Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A békatávlat dicsérete
Hornyik Miklós
Ebihalak és főemlősök figyelmébe ajánlva
1.
Annak ellenére is, hogy az első európai nemzetiségi tőrvény Magyarországon született meg – 1968-ban –, korabeli feljegyzések szerint az Osztrák-Magyar Monarchia a népek börtöne volt. Svejk, a derék katona hülyéskedéssel igyekezett ellensúlyozni a szorongásait; a továbbiakban az ő példáját követem magam is.
Miután Ferenc József Isten kegyelméből császár és apostoli király mindent meggondolt és mindent megfontolt, perceken belül önmaga alá roskadt a Monarchia, kisvártatva pedig életképes új államalakulatok tákolódtak össze a területén. Meg másfelé is.
A Szerb-Horvát-Szlovén és jogutódja, a Jugoszláv Királyság némi kezdeti bizonytalankodás után önnön államalkotó népei egy jelentős részének, valamint nemzetkisebbségeinek a jól berendezett börtönévé vált. Annak ellenére is, hogy a „háromtörzsű egy nemzet”: a szerbek, a horvátok és a szlovének eszményien szeplőtelen együttélését ilyen-olyan alkotmányos garanciák és törvényes rendelkezések szavatolták volt.
Újabb váratlan katonai összeomlások és egyéb politikai hegycsuszamlások után a szocializmus egy ege alá sereglő délszláv testvérnépek és az itt lézengő, kellőképpen megtizedelt, ám egyenjogú s egyenrangú nemzetiségek egyesített erővel megásták és lefektették az eszményi együttélés új és rendíthetetlen alapjait s már-már hozzáláttak a betonkeveréshez is. (– Moramo zacementirati samoupravne odnose – hangoztatta igen gyakran Josip Broz Tito, amikor a tanácsát kérték, sőt olyankor is, amikor nem kérték.) Ám valahol ismét hiba csúszott a számításba. A jelenkori jugoszláv sajtótermékek egybevető vizsgálatának eredményei szerint (ha ez eredménynek minősíthető): a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság mintha egyre inkább önnön nemzetei és nemzetiségei börtönévé vált volna.
Vlagyimir Iljics 1902-ben megfogalmazta a sorsdöntő kérdést: Mi a teendő?, s 1904-ben egyértelműen válaszolt is rá: Egy lépés előre, két lépés hátra. Műveltebb bolsevik elmék az uljanovi tételt a fontolva haladás elméletének nevezték eL
2.
Ez a börtönhistória kezd idegesítően egyhangúvá válni.
Szakavatott biológusok tanúsíthatják: minden élő szervezetnek váltakozó ingerekre van szüksége ahhoz, hogy fennmaradjon.
Katonai műszavakkal élve, azt mondhatnám: nincs különösebb ok aggodalomra, hiszen „készletünk”, emberanyagunk (v. ö. szerbhorvátul: živa sila) igencsak ütőképes; belső ingerületekben és biológiai gerjedelmekben nem szenved hiányt. Bevethető bármely pillanatban, bármely frontokon, bármely zászló alatt... Illetve, nem ezt akartam mondani. Csak azt, hogy az itt élő népek egyelőre mintha még nem ismerték volna fel azt, hogy jelenlegi törzskaraik és válságtörzseik könnyűszerrel a vesztükbe sodorhatják őket. E törzskarok díszes népviselettel álcázott hadvezéreinek, tábornokainak és ballisztikai szakértőinek ugyanis hiányos a terepismeretük.
A JSZSZK bármely felvonulási területén a hős jugoszláv népek katonafiainak porhanyós talajba csúszhat az ásója. Mert sokfelé laza a talaj szerkezete. Lövészárkok helyett elszánt és bátor bakáink esetleg történelmi sírverembe zuhannak. Kellő különítmény-átcsoportosítások után az emlékművekkel dúsan megrakott tömegsírok megkerülhetők ugyan, ám a jeltelen tömegsírok ma még a katonai térképeken sincsenek feltüntetve.
Szívből gyűlölöm az ízetlen tréfákat.
3.
Pillantsunk vissza történetileg, csupán a magunk köldökét szemlélve.
A magyar katonai erények az 1848-as szabadságharcban elvéreztek. Lehet, hogy Petőfit a szibériai Barguzinban temették el; ám lehetséges az is, hogy farkasfogát és nőiesen széles medencecsontját egy napon mégis a segesvári tömegsírban találjuk meg. Nem vagyok csontszakértő. A lényeg az, hogy ezt a szlovákszerb származású magyar fiatalembert, Isten választott fiát megölték. Sohasem lehet elsiratnunk igazán.
Katonai erényeink 1848-ban elvéreztek, az első és a második világháború áldozatai pedig végleges számvetésre késztettek bennünket Mára már szertefoszlott a nagy magyar nemzeti romantika aranyfüstje.
Történelmi tapasztalataink mégsem jogosíthatnak fel bennünket arra, hogy lekicsinylően beszéljünk a magyarral szomszédos népek tettre kész hősiességéről, töretlen életerejéről. Hiszen a történelmi közelmúlt tanúsága szerint nem apadó – csakugyan nem apadó – energiákkal rendelkeznek.
Szorongásra az ad okot hogy a békeévek e töretlen életerőket nem csak alkotó irányban bontakoztatták ki. A bolsevizmus hatalmi eszközökkel látszólag elfojtotta, valójában csak eltorzította a nemzeti indulatokat. A magyar és a szlovén nép kivételével, szinte minden itt élő népnek kialakult a politikai nemzet életprogramja. Csak ma írható le: a románok Nagy-Romániát, a szerbek Nagy-Szerbiát, a horvátok Nagy-Horvátországot akarnak. (S a többi.) Ha nem is a sajtóhadjáratokkal elbolondított, istenadta nép, de e népek újsütetű, farkasvaksággal megvert vezérkarai.
Trianont persze mi, magyarok sem feledtük el, de a nemzeti kérdés lehetséges megoldását az új magyar politikai vezetés nem Nagy-Magyarország visszanyerésében, csak az államhatárok fellazításában, a jogegyenlőség erőszakmentes kivívásában és az Egyesült Európa megteremtésében látja megvalósíthatónak. Ez az egyeden emberileg elfogadott politikai realitás. Minden egyéb: vad idegbaj, vad téboly, fenekeden tömegsír.
4.
Svájc és Ausztria példája igazolja: nem csak nemzetállam keretekben lehet gondolkodni. (Szlovénia ma féltékenyen őrzi viszonylagos önállóságát, és nemzetelvű szuverenitásra törekszik, az imperializmus eszméje azonban, szerencsére, nem kísérthette meg.) Svájc és Ausztria arra eszméltethetné rá Közép-Európa és a Balkán népeit, hogy az emberek jól működő, életképes kis államokban is otthon érzik magukat A nagy birodalmak állampolgárai rendre boldogtalanok. Nemzeti „nagylétük” sivár vigasz – nem is vigasz: önáltatás csupán. Egy svájci órásmester lelki harmóniaszintje hegymagasan egy nagyszovjet költő, vagy egy egyesült államokbeli gyáróriás-tulajdonos harmóniaszintje fölött áll.
Senki sem kérdezett – ha azonban mégis megkérdeznének, töprengés nélkül elmondanám: szívesebben lennék sajtkereskedő Hollandiában, még inkább madármegfigyelő Dániában, mint parancsuralmat gyakorló köztársasági elnök Nagy-Szerbiában, esetleg apostoli király Nagy-Magyarországon. Egy pillanatra jusson eszünkbe a Conducator végóráit rögzítő aranyfüstmentes videofelvétel. Az a pillanat, amikor a vérnyomását mérik. Ettől lettem rosszul, nem az élettelen test látványától. Petőfit még hevíthette a Szent Világszabadság eszméje, volt esélye arra, hogy... És szívesebben ágyban, párnák közt, egy kis ország békében elhülyült polgáraként. Az se baj, ha kisebbségi polgáraként. Nemzeti érzület dolgában csupán arra tartok igényt, hogy – ha megérem – az unokáimnak is mesélhessek Arany Jánosról, Benedek Elekről – no, nem tagadom: Árpád fejedelemről és Mátyás királyról is. Persze úgy, hogy meg is értsék.
5.
Szerbhorvát nyelvű lapot kell kiadnunk mielőbb, mert Jugoszlávia e pillanatban harciasan egymásra meredő nemzetei nem értik a szavunkat.
Sok évszázados – s ha nem ébreszt senkiben ellenérzést a pontosítás: több mint egy évezredes – együttélésünk és egymást- pusztításunk jogán mi, magyarok egy dolgot tanácsolhatnánk – leginkább államalkotó polgártársainknak itt, Jugoszláviában. Azt, hogy egy tökéletesen szétzilált nemzet részei vagyunk, hogy minden történelmi tapasztalatunk egy mondatban összegezhető: A HAZASZERETET MINŐSÉG KÉRDÉSE. Nem mennyiségi tétel.
Ezt a gondolatot egy rangjavesztett fiatal magyar gróf, a jelenkori magyar próza egyik főrendje: Esterházy Péter vetette papírra. Sok ezer holdas birtokai, csúcsíves várkastélyai (megtoldanám: ius primae noctis), további szertedübörgő ménesei és páratlan értékű szemkápráztató műkincsgyűjteményei elvesztével ma Pesten él, a Bogár utca 39. sz. alatti lakóházban, egy kétszobás lakásban a családjával. Ez azonban mellékes, a lényeg az, hogy író: tud fogalmazni.
Mi tehát a teendő? A harcmezőkön nincs teendő. Csak egy tanulság van: tanuljunk meg pontosan és szépen fogalmazni. Hiszen a legokosabb és legravaszabb 20. századi marxista filozófus is úgy tartotta ifjú éveiben: A POLITIKA CSAK ESZKÖZ, A KULTÚRA A CÉL.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >