2025. február 7. péntek
Ma Tódor, Rómeó, Richárd névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Mindennapi Télapónk

Tóth Lívia
Tóth Lívia
Mindennapi Télapónk

Elvittük a lányunkat a Télapó-ünnepségre, amelyet az újvidéki Sportközpontban tartottak meg. Kár, hogy előzőleg nem néztük meg a darab címét. Így teljesen gyanútlanul ültünk be az előadásra, amely – mint később megtudtuk – a Márkó királyfi védi a Télapót címet viselte.

Volt a jó tündér fehérben és a rossz, természetesen feketében. Állandóan bosszantották egymást. Az első tanulság, amelyet levonhattunk az volt, hogy a szép és hallgatható zene a keringő, az ocsmány és hallgathatatlan pedig a heavy metál. A kicsit punkosra formált gonosz leányzó olyan zagyva, hangos heavy metál zenét – abból is a legrosszabbik fajtát – zúdított a közönségre, hogy a gyerekek visítva fogták be a fülüket.

Aztán a boszorkány elvette a jó tündér varázspálcáját, őt pedig odakötözte a karácsonyfához. Ekkor következett a váratlan fordulat, ugyanis „jó” hősnőnk bejelentette, hogy őt innen csak Márkó királyfi szabadíthatja ki. Jött is a királyfi, pontosabban belovagolt egy igazi fehér lovon. Miközben guzlicáról szólt a zenei aláfestés. Mielőtt hozzálátott volna a bájos leányzó kiszabadításához, elszavalt egy részletet a saját magáról szóló hőskölteményből. Végül megbüntette a gonoszt, és megérkezett a Télapó is. Megpróbált mondani valamit a kicsiknek, de szerencsétlenségére a szövegét azzal kezdte, hogy a csomagot mindenki az előcsarnokban veheti át. Erre hatalmas rohanás kezdődött, a közönség az ajtók körül tolongott. A Télapó pedig ágált még egy kicsit a mikrofon mögött, de vele már senki sem törődött.

Körülbelül ez volt az igencsak épületes és sokatmondó előadás tartalma, amelyért az egyébként rosszul álló vállalatok bizonyára sokat fizettek. Mert néhány újvidéki nagyüzem dolgozóinak a gyermekeit csődítették össze erre az ünnepségre. Pionír- és partizánmesék helyett újfajta, ideologizált Télapó. Nincs semmi kifogásom az ellen, hogy a csemeték megtanulják, ki volt Márkó királyfi, de talán mégsem ez volt a legjobb alkalom erre.

Persze azt már nem is ildomos említeni, hogy az ilyesfajta összeállítások általában egynyelvűek. A nagy, többnyelvű, vegyessaláta-szerű műsorokon már rég túl vagyunk. Hogy ez jó-e vagy rossz, arról is lehetne vitatkozni. Mert egymás másságának a tudatosítását valahol el kellene kezdeni. Csakúgy, mint a másság tiszteletben tartására való nevelést. A vállalati szintű ajándékosztásokon pedig tudhatják, hogy nem minden dolgozó „államnyelvű”.

A kisebbségi vagy nemzetiségi – kinek hogy tetszik – gyerekeknek lassan már csak a maguk készítette műsorocskák maradnak az iskolában vagy az óvodában. Az nem baj, ha az óvó néni minden vendégeskedő szerb nyelvű társulat vagy csoport produkciójára elvezeti a kicsiket. Elszomorító azonban azt hallani, ha véletlenül van egy magyar nyelvű előadás, a szerb óvó néni nem tartja érdemesnek, hogy a gondjaira bízott kicsinyek azt is megnézzék. Persze, nem kötelező, de a gyerekek ezt megjegyzik. És következtetéseket vonnak le. Talán nem kellene őket már ebben a korban ilyen gondolatokkal terhelni. Mert mindig van egy miértjük, amelyre a szülőnek kellene okosan válaszolni.

Mint ahogyan arra is, hogy ki volt Márkó királyfi, vagy hogy hova tűnt a színfalak mögé vezetett ló. Aztán a Sportcsarnokban van körhinta, kisvonat meg vattacukor, és lassan minden elfelejtődik. De ez csak a látszat, mert mindenki tudja, hogy a kérdések a legváratlanabb pillanatokban bukkannak elő újra. Meg újra. Amíg a kérdező nem kap rájuk elfogadható feleletet. Mert a felnőttekkel könnyű. Tudjuk: „Ha azt mondjuk a felnőtteknek: »Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok...« – sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: – »Láttam egy százezer frankot érő házat.« Erre aztán felkiáltanak: »Ó, milyen szép!«” (A kis herceg)

A gyermekek világa egészen más. Elsősorban rajtunk múlik, hogy milyen marad.

1995. január 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Európa illiberális erős emberei a közelégedetlenség vulkánjának tetején ülnek

Ezt a következtetést vonja le Tony Barber A Financial Timesban a szerb elnök szorult helyzetéből. Mert >

Tovább

Jalta-szag van a levegőben

Nagyon úgy néz ki, hogy ezúttal, 80 évvel az eredeti konferencia után, két nagyhatalom: a putyini >

Tovább

„Megbuktatási tervek”, „becstelen színház” – miért veszíti el az idegeit Putyin barátja, Fico

Úgy tűnik, hogy elveszti az idegeit az oroszbarát szlovák kormányfő, aki most már puccsot és hazug >

Tovább

Trump vámjai a lehető legnagyobb szerencsétlenség a világgazdaság és az USA számára

Trump gazdasági tanácsadói, akik tudják, mennyire irracionális ez a politika, legjobb esetben megpróbálják majd tárgyalások útján >

Tovább

A szerb állami tévé váratlanul stratégiát váltott

Most már nem csupán pár szóban, hanem részletesen számol be a hatalmas tiltakozó hullámról. Vučić most >

Tovább

A magyarok egyszerűen alkalmatlanok a tömeges ellenállásra?

Ezt a képet a csütörtökön, Szerbia budapesti nagykövetsége előtt készítettem. Az Orbán szerb haverja elleni hatalmas >

Tovább

Amerika nagy árat fizet majd Trump vámja miatt

Amerika nagy árat fog fizetni azért, hogy Trump 25%-os vámot rótt ki a kanadai és mexikói >

Tovább

Ha ő nincs, már egyikünk se élne?

Maradjunk még egy percre a covidnál, ha egyszer már voltak olyan ostobák, hogy felidézték. Nem kellenek >

Tovább

Szerbia ifjúsága – egész Európa reménysége

A demokratikus változást követelő szerb ifjúság a reményt jelenti egész Európa számára, és a mozgalom egyre >

Tovább

Európának ki kell állnia Grönlandért. De nem teszi

Európa leszerepel, amikor arról van szó, hogy mennyire kész szembeszállni Trumppal Grönland ügyében – állapítja meg >

Tovább

Soha nem fog működni Trump Gáza-terve

A jobboldali Daily Telegraph általában egyetért Trumppal, ám a külpolitikai szerkesztő, Con Coughlin most mégis úgy >

Tovább

Szerbiában Vučić hatalma a tét

Újvidék a maga 15 halottjával a korrupció és az ellenőrizetlen hatalom jelképe lett. Ezért ma már >

Tovább