Ma Béla, Adalbert névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (37.)
Milan Ramadanski, a harmadik nagyon jó tanárom
Sáfrány Ferenc
Mint említettem már, nem rangsorolom őket, csak írásommal szeretnék megemlékezni róluk. Sajnos rajtuk kívül nemigen akad még olyan személy, akiknek annyit köszönhetnék, mint nekik. Mégis, talán közöttük Milan játssza a kulcsszerepet. Ő az a személy az én életemben, aki olyan hatást gyakorolt rám, amely számos mozzanatban sors és perdöntőnek bizonyult.
A zentai gimnázium minden tanulója, aki valahol 1967. és 1977. között angol nyelvet tanult, jól ismeri őt és módszerét. Ami nagyon egyszerű és nagyszerű volt. Csak angol nyelven volt hajlandó megszólalni, minden új és ismeretlen szót csak angolul magyarázott el, és rengeteget követelt. Nála nem volt pardon. Nem volt kivétel, nem voltak kedvencek és kedvezményezettek, csak kőkemény munka. Naplót szinte soha sem hordott magával, mindent fejben tartott, és az egyik legigazságosabb tanár volt, amikor az osztályzatokat adta. Nála a gyönyörű, kékszemű Orosz Gizi kettese más tanár kitűnőjével ért fel. Gizi minden óra előtt és után krokodilkönnyeket hullajtva tanulta a nyelvet, de a végén csak megtanulta.
Én második idegen nyelvként kezdtem nála az angolt tanulni, és annyi előnyöm volt a többiekkel szemben, hogy egy évvel előbb már magántanárnál tanultam. A kedves Cuni néni, ha kellett, vonalzóval verte a fejünkbe, öcsémmel, a nyelvtant, a kiejtésre meg különösen figyelni kellett. Annyit nem pöszögtem és csücsörítettem életemben, amennyit nála egy-egy órán kellett, de meg is lett az eredménye. Milan ezt az első órán kiszúrta, és tőlem még többet követelt. Hajtott, mint kocsis a lovát, pihenni csak ritka pillanatokban lehetett, de akkor is észnél kellett lenni, mert egy óvatlan pillanatban, dolgozatíráskor, csak véletlenül fordítottam a fejem a jobbra ülő szomszéd füzete felé, és már repültem is, mint a vércse, ki az óráról, hatalmas egyessel a lapra akasztva, mint egy külön figyelmeztetés, hogy nekem még ezt sem tűri el. Nem befolyásolta ez az év végi előmenetelem, mert ő a tudást osztályozta. Nála mindenki olyan jó alapot kapott, amire bárhol később tovább építkezhetett. Kis külön szorgalommal, jól beszélte a nyelvet, és ami a lényeg, bátorságot szerzett, mert állandóan beszéltetett bennünket.
Öcsémet is tanította és őt már a második osztály végén, 17 évesen kiebrudalta Angliába, egy kis nemzetközi, gyümölcsszedő farmra, ami valójában a mi későbbi kalandos utazásainkat is megalapozta. Öcsi kinn úgy feltalálta magát, hogy később évekig jártunk ki dolgozni és tanulni. Munka közben lehetett csak igazán elsajátítani a beszéd nyelvet, amit mi Yarmouth üdülőközpont környékén, tálcán kaptunk, mivel Nagy-Britannia minden részéről jártak oda nyaralni. Hazafelé pedig mindig egy más útvonalon jöttünk, így bejártuk Európa nagy részét abból a pénzből, amit előtte megkerestünk. Közben rengeteg barátságra és tapasztalatra is szert téve, később már könnyebb volt bárhova elindulni.
Milan a hetvenes évek végén, mindenki legnagyobb sajnálatára, elhagyta az iskolát, és diplomáciai pályán próbált szerencsét. Egy pártállamban. Ki is került a távoli Burmába, az ottani nagykövetségre, ahonnan egyéves kislánya egészségének megóvása érdekében, felrúgva minden diplomáciai protokollt, engedély nélkül hazajött. Egy alapvető penicillin alapú gyógyszer akár nem hivatalos beszerzése is komoly gondot okozott, és ő nem habozott. Hiába fenyegette a nagykövet.
Itthon kegyvesztett lett. Évekig nem kapott munkát sehol. Szinte leradírozták a politikai és egzisztenciális pályáról, mintha egy bűnöző lett volna. Holott ő csak a lánya hallását akarta megóvni, mint felelős szülő, aki az egészséget a karrier elé helyezte. Ez pártállamban érthetetlen és megbocsáthatatlan bűnnek számított.
Sokáig kereste helyét, majd magánórákat adva, valamint a gyümölcsösben a növényekkel társalogva csak talpra állt. Valahol itt kezdődött ellenzékisége is, mert a „rendszerváltás” előtt ő már komoly disszidensnek számított, aki a Praxis folyóiraton művelődött és Szolzsenyicin Gulágját olvasta, valamint felhívta mindazok figyelmét a változásokra, akiket arra érdemesnek tartott. Kicsit elragadta a nacionalista hév is, mint sokakat abban az időben, de aki őt jobban és közelebbről ismerte, tudta, hogy ő értelmiségi emberként hamar belátja tévedéseit is.
Mivel a mi kapcsolatunk valahogy kezdettől fogva összegubancolódott, még, mint tanár-diák, ez a későbbiek során is megmaradt. Így kerültem én magam is kapcsolatba számos olyan alkotóval, akiket az akkori rezsim bőszen üldözött. A legfontosabb azonban Milan azon gesztusa volt (ekkor már én dolgoztam az iskolában), amikor egyik este könyvekkel a kezében fölpakolva eljött hozzám, hogy elbeszélgessünk. Ekkor adta kezembe életem könyvét a Cvetovi i tla-t Đuro Šušnjić-tól. Tehát a szellemmel való találkozásom és egész világnézetem gyökeres átalakulását is neki köszönhetem.
Akkor is eljött hozzám, amikor lelki traumák gyötörték és kereste önmagát. Valahol mi barátok vagyunk, olyan rokon lelkek.
Amikor az őrület elszabadult, és csak kevesen tudtak uralkodni önmagukon, még a mi kis porfészkünkben is, én éppen a piacon, péntek lévén, Naplóval a kezemben sétálgatok. Oda is kivittem az én olvasóimnak a lapot, amikor egyszer csak előttem terem, és nekem ront. Hogy én is csak egy álszent magyar nacionalista vagyok, aki a VMDK helyi csatlósa és ezt a szemetet a kezemben árulom. Nem szégyellem magam! – tette hozzá, nagyon kikelve önmagából. Mondom neki, nyugodj le, összevissza beszélsz. A Naplónak semmi köze a VMDK-hoz, mint ahogy nekem sem. Még csak szimpla párttag sem vagyok, és az életben többé soha egyetlen párthoz nem fogok tartozni, csordához meg pláne nem. Hát nem te tanítottál mind erre? Kérdeztem vissza. Kicsit megnyugodott. Majd másnap, a városházán megint kirohant a Napló ellen, mint a VMDK szócsöve. Akkor megint helyre rakták, és végre megértette, hogy ez a két dolog teljesen független egymástól. Sőt.
Ahogy a viharos évek elmúltak, néha meg meglátogatom, és látom rajta, hogy tévelygéseit kinőtte. Ma már legkevésbé sem érdekli a politika. Bölcsebb lett. Magániskolája és nyelvtanítási módszere továbbra is egyedülálló.
Hibáit és botlásait kinőtte, amik még akkor is elvesztek erényei mellett, amikor éppen nem látott tisztán. Én neki csak adósa lehetek és köszönöm mind azt, amit önzetlenül tőle kaptam.
A rikkancs ismét jelenti (38.)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >