2025. február 16. vasárnap
Ma Julianna, Lilla, Filippa névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

A tánti

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

„A német konzervatívoknak és sörpolgároknak ő a mutti. A magyaroknak meg ő a tánti.” Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):

Angela Merkel, németországi szövetségi kancellár nemsokára Magyarországra látogat. Evvel a banális vizittel kapcsolatban – amelynek berlini hírek szerint csak Európa és Oroszország viszonya a tárgya, kihasználva a magyarországi rezsim kivételes kapcsolatát a Putyin nevű Gazprommal – hazánkban a leggyerekesebb népmesék terjengenek.

Némelyek azt képzelik, hogy az európai fölnőttek majd jól leteremtik a züllött óvodásokat, akik fatális véletlenek folytán Magyarországot irányítják, és bőgve tombolnak a homokozóban, ameddig meg nem érkezik a nagynéni, aki megtörli az orrukat, ráver a fenekükre, majd megvigasztalja őket csokis keksszel. Van, aki tart ettől, van, aki örül neki – de ez az infantilis és nevetséges fantáziálás meglehetősen elterjedt.

A mai Németország (néhány észak-európai országgal együtt) körülbelül a maximumot képviseli, ahová a jelenkori polgári demokrácia eljuthat. Ez a maximum nem túl sok. Bár távol álljon tőlem, hogy lebecsüljem a nyugalmat és a bőséget, a viszonylagos toleranciát és nagylelkűséget, a szociális biztonságot, a más helyekhez képest elsőosztályú köz- és fölsőoktatást, közlekedési, népjóléti, egészségügyi, környezetvédelmi rendszert, és így tovább. Nyilván némi irigységgel nézi az ember a nem valami mély, de annál kiterjedtebb antifasiszta konszenzust. Természetesen más az az ország, amelynek a leginkább befolyásos társadalmi gondolkodója Jürgen Habermas, nem pedig – de hagyjuk...

Angela Merkel mindennek a megalkotásában nem játszott szerepet. Kifejezetten szerencsés kezű politikus, a liberális-demokratikus, középpolgári status quo sok gondolattól nem nyugtalanított, kiegyensúlyozott és egykedvű kezelője. Fő jellemvonásai: a szolid jelentéktelenség, az óvatosság, no meg a fantázia, az újítás és a kezdeményezés iránti bizalmatlanság. Személyes érdeklődéséről, kedvteléseiről, olvasmányairól, elfogultságairól, lelkesültségeiről nincs megbízható hír: a kancellár mintha nem is rendelkeznék ilyenekkel. A német konzervatívoknak és sörpolgároknak ő a mutti.

A magyaroknak meg ő a tánti.

Az az ötlet, hogy Angela Merkel budapesti látogatása alkalmából tüntetést szervezzenek a kancellár köszöntésére – „néni kérem, tessék szíves lenni megszabadítani bennünket Orbán Viktortól, és tess’ megmondani nekünk, hogyan kell bevezetni a szabadságot” –, egészen fantasztikus.

Hogy lángszavú próféta köszöntésére tömegek tóduljanak az utcára, és tüzes zsoltárokat zengjenek: ezt el lehet képzelni.

De hogy a gondolat nélküli tánti üdvözlésére tíz- vagy százezrek zengjék az időszerű harci jelszót: „mi se akarunk semmit, Angela néni”, vagy: „édes tánti, követünk téged az állagőrzés és józan számvetés útján!”, ez társaslélektani ősbemutató. Ez mintha annak a jele lenne, hogy az ellenzéki középosztálynak a NER nem túl kevés, hanem túl sok. „Életünk és halálunk a békén hagyásért!” „Mindenünk a kóma!” „Jó modorú zombik, egyesüljetek!” „Előre a díjmentes, európai autópályákért!”

Sajnos ez ugyanaz a meghunyászkodó, passzív, mazochisztikus hatalomimádat, amellyel a ballib médiák – nem ok nélkül – gyanúsítják az Orbán-fanokat: csak itt ebbe még a kőgazdag Németország iránti irigy/szolgalelkű csodálat elemei is belevegyülnek.

Miközben az ellenzéki kispolgárságnak a tánti az angyal, a nemzeti kispolgárságnak ő a démon.

Ez még nevetségesebb. Még annál is nevetségesebb, mint hogy sátánnak tartanak egy mosolygós (amerikai) követségi tisztviselőt, aki olykor digitális fényképezőgéppel sétál a pesti utcán, ironikus tweetekkel inspirálja a nívótlan vidéki közéletet. Kénköves pokol! Armageddon! (Ugyanez a barátságos kishivatalnok más körökben bizarr kultusz tárgya: ha a magyar állam valamiért nem smakkol, akkor más államtól kell függővé lenni, csak állam legyen, csak hatalom legyen, csak Főnéni legyen.)

A tántidémont az avar-hun-szittya sajtó szerint a judeobolsevista/judeoliberális demokraták, plutokraták (akik „igyák csak az angol teát”, mondja a híres dal az Egy szerelem három éjszakája c. keserédes mjuzikelban…) befolyásolják, akik keltik, csak keltik hazánknak azt a rossz hírit. Pedig a tántit csak az nyugtalanítja, ami mindenkit: Kelet-Ukrajnában háború folyik, márpedig ez Európában van, és szemben minden ellenkező híreszteléssel: Oroszország európai nagyhatalom, és valamit csinálni kéne, hogy a földrészünkön – a jugoszláviai háború sajnálatos, ám egyedi kivételével – 1945 óta béke van, s nem ártana, ha ez folytatódnék. De nem, a nemzeti radikális kispolgárság azt hiszi, hogy a tánti a ridiküljébe gyömöszöli magyarságunkat, s magával viszi. Keveset tartanak a nemzeti kultúráról ezek a tájékozatlan etnokamaszok.

Miután Merkel szövetségi kancellár megismétli Pesten is azt az antifasiszta gesztust, amelynek az egyesült Németország a jólétét köszönheti, s amelynek a lényege: „soha többé háborút!” (és van-e nagyobb kéjöröm, mint az antifeminista nőkancellár, aki szerint „a multikulti halott!”, és aki komoran fenyegeti a görög baloldalt, de aki itt vidéken már majdnem píszí), majd elutazik, s az ünneplő tömegek konstatálni fogják, hogy nem történt semmi, az ellenségesen vicsorgó jobboldaliak ugyancsak látni fogják, hogy nem történt (mert nem is történhetett) semmi, s ebből mindenki le fogja vonni azt az előrelátható következtetést, hogy ő győzött, ami onnan is tudható, hogy a tánti már megint nem mondott semmit, vagyis azt, hogy a demokrácia egyébként pöpec.

A tüntetéshullám egy pillanatra azt a benyomást ébresztette olyan naiv emberekben, mint e sorok írója, hogy van itt azért nonkonformizmus meg fantázia meg eredetiség.

Pedig nincs itt semmi, csak a tánti, és ő is csak két napra.

Aztán már ő se lesz, s marad alapkérdésünk: a nagy M nulla.

2015. január 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Piros betűs ünnepnap ez az autokraták számára

Hogy az USA kapitulált, az vízválasztó. Kína alighanem úgy gondolja, hogy jóval közelebb került Tajvan megszállása, >

Tovább

A rendszer inog és vége lehet

Három videó gyors egymásutánban: Majka, Dinasztia, Simicska, külön-külön is egy-egy ostorcsapás a rezsim renyhe testén. Óriási >

Tovább

Ki támadja itt a demokráciát?

Vance-nél az volt csúcs, amikor követelte, hogy bontsák le a tűzfalat a szélsőjobbal szemben. Amit lefestett, >

Tovább

Csak lassan a testtel!

Erre figyelmezteti az Atlantic elemzése mindazmindenokat, akik már temetik Ukrajnát a legfrissebb amerikai állásfoglalások hallatán. A >

Tovább

Az unió szégyellheti magát a képmutatása miatt

Slavoj Zizek úgy látja, hogy az EU ugyan magukra hagyta a hatalom ellen felvonuló szerb tüntetőket, >

Tovább

Követeléseik nem forradalmiak, hanem rendkívül robbanékonyak: a szerbiai diáktüntetések a demokrácia iskolája

Nincsenek forradalmi követeléseik a három hónapja tüntető szerb egyetemistáknak, de példát mutatnak a demokráciából, miközben maguk >

Tovább

A gondolat és (az USA) ereje

A Hamasz sikere - ez a harmadik rész -, hogy a palesztin ügy valóban felébredt a >

Tovább

Új fejezet az EU és Koszovó kapcsolatában?

A Guardian vezércikke azt hangsúlyozza, hogy kaput nyithat Koszovó számára a Nyugat felé a most tartott >

Tovább

Donald Trump Amerikája, avagy na, ez jól kezdődik…

Külföldön is van ellenszél. Dánia nem adja el Grönlandot Trumpnak. Mexikó karakán elnöke ellent mer mondani. >

Tovább

A „Patrióták”, Madridban új Reconquistára hívtak fel

Amivel arra utaltak, hogy a katolikus királyok, „bátor lovagok” Európa megmentésére egykor kiűzték az iszlámot. A >

Tovább

Szerbiában és Szlovákiában az európai értékeket védik a felvonulók

A két mozgalom nagyon sok hasonlóságot mutat, miközben mindenütt jönnek fel az oroszbarát erők. Így értékeli >

Tovább

Führerprinzip

Ian Buruma attól tart, hogy Trump a következő 4 évben jóvátehetetlen károkat okoz az amerikai demokráciának. >

Tovább