemcsak Principet tartják hősnek, hanem Szarajevó ostromlóit is.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
(…) A kormányfő helyzetét az is nehezíti, hogy el kellett döntenie: elfogadja-e a meghívást a szarajevói megemlékezésre, ami száz év után a szimbolikus megbékélést jelentené az egykori ellenfelek között, vagy inkább a boszniai nemzettársak, Milorad Dodik és Emir-Nemanja Kusturica társaságában emlékezik az utóbbi által a Višegrad mellett épített „Andrićgradban”, ahol a Ferenc Ferdinánd trónörököst és várandós feleségét lepuffantó hős Gavrilo Principet fogják méltatni? Mint olvashattuk, a kormányfő hosszas tépelődés után az utóbbit választotta abból a hazafias meggondolásból, hogy nem akart egy olyan emléktábla mellett parádézni Szarajevóban, amelyen az áll, hogy „szerb fasiszta agresszorok...”.
Az igaz, hogy a városháza falán látható táblán nem szerepel a „fasiszta” jelző, hanem csak az, hogy ezt az épületet 1992. augusztus 25-én „szerb gonosztevők perzselték fel”, a várost ostromló háborús bűnös Radovan Karadžić és Ratko Mladić pribékjeire utalva, de hangzatosabb a fasisztázás, azt jobban megértik itthon azok, akik különben sincsenek oda a megbékélésért. És akik nemcsak Principet tartják hősnek, hanem Szarajevó ostromlóit is. Hasonló érveléssel hozakodott elő az államfő is, így aztán nem is meglepő, hogy Szerbiából senki sem vesz részt a szarajevói találkozón. Minek is mennének, ha ott nem hajlandók tapsolni Principnek.
A vezetőkre nehezedő tengernyi gondot az is tetézte a napokban, hogy egyes, a hatalmi párttal szemben nem túl barátságos bulvárlapok a kormányfő serdülő korú fiacskáját egy kocsmai verekedéssel kapcsolatban hozták hírbe. Szebb lett volna, ha mondjuk egy komolyzenei hangversennyel kapcsolatban emlegették volna, de hát ezek a mai fiatalok, sajnos, jobban szeretik Cecát, mint Beethovent. Hogy állítólag a srác megvert egy ismert sportembert egy belgrádi hajóétteremben, s erről még rendőrségi jelentés is készült. Ez annyira felháborította Aleksandar Vučićot, hogy az uniós csatlakozási tárgyalások ügyét félretéve, személyesen vizsgálta meg a biztonsági kamera felvételeit, és megbizonyosodott, hogy nem az ő fia pofozkodott. Gondolom, jól meg is mondta a véleményét az eljáró rendőrnek, mert utána kijelentette: mostantól nincs bizalma a rendőrségben. Nem szeretnék a belügyminiszter bőrében lenni! (…)
Sokkal kisebb visszhangja volt viszont annak a vitának, amely a Danas hasábjain bontakozott ki a VMSZ kormányzati szerepvállalásáról. Ha már a mi sajtónk nem foglalkozik, sőt tabu témaként kezeli a kérdést. Két ismert újvidéki publicista, politikai elemző: Mihal Ramač és Jan Briza ütköztette véleményét. Főleg azért érdemes rájuk figyelni, mert kisebbségi aspektusból szemlélik a kérdést, lévén maguk is kisebbségiek és tősgyökeres vajdaságiak – ám attól tartok, hogy gondolataik a mi olvasóinkhoz így se jutnak el.
A vitát Jan Brizának a következő provokatív címmel megjelent írása robbantotta ki: „Savez Vučićevih Mađara” (Vučić Magyarjainak Szövetsége). A szerző azt állítja, hogy a VMSZ belépése annak az embernek a kormányába, akinek szellemi atyja Vojislav Šešelj volt, sok vajdasági magyart elkeserít, lévén Šešelj annak az etnikai tisztogatásnak a fő ideológusa és végrehajtója, amelyet maguk is megszenvedtek. Briza ebből azt a következtetést vonja le, hogy a párt nagy árat fizethet a döntésért a legközelebbi választásokon.
Ramač viszont „Üsdd a magyarokat, a mieink!” cím alatt megjelent válaszában arra a véleményre helyezkedik, hogy egy kisebbségi párt számára politikailag egyenesen hasznos a hatalmi pártokkal való együttműködés. Az írásból az cseng ki, hogy a kisebbségieknek nem ajánlatos elkötelezni magukat a többségi ellenzék mellett, mert az különben is tehetetlen, és csak ráfizetnének miattuk. Jan Briza viszontválaszában szemére veti kollegájának, hogy szerinte a kisebbségieknek meg kell hunyászkodniuk a náluknál erősebbek előtt, és megvárniuk, hogy mások kaparják ki a tűzből a gesztenyét...
Mennyivel izgalmasabb lett volna, ha erről a mi médiáink hasábjain vitatkoztunk volna!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >