Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Becsület
Öreg Dezső
Húsz éve nem írtak ennyit Szerbiában tisztességről, emberségről, becsületről. Csupa ósdi, idejétmúlt kifejezés. Kimentek a divatból. Most – a pátriárka temetése előtt – ismét elővették őket, tartok tőle, csak ideiglenesen. Múló rosszullétként ízlelgette őket a nemzet, nemigen tudott velük mit kezdeni. Mert most nem a tisztesség, emberség és becsület az erény, hanem a találékonyság. Máshogy is lehet mondani, itt főleg másképpen mondják, ezúttal azonban jólneveltek maradunk. Tehát találékonyság. Ha lehet, más kárára. Két legyet egy csapásra. Egy nemzet filozófiája lett belőle. Ezt nevezik igazságnak. Amelynek itt csak egy oldala van. Az enyém. Mindenkinek a magáé.
Lesz alkalma védeni, vagy inkább hirdetni saját igazát a szerbiai jobboldali ellenzéknek. Kedden, rendes ülését megszakítva, rendkívülin vitatja meg a parlament Vajdaság statútumát, és a vele járó hatásköri törvényt. Majdnem ugyanazokat az okmányokat, amelyeket a vajdasági képviselőház még tavaly októberben elfogadott, és amelyeket a belgrádi hatalom a fiókban felejtett több mint egy évig. Most, hogy némi balkáni politikai kukacoskodás után a hatalom hanyatt-homlok fogadta el őket, úgy látszik, komolyan gondolják, hogy az idén benyújtják az Unióhoz a csatlakozási kérelmet. Ha megtesszük, akkor csak jól jöhet, ha arra is hivatkozhatunk, hogy Szerbia nem egy központosított, a régiókat kiszipolyozó ország. Igaz, hogy Tadić elnök bátorítást kapott Athénban és Rómában is, a német kancellár sem volt teljesen elutasító, meg hát jól megszellőztettük a hágai törvényszék főügyészének új jelentését is, amelyet december elején terjeszt majd a Biztonsági Tanács elé. Abban, ahogy a kormányhoz közelálló itteni sajtó írja, a főügyész először mondja ki, hogy minden tekintetben elégedett a Szerbiával való együttműködéssel. Belgrádi felmérés szerint ez egy hét múlva elegendő lesz arra, hogy az Unió minisztertanácsa visszavonja az átmeneti kereskedelmi szerződés felfüggesztéséről hozott határozatot. Ehhez egyébként is csak a holland igen hiányzott eddig. A karácsonyi tortára a habot a vízumkényszer feloldása hozza majd meg. Csoda-e hát, hogy az erejét vesztő nemzeti pártok szent háborút hirdettek a vajdaságiak és a hatalom ellen? Hogy a „veszélyben a haza egysége” jelszó alatt gyülekezők világvégét látnak abban a statútumban, amely továbbra sem szavatol több pénzt és igazi hatalmat a jobb napokat élt tartománynak, Szerbia éléskamrájának, a köztársasági költségvetés csaknem felét fizető itteni embereknek. Mint ahogy azon sem kell meglepődni, hogy hallgatnak a korábban a valós autonómiáért harcolók; a vajdasági magyarok legnagyobb és egyedüli befolyásos pártja pedig, ha nem is örül, de elégedett. Hogyne lenne, hiszen a kisebbségi nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel gyakorlatilag megkapott mindent, amit kért. Folyik a kisebbségi választói névjegyzékre való feliratkozási kérelmek gyűjtése is, ami egyben kiváló pártpropaganda, de ezúttal senki sem róhatja fel a VMSZ-nek, hiszen egyedül vállalta fel a munkát. Közben az, hogy a párton belül nagyfokú központosítás történt, már nem tartozik a vajdasági magyar plebszre. Tényleg nem. De nem árt, ha tud róla, hogy milyen emberek képviselik érdekeitek. Mert nem kellene, hogy mindig egybevágjon a közösségi és az egyéni érdek. Mert ha mindig egybevág, akkor a közösségben előbb-utóbb felmerül a kérdés, hogy a szentély neki vagy a papoknak épül-e. Akik előtt térdet illik hajtani.
Lanyhul a náthaláz – mondják az orvosok. De ez csak az első hullám volt – teszik rögtön hozzá. Ebben a hullámvölgyben naponta halnak bele a szövődményekbe az itteni emberek. Szerdán hárman is. Mit fog velünk művelni a második hullám, ha az elsővel csak így tudtunk szembeszállni. Igaz ugyan, hogy – akárcsak máshol – itt is szenzációt csinált a sajtó a A H1N1-es járványból, de nem kizárt, hogy ez is volt a cél. Sőt, úgy tűnik, túllőttünk rajta. Mert a sajtó által felborzolt kedélyekből arra lehet következtetni, hogy mire a védőoltás megérkezik, az emberek nem fogják igényelni. Mert a miniszter először kötelezővé akarta tenni, majd aláíratni mindenkivel, hogy szabad akaratából oltatja be magát, végül eljutott odáig, hogy mindenki szabadon választhat. Időközben a média tücsköt-bogarat írt a vakcináról, amelyet, ha itt lett volna időben, mindenki örömmel kért volna. A már emlegetett ellenzéknek ez is jó. Vajdaság statútumának elfogadása után a nemzet egészségével való játszadozásért lehet majd ócsárolni a kormányt, és követelni a miniszter vagy az egész kabinet távozását. Ami nem rossz ötlet, csak az vele a baj, hogy a jobbak és okosabbak még átsuhanó gondolatként sem léteznek az itteni fejekben.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >