Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Példakép
Öreg Dezső
Botswana, Brazília, Dél-Korea, Hongkong, Indonézia, Japán, Kína, Malajzia, Málta, Omán, Szingapúr, Thaiföld, Tajvan. Vajon mi az, ami közös lehet ebben a 13 államban? Habár egyeseknek még a létét is megkérdőjelezi Kína. De nem ez a közös bennük. Hanem az, hogy ezekben az országokban 7 százalékos, vagy azt meghaladó az évi gazdasági növekedés. Már negyed évszázada. Mondjuk Botswana esetében nem kell csodálkozni – érvelhet valaki, hiszen a gyémánt még mindig nagyon drága és kelendő áru. De azért azt se feledjük, hogy a Transparency International szerint Botswana a legkevésbé korrupt ország egész Afrikában. Nem panaszkodhat az olajban és földgázban gazdag Omán sem. De van a felsoroltak között városállam is, amelynek úgymond semmije sincs, mégis szédületesen fejlődik. A legtöbb persze az ázsiai tigris, van közöttük európai meg latin-amerikai is. Szóval, jó kis társaság. Tetejébe még a társadalmi berendezésük sem egyforma. A kultúráról, az eltérő kultúrörökségről, szokásokról, mentalitásról szólni sem merek. Mégis töretlenül fejlődnek.
Persze hogy azért mondtam el mindezt, mert azon töprengek, miért nem leshetnénk el valamit mi itt Szerbiában ennek a 13-nak a titkából? Miért nem tanulhatnánk tőlük? Most, amikor a gazdasági reformok útjára léptünk. Ezt halljuk, ugyebár, már vagy jó fél éve. Hallottuk korábban is, de nem ilyen nyomatékosan, mint most. Nem is éreztük ilyen kifejezetten a zsebünkön, mint a nyugdíj– meg bércsökkentés után. Már aki érzi. Szóval, miért nem tudjuk ellopni titkukat? Ami nem is titok, hiszen a Világbank Növekedési és Fejlesztési Bizottsága már 6 évvel ezelőtt közzétette Növekedési Jelentését, amelyben a felkértek; volt államférfiak, tudós közgazdászok – közöttük Nobel-díjasak is – megállapították, hogy a gazdasági fejlődés nem öncélú folyamat, de nélküle nem küzdhetjük le a szegénységet, nem szavatolhatunk elfogadható, emberhez méltó egészségügyi ellátást, nem lehet megfelelő az oktatás, szóval mindaz, amit ebben a modernnek mondott világban elvár egy magát XXI. századinak valló ember. Az országtól és a társadalomtól, amelyben él. És elmondták ebben a 18O oldalas jelentésben azt is, hogy bizony a politikusok azok, akik kijelölik, meghatározzák a fejlődés irányelveit. És ők illetékesek abban is, hogy mobilizálják a társadalmat a célok elérésére. Amit ma úgy szoktunk mondani, hogy megteremtik a társadalmi konszenzust bizonyos eszmék végrehajtására. Ha kell, áldozatok árán is. Nem egyszerű feladat, valljuk be. Namármost, az elején említett 13 ország mindegyikében világos víziót kínáltak fel a demokratikusan vagy kevésbé demokratikusan választott vezetők. Türelmesek voltak. Hosszú távra terveztek. Az elfogadott politikát következetesen hajtották végre. Hatékony, rátermett államapparátust alakítottak ki és működtettek. Ügyelve arra, hogy igazságos legyen az előléptetés ugyanott. És mindez csupán azt a célt szolgálja, hogy a jól elgondolt és elfogadott szabályok lehetővé tegyék a vállalkozók kibontakozását. Méghozzá a hazaiak kibontakozását helyezve előtérbe, azt ösztönözve. Mindezt nem érheti el egy vezér. Az intézményrendszer következetes kiépítése és a szabályok alkalmazása hozhatja meg a fejlődést.
Szóval, mindezek után, őszintén, bízhatunk a gazdasági csodában? Reménykedhetünk a XXI. századihoz méltó életkörülmények megteremtésében? Azok után, hogy az ország első embere a napokban összerúgta a port a balkáni tényfeltáró újságírást művelő hálózattal, a BIRN-nel, mert állítása szerint hazudtak, amikor bizonyítékokkal alátámasztva azt írták, hogy visszaélések történtek az elöntött kolubarai szénbánya helyén keletkezett tó vizének kipumpálásakor. Hogy olyan vállalat nyerte meg a versenypályázatot, amelynek ebben semmi tapasztalata sem volt. Ne feledjék, Botswana egyik titka, hogy egy egész földrészen a legkevésbé korrupt.
Következő cikk: Charlie Hebdo vagyok. Vagy nem? Vagy mégis?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >