Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Olimpia
Öreg Dezső
Úgy látszik, hogy a 2016-os riói olimpián Szerbia két csapattal indul. Ha addig nem módosítják az Alkotmányt. Amely kimondja, hogy Koszovó Szerbia része. Pontosabban a bő 8 éve meghozott, elfogadott Alkotmány preambuluma, előszava mondja ki, hogy Koszovó (és Metóhia) Tartomány – így szól az Alkotmány szövege, amelyet minden itt élő polgárnak komolyan kell vennie – tehát a preambulum kimondja, hogy Koszovó Szerbiához tartozik.
Na már most, a jelek szerint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság december 8-án és 9-én esedékes monacói ülésén dönt arról, hogy a következő játékokon Koszovó, Metóhiával vagy nélküle, de Koszovó Köztársaság néven versenybe szállhat-e az olimpiai érmekért. Hogy milyen sikerrel, az jelenleg a legkevésbé érdekes. Még az sem, hogy milyen eredménnyel zárul egy esetleges Szerbia-Koszovó röplabda mérkőzés. Az ökölvívókra ne is gondoljunk. Az, ami érdekes, hogy Koszovó a kiskapun igenis a nemzetközi színtérre kerül. Amelyen már ott van, hiszen régen meghaladta a százat azoknak az államoknak a száma, amelyek elismerték a függetlenségét. Néhány nappal ezelőtt Marko Đurić, a kormány Koszovó Irodájának igazgatója Kosovska Mitrovicában szerbiai útlevéllel a kezében azt mondta, Szerbia határait nem lehet átlépni az önkényesen kikiáltott koszovói állam okmányaival. Ezzel akarta cáfolni a távozó koszovói miniszterelnök állítását, amely szerint Szerbiából most már Macedónia, Horvátország és Magyarország felé is lehet koszovói útlevéllel távozni. De térjünk vissza a NOB-hoz. Amelyben, hírek szerint, Szerbia két hagyományos barátja, a szerb külpolitika két pillére a négyből, nem akarja meggátolni Koszovónak az olimpiai országok sorába való felvételét. Kínáról és Oroszországról van szó. Amelyek az ENSZ-tagságot is blokkolhatják, ha akarják, hiszen ahhoz, hogy valamely állam a világszervezet tagja legyen, a Közgyűlés tagjainak kétharmados beleegyezése előtt el kell nyernie a Biztonsági Tanács beleegyezését is. Ebben tudvalevően
5 állandó tagállamnak van vétójoga, közöttük természetesen Oroszországnak és Kínának. Ők, eddig, nem ismerték el Koszovó függetlenségét. Az orosz elnök nemrégi belgrádi látogatása során azt mondta, nem is fogják. Illetve, hogy Moszkva nem fogja. Azt viszont nem mondta, hogy meggátolja. Azt azonban igen, hogy a Krím félsziget példája Koszovó volt. Igaz nem Belgrádban és nem a szerb újságíróknak, hanem a német televízió riporterének, de nagyon világosan fogalmazott. „Amikor az önrendelkezés elvéről beszélünk, akkor egy népnek, amely egy bizonyos területen él, ebben a kérdésben nem kell kikérnie annak az országnak a véleményét, amelyben pillanatnyilag tartózkodik. Nincs szükség a központi kormány engedélyére ahhoz, hogy elvégezzék az önrendelkezéshez szükséges teendőket. Az, ami a Krímen történt, semmiben sem különbözik attól, ami Koszovóban már megesett” – fűzte hozzá. És még a demokráciából is leckéztette az orosz államfő a német újságírót, mondván, a demos az a nép, tehát a demokrácia a nép joga, ebben az esetben az önrendelkezésre való jog.
Akkor miért annyira fontos szinte folyamatosan hangsúlyozni, hogy az Európai Unióval ellentétben, „Szerbia ma, ezekben az órákban, ezekben az években biztosan nem fog szankciókat alkalmazni Oroszországgal szemben”. Nikolić államfő szavai a Johannes Hahnnal, az Európai Unió új, szomszédságpolitikáért felelős biztosával való találkozója után nyilatkozott. Mert Brüsszelben már megkérdezték egyes európai parlamenti képviselők, hogy akkor miért is annyira fontos Belgrádnak Oroszország, amikor a szerbiai árucsere-forgalom 65 százaléka az uniós tagállamokkal bonyolódik le.
Ugyanez a Hahn az egyik belgrádi lapnak nyilatkozva azt üzente, Szerbia uniós jövőjét nem kellene megzavarni azzal, hogy Belgrád Moszkva és Brüsszel között egyensúlyoz. Habár, mondja az osztrák politikus, bizonyos fokig érti Szerbia és Oroszország történelmi kötődését. De, ha az Unió felé tartunk, akkor fokozottan kell alkalmazkodni az uniós álláspontokhoz. Beleértve az olyan súlyos kérdéseket is, mint a szankciók – tette hozzá nyomatékosan. Mi pedig csupán annyival toldanánk meg, hogy az itteni demos, az itteni nép érdekeit kellene mindenek fölé helyezni. És ha a stratégiai cél az uniós felzárkózás, akkor annak a jegyében cselekedni. Mint Oroszország és Kína a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban. Mert csak így nyerhetünk valamivel többet a tapasztalatnál.
Következő cikk: A nagy magyar büdös valóság — szétesett, züllő kavalkád
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >