Ma Csongor, Bernadett névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Félfordulat
Öreg Dezső
Nem bírunk a jövő felé fordulni. Nem tudunk európaiként gondolkodni. Egyszerűen nem megy. Másképpen kódolták az itteni fejeket. Úgy jó 600-700 évvel ezelőtt. Igyekszünk, de hiába.
Belgrád hazarendelte montenegrói nagykövetét – mered ránk az egyik legolvasottabb újság öles címe. Már megint – ötlik fel az emberben. Alig hogy rendeztük a kapcsolatokat azt követően, hogy Koszovó elismerése miatt kiutasítottuk az ő nagykövetüket, és hazahívtuk a miénket. Most azért haragszunk, mert kiderült: nem tréfának szánták az elismerést, hanem komolyan gondolták, és mint két komoly szomszéd között szokásos, diplomáciai kapcsolatot létesítenek, amelyhez hozzátartozik a nagykövetek cseréje. Erre mi megsértődünk. Mert Podgorica döntése, hogy felveszi a diplomáciai kapcsolatot a pristinai illegális szakadár hatóságokkal, nem maradhat következmények nélkül – mondja világjáró külügyminiszterünk. Jó. De kinek? Kinek jó, hogy nem köszönünk a szomszédnak, aki lassan megelőz bennünket az Unióhoz való közeledésben, és rövid időn belül NATO tagország lesz. A hűtlen, aki elhagyta a meleg családi fészket.
Egyes itteni, magukat értelmiséginek mondó politizáló entellektüelek szavaztatni akarnak a néppel ugyanerről a tagságról. Népszavazást! – kiáltják 200-an. Mert attól tartanak, hogy avatatlanok felhatalmazás nélkül a NATO-ba vezetik Szerbiát. Mert ezt csak a polgárok tehetik meg – üzenik kiáltványuk elején. Igaz, hogy az alkotmány szerint a kormány határozza meg és irányítja a politikát, de ők – úgy látszik –nemigen hisznek ennek a kormánynak. Attól tartanak, hogy csal. Bizonyára okkal, hiszen ismerik a szerbiai politikai furfangokat – maguk is éltek vele többször is az utóbbi 20 évben. Aztán azt is írják, kiáltják világgá, hogy Szerbia sohasem volt tagja egyetlen katonai szövetségnek sem. Na mármost vagy füllentenek, vagy tájékozatlanok. Mivel sok mindent megélt, a gondokba és a gondolatokba beleőszült bölcsek is vannak közöttük, az előbbit kell feltételeznie az embernek. Mert ugye, mi magyarok még emlékezünk arra a szövetségre, amelyet a két nagy háború között kis antant néven hozott létre a Jugoszláv Királyság, Csehszlovákia és Románia. De ha Jugoszláviát leszámítjuk, akkor a történelemben járatosabbak beszélhetnek arról a Balkán-szövetségről, amelyet
1912-ben Szerbia, (a Szerb Királyság), Bulgária, Montenegró és Görögország alkotott. Az Oszmán Birodalom ellen szövetkeztek előbb politikailag, később katonailag. Bizonyára olyanok is vannak, akik még emlékeznek az 1953-ban megkötött Balkán Paktumra, a török, görög, jugoszláv katonai szövetségre. Amely ugyan a gyakorlatban sohasem működött, de volt.
Persze, hogy politikai kiáltványt írtak alá ők 200-an. Hogy figyelmeztessenek: Szerbiában vagyunk, ne kapassuk el magunkat. Pedig fölösleges volt igyekezniük oly nagyon, az elnöknek így is Koszovó jutott eszébe. Csütörtökön is, amikor kijelentette: nem vesz részt a horvát államfő beiktatási ünnepségén, ha jelen lesz Koszovó elnöke. Legalább olyan bölcs döntés, mint a nagykövet Podgoricából való hazarendelése. Megmutatja ő – nekünk. Mert nyilván nem a horvátoknak, de még csak nem is az albánoknak vagy a világnak akarta bizonyítani, hogy nem hajlandó európaiként gondolkodni. Nekünk és politikai ellenfeleinek „küldte jókívánságait”. Mert szeret bennünket. Mindnyájunkat külön-külön. Mert mindannyiunk elnöke. Aki azt szeretné, hogy a parlamentben minél nagyobb egyetértésben hozzák meg a Srebrenicára vonatkozó nyilatkozatot. Sürgősen. Ha lehet, nem említve a népirtást. Ő is úgy látja, hogy két nyilatkozat elfogadása a járható út. Ebben a másikban a 90-es évek háborúinak a szerb áldozataira emlékeznének. Hozzáteszi azonban: nem kell méricskélni, összehasonlítgatni a bűntényeket. És nem is egy napon kell elfogadni a nyilatkozatokat.
Talán mégis van remény arra, hogy Szerbiában is változzon valami? Hogy tegyünk egy félfordulatot a jövő felé?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >
Egy „messiás” felkavarja a magyar ellenzéket
Újdonsággal ugyan nem rukkolt ki, mert amit kifogásol a rendszerben, az már jó ideje közismert, ám >