Ma Benedek, Bence, Miklós névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
A rikkancs ismét jelenti (67.)
Kingston Mines
Sáfrány Ferenc
A világ legjobb blues klubja. Chicago egyik külvárosában található. Amikor 1983-ban arra jártunk, Viktor, a bosnyák, meg én, még létezett ez a városrész. Lepukkadt egy vidék volt, önmagában is ijesztő, de mi azon a hétfő estén nem féltünk. Senkitől és semmitől. Hogy, hogy nem, csatlakozott hozzánk három német lány, akikre ma már nem is emlékezem, és azt sem tudom, hogy hívták őket, de amikor beléptünk a klubba, este nyolc körül, rajtunk kívül még ketten voltak ott. A tulaj, aki szódásüvegszerű szemüvegen át szemlélte a világot, és egy siheder pincércsaj. A padló olajozott, fűrészporral meghintve.
Leültünk az egyik sarokba, megtámasztva a falat, szemben a bejárati ajtóval, jó rálátással az egész teremre, magára a zenekar számára kijelölt pódiumra is, és vártunk. Körülöttünk szedett-vedett bútordarabok, poszterek tették hangulatossá az egyébként ekkor még kongó helyiséget. Ha akkor nekem valaki azt állítja, hogy életem egyik legnagyobb zenei élményében lesz részem, simán orrba verem, vagy kiröhögöm.
Kilenc körül még mindig csak mi vagyunk, mint vendégek, na meg a tulaj és a poroszkáló esetlen pincérlány. Már kezd kínossá válni a helyzet, amikor fél óra múlva megérkezik néhány feketébb srác, és a hangszerek körül kezdenek matatni, mint akik készülnek valamire. Tízre kiderült, hogy ők a zenekar tagjai, akik hangolnak már. De nem kapkodnak el semmit. Szépen lassan, kimérten, mint akik nagyon ráérnek, ügyködnek. Tizenegy óra, megszólal a banda, szálingóznak a vendégek. Tarka egy sereg, legtöbbjüknél valamilyen hangszer is van. A hangulat alakul. Ekkor már Viktor is nyugodtabban kortyolja akár hányadik sörét, csak a bosnyák szkeptikus és úgy dönt, naplóját körmöli tovább. A sváb csajok meg leléphettek, mert unták a banánt. De erre sem emlékszem már pontosan.
Most is a klubban vagyok, amíg e sorokat írom, és amit hallgatok, az ezeregy emléket enged a szabadjára száguldozni. A zene a legnagyobb szabadság, ez egyszer biztos. A blues meg különösen az, mert a lélek improvizál, a sejtek táncra perdülnek, örömünnepet ülnek.
Éjfél körül nagy mozgolódás támadt. A zenekar előmelegítését befejezve átadja helyét a dzsemnek. Azok, akik a pódiumra szeretnének lépni, előzőleg kifizetnek két kemény dollárt, hogy két számot eljátszhassanak. Ez a szabály. Most már kezdjük sejteni, de még csak sejteni, mi vár ránk. Az öreg kocsma közben úgy megtelt, hogy gombostűt sem lehet leejteni. Zenészek játszanak zenészeknek. A szín ébenfekete, csak itt-ott akad sápadtabb bőrű ember. Azok a hangok, amik egy női torokból rekedten felszakadnak, velőig hatol. Mindenki őrjöng.
Éjjel egykor nagy mozgás támadt. Egy hosszú hajú fehér srác érkezett meg, és mint egy igazán megkergült oroszlán, rohangált le-fel a tömegben. Elkéshetett. Már nem volt idő és hely sem az ő szereplésére, annyian álltak előtte sorban. Addig matatott, valószínűleg valakit jól megdumált és lefizetett, amíg hajnal háromkor, gitárral a kezében a pódiumra léphetett.
Amikor a hangszer megszólalt, a többiek, mind zenészek, talán csak mi lehettünk valami, európai ágrólszakadt, kivételek, lehidaltak. Össznépi extázisba ment át a fellépése és neki, szabály ide, szabály oda, megengedték, mit megengedték, követelték, hogy egy harmadik hosszabb számot is elmuzsikáljon. Ő volt az egyetlen fehér zenész azon az éjjelen ott a klubban, de a feketék a zene univerzális szabadságának köszönhetően, elfelejtettek az évszázados sérelmeket és együtt mulatott a világ.
Egyszer a Viktor megszólalt, és mutat a bosnyákra: „Nézd, ilyet az életben még nem éltem meg, ez meg alszik.” És valóban, bosnyák barátunk nekitámasztva értelmes fejét a falnak, az igazak álmát aludta. Ekkor már négy körül lehetett. Másnap még ő kérte ki magának.
A szódásszemüvegen át, szemlélődő tulaj fél ötre söpört ki bennünket a világ valóban legjobb blues klubjából, azzal a megjegyzéssel, hogy jöjjünk a következő hétfőn is, mert akkor itt mindig különös a banzáj már évek óta.
Három évvel később leellenőriztem az ürgét, már, mint a tulajt, hétfőn, és valóban óriási volt a hangulat akkor is, de a fehér srác nem került elő. Emlékezni emlékeztek rá, de nem tudták, merre vitte sorsa. Soha többé nem látták a környéken. Él ő, és zenél, az én emlékeimben.
Kommentek
Kedves Ferikém,jelentem,érdeklődéssel olvastam és örömmel hallgattam a
blues klubról szóló élménybeszámolód.
Egyszer talán közösen hallgatunk meg egy hasonló koncertet Zentán a
Mojo-ban.
üdv.Mihály
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Európa Oroszország támadásai alatt áll, és kérdés, miért nem tesz ezek ellen
Ezt a kérdést teszi fel a Politico amerikai portál európai kiadásában. „Egy ideje az orosz titkosszolgálatok agresszív akcióit >
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >