Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Udvarias kommentár
Tamás Gáspár Miklós
„S a Nyugat elleni szitkait annak nézik Nyugaton, amik: üres szavaknak. Nem lesz itt semmi baj.“ Tamás Gáspár Miklós (Transindex):
Ha nem erdélyi, ráadásul Kolozsváron szerkesztett portál kért volna föl rá, hogy kommentáljam Orbán Viktor magyarországi miniszterelnök beszédét, valószínűleg udvariasan elutasítom, mert Orbán úr nem mondott semmi mást, csak amit az utóbbi időben szokott.
De így – ugyancsak udvariasan – mégis megteszem.
Orbán Viktor úrnak már nem sok titka maradt, mindent régen nyilvánvalóvá tett.
De politikai, rendészeti és retorikai működésének van olyan aspektusa, amelyre nem nagyon szokott fény derülni. Ebben mindenekelőtt a liberális publicisztika a ludas – talán nem árt, ha olyasvalaki hívja föl erre a figyelmet, aki mind Orbán úr rezsimjével, mind a rezsim liberális (értelmiségi) bírálóival szemben áll világnézetileg és politikailag, ha nem is egyforma mértékben.
A szabadelvű bírálat készpénznek veszi a miniszterelnök úrnak azt az állítását, hogy ő a neoliberális Európának és az egész Nyugatnak a kérlelhetetlen ellenfele, továbbá azt, hogy ő heterodox (nem ortodox) gazdaságpolitikát folytat. A szabadelvű bírálók Orbán úr dörgedelmeivel szemben a védelmükbe veszik az Európai Uniót, amelynek a politikáját ők többnyire lelkesen helyeslik. Közben nem veszik észre, hogy evvel voltaképpen Orbán úr politikáját magasztalják, hiszen a világhírű magyarországi miniszterelnök lódít – vagy ahogy a még nálam is udvariasabb angol mondja a parlamentáris illemszabályok szerint: takarékosan bánik az igazsággal (economical with the truth).
Az igazsággal való ilyetén szűkmarkúság itt abban áll, hogy a magyarországi radikális jobboldal vezetőjének a politikája teljes mértékben megfelel a neoliberális politika irányelveinek: Magyarországon egykulcsos, alacsony személyi jövedelemadó van (ezt még Mrs. Thatchernak se sikerült bevezetnie), rendkívül magas az általános forgalmi adó (áfa) – mindkét dolog a lakosság jövedelmi fölső egytizedének érdekeit szolgálja – , a magyarországi állam úgy fizeti adósságait, mint a m. kir. katonatiszt (s evvel a nyugat-európai pénzügyi körök kedvence, szemben minden ellenkező híreszteléssel), elvonja a költségvetési forrásokat a nagy szociális rendszerektől (egészségügy, népoktatás, tömegközlekedés, kultúra), teljesen fölszámolta a szociális segélyezést, gyakorlatilag megszüntette a munkavállalói jogokat, a szegénység különféle fajtáit büntetni rendeli, rendkívül alacsonyan tartja a béreket (amelyeket az ún. „közmunkával” is rettentő nyomás alatt tart), bagóért magánkézbe adja az állami földeket, beleértve a nemzeti parkokat és biogazdaságokat. Az egyenlőtlenség szélsőséges, amelyet tovább erősít az oktatás faji és osztályalapú szegregációja és magas szelektivitása. A társadalmi (gazdasági) egyenlőtlenséget tovább fokozzák a régiós, nemzedéki, egészségi, műveltségi, nemi s a mindezeket kombináló etnikai egyenlőtlenségek.
A rezsim népellenes, mindenekelőtt munkásellenes, továbbá agresszívan nőellenes jellege félreismerhetetlen. A politikai indoktrináció és a tudományos kutatói, egyetemi és más értelmiségi munkakörök, továbbá a közszolgálati médiák és a kompetens közigazgatás ripityára verésével Orbán úr politikai rendszere megszabadult gondolkodni és beszélni tudó ellenfelei jelentős részétől (minden magára valamit is adó konzervatív utálja az értelmiséget, hiszen a maradi az Ész helyett a Hagyományt részesíti előnyben és tiszteletben: a brit konzervatívok BBC-gyűlölete pl. legendás – Mr. Cameron most el is intézi a közszolgálati médiákat, amiben az általa is nagyra becsült Orbán urat követi).
Miniszterelnök urunk mindebben a legszolgaibban alkalmazkodik a kurrens nyugati trendekhez. Miért szidalmazza tehát – óriási sikerrel – a nyugati társadalmakat? A magyarországi állam, tehát a magyarországi jobboldal teljhatalmú vezetője – nem is teljesen indokolatlanul – a képmutatást lobbantja napnyugati kartársai szemére. Persze csak közvetve. Úgy tesz a nagy kópé, mintha Nyugat-Európa csakugyan egalitárius lenne, „befogadó”, „multikulturális”, „feminista”, „antirasszista”, „politikailag korrekt” (azaz a hátrányos helyzetűek verbális bántalmazásától tartózkodó) volna, s ezért szidja a Nyugatot, holott maga is tudja, hogy mindez (szerintem: sajnos) nem igaz. Az Európai Unió törzsállamainak („magvának”) ugyanaz a véleménye a bevándorlásról, a menekültkérdésről, mint Orbán úrnak, csak a magyarországi jobboldalon (államban) divatozó, gorombán soviniszta, fajgyűlölő dumától viszolyog – de nem a lényegtől. Természetesen olyan elmaradott, kulturálisan hanyatló és kezdetlegesen kormányzott kis országban, mint az alkotmányos köztársasági jellegétől megfosztott Magyarország, a viszonyok faragatlanabbak, mint jobb módú, szerencsésebb, technikailag és gazdaságilag fejlettebb államokban. Orbán miniszterelnök úr ezt az elmaradottságot idealizálja – szerinte a kicsit jámborabb, emberségesebb, szelídebb viszonyok, az egyenlőség előtt megemelt szimbolikus kalapok a dekadencia jelei, és ilyen ügyekben olykor egyenesen frenézisbe lovalja magát, ami (ebben a hőségben) meggondolatlanság. Attitűdjét egyik híve, a színes egyéniségű milliárdos, Széles Gábor (aki hevesen ellenzi a gravitációt) foglalta össze a legjobban, aki sommásan „a baloldali elit buziságáról” beszélt a minap.
Orbán úr is a baloldali elit buziságáról vagy micsodaságáról szólott Tusnádfürdőn: ennek az elitnek a tagjai nem szeretik a magyarokat, mert magyarok – mondotta a jelentős államférfi. Tekintettel arra, hogy Magyarhonban nincs semmiféle baloldali elit, sőt: baloldal se nagyon van pár (többnyire nagyon fiatal és nagyon rosszul kereső) értelmiségitől és maroknyi munkástól eltekintve, a miniszterelnök úr alighanem azokra az emberekre gondolhatott, akik kenyeret és vizet visznek a borzalmas állapotban Magyarországra érkező közel-keleti menekülteknek. Vannak Magyarországon emberek, akik irgalmas szívűek és nem idegengyűlölők: ezt tekinti az állam vitathatatlan és mindenható vezetője az alattvalóira leselkedő legnagyobb veszedelemnek.
Akár föl is háborodhatnám rajta, ha nem lenne annyira unalmas.
De ameddig Orbán úr megfizetteti a magyarországi honpolgárokkal az államadósságot (és nem csökkenti az áfát, mint balszerencsés román kollégája), illetve ameddig a romantikus hévvel pazarolt költségvetési pénzeket nem a nyomor enyhítésére használja, addig biztos a helye a polcon, s a Nyugat elleni szitkait annak nézik Nyugaton, amik: üres szavaknak. Nem lesz itt semmi baj.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >