Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Október 5.
Öreg Dezső
Szerbia a pillére a Nyugat-Balkán politikai stabilitásának. A megkezdett gazdasági reformok az ország és a polgárok előnyére válnak. Ezt a miniszterelnök mondta az Európai Néppárt Belgrádban tartózkodó ifjúsági küldöttségének. 22 ország ifjait látja vendégül Szerbia meg annak kormányfője. Kiderült ezen a beszélgetésen, hogy Délkelet-Európa első olyan országa vagyunk, amely önállóan látott neki a gazdasági reformoknak. Amelyeket természetesen nem azért kezdeményezett a mostani hatalom, hogy a következő választásokon több szavazatot kapjon, hanem azért mert jótékony hatásúak. A kormányfő biztos benne, hogy a vendégek tapasztalták a kedvező változásokat. Nem minden ideális, nem vagyunk a legjobbak a világon, de tudásunk és lehetőségeink legjavát adjuk.
Ugyanezen a napon az államfő, nejével az oldalán, az Európa Öröme nemzetközi gyermekfesztivál résztvevőit fogadta. A távoli 1968-ban kezdeményezte az akkori Pionírotthon vezetősége egy ilyen találkozó megtartását október elejére. Ma Belgrádi Gyermek Kultúrközpontnak nevezik. Mindegy, a seregszemle maradt, csak a vendégfogadó politikusok változtak. Meg a pionírkendők tűntek el a nyakakból. Szóval köszönjük szépen, nálunk minden a legnagyobb rendben, október elején Belgrád éppen két nemzetközi rendezvény házigazdája és senki sem foglalkozik azzal, illetve igen kevesen emlegetik, hogy pont 5-én van annak a 14 évvel ezelőtti politikai változásnak az évfordulója, amiről ma sem, illetve ma különösen nem lehet tudni, hogy forradalom, vagy csak egyszerű hatalomcsere volt-e. Olyanok is akadnak, akik puccsnak tartják. Bár egyre kevesebben. Tény, hogy most azok gyakorolják a hatalmat, akik akkor elvesztették. És senki sem mondhatja, hogy törvénytelenül, csalással kerültek pozícióikba. Az is tény, hogy a mostani hatalom homlokegyenest ellenkező nézeteket vall Európáról, az európai értékekről, mint akkor, 2000 októberének elején. Mint ahogy azt sem vitatja senki, hogy az akkori hatalomdöntők vajmi keveset valósítottak meg az ígéretekből. Egyszerűen beleültek a megüresedett bársonyszékekbe és ízlelgették, kóstolgatták, később gyakorolták a hatalmat. Amibe, mármint a hatalomgyakorlásba olyannyira belejöttek, hogy alaposan tönkretették és kirabolták, kifosztották azt az országot, amelynek a vezetését október 5-én átvették. Ha átvették. Ez már egy másik kérdés. De az tagadhatatlan, hogy tökélyre vitték a párturalmat, a párt és a „sógor, koma, jó barát” alapon való előnyszerzést; hogy a privatizálás örve alatt egyeseket szédületesen gazdaggá tettek, illetve megengedték az egyszerű emberek szeme láttára a mértéktelen vagyonszerzést. Mi pedig csak hallgattuk a demokráciáról ötlött szóvirágokat, miközben elköltöttük azt a keveset is, amit a háborús időkben nem sikerült elrabolni tőlünk. És mentünk szavazni mindig, amikor az éppen uralmon levő gárda úgy mérte fel, hogy neki az a pillanat a megfelelő. Néha eltalálta, néha melléfogott. Az elégedetlenség pedig nőtt. Aztán idén tavasszal kicsordult a pohár és a Szerb Haladó Párt abszolút többséget szerzett a választásokon. Az általa vezetett koalíció valamivel több mint 1 millió 700 ezer szavazattal 158 mandátumhoz jutott. A szocialisták meg 44-hez. A többi említésre sem méltó. Ez az, amit ellenzéknek neveznek. Legerősebb pártjának vezetője arra panaszkodik, hogy a haladók fenyegetőzéssel, letartóztatásokkal és zsarolással próbálják megszerezni a vajdasági hatalmat (is). Az egyetlent, ahol a demokraták még ilyen-olyan hatalmat gyakorolnak. Szerinte a DS itteni képviselői nem önként lépnek be az SNS-be vagy a haladókhoz közel álló más pártokba, hanem bekényszerítik őket. Elfelejtette volna, hogy anno, 14 évvel ezelőtt az októberi események után mekkora volt az elvándorlás a szocialisták és a radikálisok soraiból? Nem hiszem. Azt sem feledhette el, hogy a pártkönyvecske vonzereje az ő uralkodásuk idején is megmaradt. Az igaz, hogy a Milošević vezette szocialisták és az egykori vezér feleségének Jugoszláv Baloldala teremtette meg ezt az óriási pártfüggőséget, de az újak, a mostani régiek is úgy tartották, hogy a tömeg fenntarthatja a hatalmát. E tekintetben Szerbiában most sem változott semmi. Mert az, hogy a pártvezető-kormányfő felszólította sajátjait, mondjanak le a kettős funkciókról, csak újabb porhintésnek tűnik.
A politikai kereskedelem eddig nem tapasztalt méreteket öltött országszerte. A helyhatósági hatalomváltás mindennapossá vált. Ki ide, ki oda csapódik, hogy megtartsa pozícióját. Az ideológia, az elvek és eszmék teljesen eltűntek a szerbiai politikából. Maradt a vegytiszta érdek. Meg az azzal járó haszon. Most éppen az a menő, ha valaki azt a pillért támogatja, amely a Nyugat-Balkán politikai stabilitását tartja. Amely pillérről a kormányfő beszélt az európai ifjú néppártiaknak. Remélhető, hogy az államfő az európai gyerekek lelkét még nem fertőzte politikával. Majd néhány év múlva.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >